A média szerepe a modern társadalmakban

         Modern kultúránkban a média, a tömegtájékoztatás szerepe nagymértékben megnõtt. A nyomtatott sajtó évszázadai után az 1920-as években új korszak kezdõdött a sajtónyilvánosság történetében. A technikai fejlõdés lehetõvé tette az elektronikus sajtó létrejöttét: a rádió és a televízió a tömegkommunikáció egyéb lehetõségeihez viszonyítva összehasonlíthatatlanul nagyobb hatást gyakorol a közönségre. A sugárzott híranyag befogadása sokkal kevesebb idõt és fáradságot igényel, mint az írott sajtó olvasása. Igaz viszont, hogy nincs akkora lehetõség a tartalom érdeklõdés szerinti válogatására. A huszadik század elsõ felétõl tehát sokszorosára nõtt a média, elsõsorban a televíziók tömegbefolyásolási lehetõsége.

         A média totális rendszerekben magától értetõdõen – bár korántsem önszántából - szegõdött a hatalom szolgálatába, hogy annak véleményét közvetítve megnyerje a tömegeket, ezzel biztosítva a rendszer mûködését. A média szerepe demokráciákban ha lehet, még nagyobb. A demokrácia mûködése éppen azon áll, vagy bukik, hogy a polgárok alaposan, és széles körûen tájékozottak-e az õket érintõ (köz)ügyekben. A médiumok azok a csatornák, amelyeken keresztül a pártok programjai, a politikusok, közéleti szereplõk személyisége, gondolatai ismertté válnak a tömegek elõtt. A médiumok megválogathatják, hogy kiket juttatnak a kamera elé, a nézõket azonban nem tudják megválogatni, így nincs hagyományos értelemben vett célközönség - a politikus mindenkihez szól. Ez óriási felelõsséget ró a médiára, mivel annak feladata megteremteni a kapcsolatot, és fenntartani az információ-áramlást a közfeladatokat ellátó intézmények, a polgárok, és a társadalom valamennyi szegmense között. Emellett a társadalom számára szinte egyetlen tájékozódási lehetõségként komoly véleményformáló ereje van, amit figyelembe is kell vennie, valahányszor saját véleményét közli.

Negyedik hatalmi ág?

A hírmédia a politikai információk legfõbb forrása, hatása mára sokkal jelentõsebb lett, mint korábban bármikor. Nincs konkrét hatalom a kezében, hiszen nem a média választja meg Orbán Viktort, vagy Medgyessy Pétert, de komoly befolyása van abban, hogy mi legyen napirenden, milyen témák legyenek fontosak a politikában: hatalmában áll tematizálni a közbeszédet. Ennek az a következménye, hogy a különbözõ pártoknak, politikusoknak kell reagálniuk a média felvetéseire, és nem fordítva. Ily módon a média – sokak szerint mint „negyedik hatalmi ág” – csökkenti a politika hatalmát. A politikai elit egyre jobban alkalmazkodik hozzá, ha nyilvánossághoz akar jutni. A média nemcsak bírálja és kommentálja a meghozott politikai döntéseket, hanem riportjaival, tudósításaival, elemzéseivel elõ is készít néhányat: meghatározza, hogy mi alapján ítélje a közvélemény elfogadhatónak, konszenzus-késznek õket. Így a hatalom egy jelentõs része a kormányról és parlamentrõl arra a médiára szállt, amelynek ugyanakkor semmiféle legitimációja nincs az „együtt kormányzásra” (Hacsak „a láthatatlan kéz elméletét” el nem fogadjuk legitimációnak).

A média hatása a pártok struktúrájára

         Sokat változott az egyes pártokon belüli véleményformálás folyamata, amikor a pártok vezetõi – felmérve rendkívüli fontosságát – elkezdték „használni” a médiát. A pártok saját véleményük kialakításakor immár nem az egyszerû küldöttek álláspontját veszik figyelembe elsõsorban, hanem a párt „csúcsvezetése” közösen dönt kommunikációs tanácsadóival, figyelembe véve a média várható reagálását. Így a politikai intézmények körén kívül álló média a rendszer részévé vált: politikai erõ lett, amely már nemcsak reagál, hanem önállóan cselekszik is.

Az újságírók nemcsak ellenõrzik a politikusokat, hanem már-már versenyeznek is velük a politikai hatalomért. A média szereplõinek „elõnye”, hogy az õ kezükben van a „nyilvánosság kulcsa”, amelynek használata a politikai siker elõfeltétele. A média hatalma különösen akkor válik problematikussá, ha az újságírók véleménye jelentõsen eltér a társadalom nagyobbik részének véleményétõl.

A politika, mint látványosság

Napjainkban a politika egyre inkább alárendelõdik a médiának, a vizuális információközlés térnyerése miatt a politika mind jobban látványossággá válik. A politikai tervezés kommunikációs tervezéssé degradálódik, a közéleti szereplõk legfontosabb tulajdonságává a színészi képesség válik. A politikai cselekvés meghatározó indítéka immár nem a javaslatok minõsége, hanem „hírszámba menõ” események létrehozása.

A választási kampányban ma már fontosabb a személyiség, mint az érvek, különösen akkor, ha a gondolatok túlságosan összetettek, és ezért nem könnyû róluk tudósítani. A polgárok érdeklõdése a helyi ügyek iránt csökken, figyelme az országos események, országos – általában fõvárosi központú – kereskedelmi televíziók felé fordul. Egyre ritkább a személyes találkozásokon alapuló kampány, növekszik a közvélemény-kutatások befolyása. Ezeknek a folyamatoknak egyik legkárosabb következménye az lehet, hogy az értelmiség elfordul a politikától, hátat fordít a közéletnek; ráhagyja a politikát a profi politikusokra. Ez a tendencia hosszútávon veszélybe sodorhatja a demokráciát is.

A magyarországi médiahelyzet

         Demokráciákban a társadalom tagja, az állampolgár szavazata legitimálja a hatalmat. A társadalom tagjai határozzák meg azt is, elfogadják-e a média szereplõit, akik rendszerint a teljes társadalom nevében lépnek fel a hatalommal szemben, véleményükkel hatást gyakorolva a társadalom nagy részére. Mivel az újságok és a tévémûsorok a társalgás napi témáinak többségét is meghatározzák, és irányítják a közvéleményt, a médiumok alakítják is a társadalmi kapcsolatokat, illetve cselekedeteket. A kérdés csak az: rendelkezik-e a mai Magyarország „médiaértelmisége” legitimitással erre a befolyásra. A válasz: nem rendelkezik, hacsak ezen elit saját maga által történõ kinevezését nem tekintjük legitimációnak. Hiszen - mint köztudomású - a rendszerváltozáskor az elitcsere elmaradt. 1990 után létrejött a sajtószabadság, ami azonban nem párosult a sajtó kiegyensúlyozottságával sem az írott, sem az elektronikus médiumok tekintetében. Ennek már csak azért is különös jelentõsége van, mert Magyarországon még az európai átlaghoz képest is többet néznek televíziót az emberek, és nagyobb arányban tekintik legfontosabb információs forrásuknak. A tévézési szokások alakulásában nagy szerepet játszott a csatornaválaszték bõvülése, a tematikus csatornák megjelenése és a jobb minõségû készülékek elterjedése.

A televízió-nézéssel töltött idõ Magyarországon 2002-ben*

*naponta, percben

Forrás: AGB

A Szonda Ipsos reprezentatív felmérése arról, hogy a 18 éven felüliek mit tekintenek elsõdleges információ-forrásuknak (2001. augusztus):

A sajtószabadság tehát, amennyiben azt nem a piaci törvényeknek a médiára való rátelepedéseként, hanem a vélemények szabadságaként értelmezzük, maradéktalanul érvényesül: bárki bármit leírhat, elmondhat, ami egyértelmûen nem törvénytelen. Sokan azonban a szabadságot szabadosságként fogják fel, így számos médium ad helyt olyan hangoknak, melyek a társadalmi ellentétek elmélyítését, a közerkölcs további züllését szolgálják, vagy ami még veszélyesebb: folyamatosan csúsztatnak.

Jogi szabályozás

         A magyarországi televíziók tevékenységének az 1996-ban nagy többséggel elfogadott médiatörvény szab némi gátat.

         A médiatörvény az alapelvek között szögezi le, hogy a Magyar Köztársaságban szabadon gyakorolható a mûsorszolgáltatás. A mûsorszolgáltató önállóan határozza meg a tartalmat, és azért felelõsséggel tartozik. Ugyanakkor köteles tiszteletben tartani az alkotmányos rendet, tevékenysége nem sértheti az emberi jogokat, és nem lehet alkalmas személyek, nemek, népek, nemzetek, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyûlölet keltésére. A mûsorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen kisebbség, sem bármely többség nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére, annak faji szempontokon alapuló bemutatására, elítélésére. A törvény a tájékoztatás legfontosabb alapelvei között említi azt is, hogy a közérdeklõdésre számot tartó hazai és külföldi eseményekrõl, vitatott kérdésekrõl a tájékoztatásnak sokoldalúnak, tényszerûnek, idõszerûnek, tárgyilagosnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie. A mûsorszámok összessége, illetõleg ezek bármely tartalom vagy mûfaj szerinti csoportja nem állhat párt vagy politikai mozgalom, illetve ezek nézeteinek szolgálatában. (Az 1996. évi I. törvény rendelkezései a rádiózásról és a televíziózásról 3. § (1)-(3), ill. 4. §)

         Az Országos Rádió és Televízió Testület (a továbbiakban ORTT) a médiatörvény értelmében felügyeli a mûsorsugárzási frekvenciákat, mint nemzeti vagyont, és mûsorszolgáltatási szerzõdést köt a pályázati feltételeknek megfelelõ szolgáltatókkal. A szerzõdés – a tematikus csatornákat kivéve – tartalmaz kivételeket közszolgálati feladatok ellátásáról. A közszolgálati mûsorokat sugárzó szolgáltatók mûsorszolgáltatási díját elengedik. Ennek megfelelõen ellenõrzi a mûsorszolgáltatók tevékenységét. A médiatörvényben rögzített mûsorszolgáltatási elõírások be nem tartása esetén az ORTT eljárást kezdeményez. Az ORTT ezen kívül Panaszbizottságot állít fel, amelynek tevékenységét a médiatörvény 47-51. paragrafusa szabályozza.

         A médiatörvény hibái ellenére alkalmas lehetne a televíziók megfelelõ ellenõrzésére, ha az ORTT következetesen élne jogosítványaival, és a törvényt szigorúan betartatná.

Egyoldalú országosan fogható kereskedelmi televíziók

            Jelenleg Magyarország lakosságának döntõ többsége az országosan fogható kereskedelmi televíziókból, az RTL Klubból és a Tv2-bõl tájékozódik, s ez óriási felelõsséget ró ezekre a csatornákra.

A televízió-csatornák nézettsége 2002. januártól áprilisig, fõmûsoridõben, a teljes lakosság körében

Forrás: AGB

            Köztudomású, hogy a kereskedelmi csatornák szerte a világon nézõszámuk maximalizálását, és minél nagyobb profit elérését tartják szem elõtt elsõsorban. Csak annyi híradást, közszolgálati mûsort sugároznak, amennyit a törvény elõír, vagyis amennyi az adó sugárzási engedélyének megtartásához feltétlenül szükséges. A probléma nem is ebbõl adódik, hanem abból, hogy ezek egyáltalán nem felelnek meg a közszolgálatiság követelményeinek: a tv2 és az RTL Klub hírmûsorai és politikai háttérmûsorai rendszeresen nem tárgyilagosak, nem sokoldalúak. Ezt támasztja alá a Kontroll Csoportnak a közelmúltban megjelent, tudományos igényû elemzése.

Részletek a Kontroll Csoport elemzéseibõl

            A Kontroll Csoport részletes összeállítást közöl a tv2 – közszolgálatinak titulált – Napló címû mûsorának telefonos közvélemény-kutatásairól, amelyeket több héten át figyeltek a csoport tagjai. Az aktuális riporthoz kapcsolódó eldöntendõ kérdések témája és megközelítése alapján megállapították: a felmérés az esetek többségében hangulatkeltõ, és politikailag eleve elfogult. A kérdések háromnegyed része belpolitikai vonatkozású, és soha nem az – akkori – ellenzékre, hanem az Orbán-kormány munkájára, a minisztériumok mûködésére vonatkozik. Ez még nem is lenne baj, de a megközelítés elõjele általában negatív, s csak igen kicsiny hányada mondható semlegesnek. Az összesített szavazatok száma pedig minden esetben negatíve érinti az Orbán-kormány munkáját, alkalmatlanságát bizonyítja. A mûsor közszolgálati jellege mindezek alapján legalábbis megkérdõjelezhetõ.

            A Csoport külön figyelmet szentelt a tv2 mûsoraiban két hétig fõ hírként kezelt dolomit-ügynek, melynek fõszereplõje Orbán Gyõzõ kõbányatulajdonos-vállalkozó volt. A tv2 célja – legalábbis a felmérések ezt tükrözik – az volt, hogy lehetõleg minél többször hangozzék el az „Orbán” név e kétes, ám kérdéses hitelû ügyben.

A Kontroll Csoport által vizsgált 10 nap során a tv2 és az RTL Klub sokkal nagyobb arányban élt manipulációs eszközökkel hírmûsoraiban, mint az M1. A kereskedelmi csatornák által elkövetett csúsztatások, hírmagyarázatok, témaválasztások és kommentárok tendenciózusan a volt kormánypártokat érintették negatívan.

Az ellenzék mindhárom országosan fogható televízióban ritkábban szerepelt, mint a kormánypártok, de amikor megjelent, pozitív, kezdeményezõ, támadó, a társadalomért aggódó szerepben. Minden adón saját hanggal (nem „alámondott” szöveggel), megszólalási, és szükség esetén védekezési lehetõséggel tûnt fel.

A kormánypártokhoz különbözõképpen viszonyultak a televíziók. A közszolgálati M1 nagy terjedelemben biztosította, hogy a kormánypártok törvény adta kötelezettségeiknek megfelelõen eljuttassák a közérdekû információkat a polgárokhoz. A tv2 és az RTL Klub azonban általában nem adta meg ezt a lehetõséget a kormánynak.

A hírek konferálása a volt kormánypártok szemszögébõl:

Milyen pozícióban szerepelt a vizsgálat ideje alatt az akkori kormány és ellenzék?

(A százalékos adatok az idõarányra vonatkoznak.)

A kiegyensúlyozatlan írott sajtó

            Az írott média területén mind a jogi, mind az erkölcsi szabályrendszerben hiányosságok és fogyatékosságok találhatók. Az erkölcsi szabályok különösen labilis alapokon nyugszanak, mivel a rendszerváltozáskor nem került sor a pártállami média felszámolására. Az MSZMP központjában megszervezték a pártlapok nyugati cégeknek történõ eladását, így bebetonozták a régi, hithû kommunista szerkesztõket, újságírókat. Többek között ennek köszönhetõ, hogy a sajtópiacon talán még nagyobb aránytalanság tapasztalható, mint az elektronikus médiumok területén. A politikai napilapok tekintetében például a következõ a helyzet:a „balliberális” oldal elkötelezettje a Népszabadság, a Népszava, a Magyar Hírlap, a Metro, a megyei napilapok szinte kivétel nélkül, míg a polgári pártoknak maradt a Magyar Nemzet.

A jogi normákat a Kádár-rendszer mára már elavult, 1986-os sajtótörvénye határozza meg. Az írott sajtó területén nincs az ORTT-hez hasonló, a törvényt betartató intézmény, így semmilyen hivatalos szerv nem gyakorol ellenõrzést a lapok felett.

Mindezek miatt az egyensúly létrehozása érdekében pozitív diszkriminációra lenne szükség a médiában, hogy lehetõvé váljék a demokratikus tájékoztatás alapelvének, a nézetek sokszínûségének megvalósulása. Ez az egyedüli módja annak, hogy a hatalmas balliberális túlsúly eltûnjék, és egyensúly alakuljon ki mind az elektronikus, mind pedig az írott sajtóban.

Monopolhelyzetben a balliberális média?

A Kontroll Csoport vizsgálatai arról tanúskodnak, hogy a médiában balliberális túlsúly érvényesül. Természetesen nem arról van szó, hogy bizonyos véleménycsoportok monopolhelyzetbe kerültek, mindössze arról, hogy a politikai nyilvánosságon belüli erõviszonyok aránytalanok. A balliberális média nincsen monopolhelyzetben, hiszen ez azt jelentené, hogy a másik oldal szóhoz sem juthat, nem jelenhetnének meg konzervatív lapok, televíziók, nyilvánosan nem hangozhatnának el „jobboldali vélemények”. Monopólium volt viszont 1989-ben, ekkor kellett volna egyenlõ esélyeket biztosítani a „politikai verseny”, és a média piacán. A kommunista rezsim rendszerváltozást helyeslõ csoportjainak egy része ésszerû okokból fel is adta a politikai hatalom monopóliumát, és politikai hegemóniára törekedett. A hegemónia elve már megengedi a többpártrendszert, a szabad szervezkedést – így a szabad lap- és tévéalapítást is -, de a hatalom, és az erõforrások birtoklásában meghatározó szerepet takar.

Az is kétségtelen azonban, hogy az erõforrások egyenlõtlen elosztása nem ütközött komoly ellenállásba a konzervatív erõk részérõl, hiszen a jobboldali magyar tõke igen gyenge volt 1990-ben, így ha akart sem tudott volna részt venni a sajtó privatizációjában, és most sem képes arra, hogy tisztán piaci alapon olyan írott és elektronikus sajtót finanszírozzon, amely felveszi a versenyt a nyugati tõkével segített baloldali médiával. Ezért a pozitív diszkrimináció elvének bírálói gyakran hangoztatják, hogy „a legjobb szabályozó maga a piac”, mivel tudják: kizárólag a piaci elvet követve, kormányzati beavatkozás nélkül a jobboldal nem képes versenyre.

            Ma az M1 az egyetlen olyan televízió, amely hitelesen közvetíti a polgári pártok véleményét. Ha a közszolgálati televízióban is „baloldali átrendezõdés” következik be a közeljövõben, a jobboldal pártjai televízió nélkül maradnak.

A 2002-es választás és a kereskedelmi televíziók

            Mint már említettük, a médiumoknak nem áll módjukban Orbán Viktort, vagy Medgyessy Pétert megválasztani,  a választások kimenetelét azonban adott esetben döntõen befolyásolni tudják. A 2002-es választás rendkívül szoros versenyt hozott a pártok között, ezért megállapíthatjuk, hogy minden apróságnak jelentõsége volt a végkifejlettre.  Ha nem állt volna az együttesen 70 százalékos nézettséggel rendelkezõ két országosan fogható kereskedelmi televízió az MSZP-SZDSZ pártszövetség szolgálatában az Orbán-kormány négy esztendeje alatt végig, nagy valószínûséggel a Fidesz-MDF összefogás kormányozhatná az országot még ma is.

Bibliográfia

Média, a Kontroll Csoport jelentései. Kairosz Kiadó, Bp., 2002

Hámori Ádám: A Nemzeti Sajtótestület létrehozásáról. Jobboldali Ifjúsági Közösség, 2002

www.ortt.hu - Az ORTT hivatalos honlapja

Kvassay Krisztina: Kiegyensúlyozatlan médiahelyzet Magyarországon. In: Jobbik Hírlevél, 2001 õsz

Média és politika. Médiamix, 2001.