Politikai Elemzések: Az elsõ kérdés magától értetõdõ: Ön hogyan fog szavazni április 12-én?

Olajos Péter: A válasz is magától értetõdõ: IGEN-nel, és mindenkit erre buzdítok. Azt gondolom, hogy Európai Unió bõvítése, Európa újraegyesítése az új évezred nyitányának legnagyobb horderejû, évszázados távlatokat meghatározó döntése. Ezért, teljesen egyetértek Dávid Ibolyának,a a Magyar Demokrata Fórum elnökéneke véleményével, miszerint „Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása olyan történelmi esély, amellyel élnünk kell és nem szabad elszalasztanunk.”

PE: Ön szerint milyen Elõnyök, indokolják csatlakozásunkat?

O.P.: Magyarország csatlakozását az Európai Unióhoz érzelmi, történelmi, politikai, gazdasági és kulturális okok egyaránt indokolják. A csatlakozás ésszerûségét és szükségszerûségét megítélésemünk szerint jelenleg semmilyen komoly ellenérv nem kérdõjelezi meg.

Hazánk ezernyi kulturális, történelmi szállal kapcsolódik Európához, 1100 év öröksége, közös hagyományaink kötnek össze bennünket. Magyarország mindig is a nyugati kereszténységhez és a nyugati keresztény kultúrkörhöz tartozott, a szovjet birodalom által ránk kényszerített bizánci típusú államberendezkedésnek semmiféle hagyománya nem volt és nincs ma sem.

PE: Mi lesz velünk, ha kimaradunk a bõvítés elsõ körébõl?

O.P.: Ha kimaradunk a bõvítés elsõ körébõl, nem tudhatjuk, mikor lesz legközelebb esélyünk, hogy csatlakozzunk Európához. Az is kérdéses, hogy 5-10 év múlva egyáltalán megnyílik-e számunkra újra a bejutás lehetõsége. A bõvítésbõl kimaradva olyan országokkal maradnánk egy csoportba, kerülnénk sorsközösségbe, mint Bulgária, Románia, Albánia, a volt szovjet tagköztársaságok, stb. Egy ilyen közösséghez való tartozás sokat rontana Magyarország megítélésén.

És persze ne feledkezzünk meg a kérdés gazdasági vonatkozásaiokról sem. A mûködõ tõke jelentõs része Nyugat-Európából érkezik hazánkba, a kereskedelmünk 2/3-át az Európai Unióval folytatjuk. Elég csak arra gondolnunk, hogy a piaci liberalizáció már nagyon elõrehaladott állapotban van, a védõvámokat teljesen leépítettük és az exportszubvenciók is megszûnõben vannak, k Kereskedelmi kapcsolataink annyira gazdagok, a külföldi mûködõ tõke oly jelentõs, hogy gazdasági értelemben gyakorlatilag már bent vagyunk az Unióban. Véleményem szerint Épp ezért azok a félelmek, hogy a csatlakozás után a magyar gazdaság nem fog óriási veszteségeket elszenvednie el, alaptalanok, hiszen azokat a rendszerváltás alatt kkor az már elszenvedte eddig is megtörtént volna. Életképességünket már eddig is bizonyítottuk, most eljött az idõ, hogy megmutassuk, mire vagyunk képesek.

PE: Ezek szerint, ha nem csatlakoznánk, az konkrét gazdasági hátrányokat jelentene?

O.P.: Feltétlenül. Gazdasági teljesítményünk aktivitásunk nagyonjelentõsen csökkenne, ha kimaradnánk a bõvítésbõl, hiszen ha nem csatlakozunk, akkor Magyarországgal szemben az EU újból védõvámokat vezethetne be, kvótákat alkalmazna, éssõt elképzelhetõ, hogy  extrém esetben az EU kapcsolatrendszerének ismét a "nem-preferenciális" köréhez is tartozhatnánk... Továbbá megrendülne a hazánkba vetett bizalom és a mûködõ tõke egy része ki is vonulna Magyarországról. Ezzel szemben Eelég csak Ausztriára gondolni, mennyit profitált abból, hogy korábban Nyugat-Európa, most pediga bõvítésbõl: az Európai Unió legkeletibb országa voltlett, mely dobogó volt az EU számára Dél-Kelet-Európa irányába, és ebbõl az osztrákoknak igen nagy hasznuk volt. Most ugyanez a lehetõség nyitott a számunkra is.

PE: Rendben azt most már tudjuk, hogy mi miért akarunk az EU-hoz tartozni, de miért akar az EU minket a tagjai között látni? Mi az, amit mi tudunk adni az Uniónak a termõföldön kívül?

O.P.: Bocsánat, de mi jelentkeztünk és mi voltunk, akik csatlakozni óhajtottunk, az Európai Unió csupán megmondta a feltételeket és a kereteket, hogy ha akarunk, akkor hogyan, mikor és milyen feltételek mellett tehetjük azt. De komolyra fordítva, lehet persze azt mondani, hogy a jelenlegi Unió sehol a környezetében nem talál ilyen egységes szép 70 milliós piacot, azonban azt kell észrevennünk, hogy mi belépésünk nélkül is kiváló piacai vagyunk termékeiknek. Ráadásul az Unió állampolgárainak csatlakozásunk a kiadásaik növekedésével jár, ha jól emlékszem minden német polgárnak körülbelül 20 eurójába évenként. Ezért inkább úgy fogalmaznék, hogy csatlakozásunknak Európa összességének és jövõjének szempontjából van jelentõsége. Sokszor lebecsüljük tudásunkat, nem értékeljük egyedülálló kultúránkat, azt hiszem egy európai állampolgár számára sokkal többet nyom a latba Nobel-díjasaink, sportolóink, zenénk és íróink által fémjelzett hírnevünk, mint tényleges gazdasági potenciánk. 

PE: És a föld?

O.P.: Nos a föld önmagában természetesen bír értékkel, de látni kell hogy szerepe az Unión gazdasági teljesítményében elenyészõ. Én sokkal inkább az emberi tényezõt helyezném a középpontba. A magyar mezõgazdaság jövõje azon múlik, hogy képesek leszünk-e a mezõgazdaság területén a „minõség forradalmára” és a sokszor – de csak – emlegetett „kert-Magyarország” megteremtésére. Csak akkor leszünk sikeresek, ha nem a szubvenciók euro centjeire építkezünk, hanem sokszínû, változatos minõségi termékekre állunk rá, melyekbe minél több „észt” és minél kevesebb genetikailag módosított íz-azonos aromát teszünk. Európa ezt várja tõlünk és mi ebben nagyon jók tudnánk lenni, csak végre látnánk már valamiféle kormányzati koncepciót ennek elõsegítésére.

PE: Ha már itt tartunk, engedje meg hogy megkérdezzem: Ön szerint  van-e élet az Európai Unión kívül, és  is, de vajon milyen élet az?

O.P.: Sajnos még azt sem tudjuk bizonyosan, hogy milyen élet lesz mondjuk 50 év múlva az Európai Unión belül. Az mindenesetre tény, hogy az Európai Unió tagállamai egyre fejlettebbek gazdaságilag, és egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy néhány évtized múlva az addig tovább egységesülõ Európa lesz a földkerekség vezetõ térsége. Európát és az Európai Uniót más vonatkozásban - – erkölcsi, kulturális szempontból –- azonban számos veszély fenyegeti: a globalizáció káros hatásai, az "amerikanizálódás", az egyre mélyülõ demográfiai válság, a sok bevándorló, a nevelésügy hanyatlása, a szekularizáció, a fogyasztói társadalom kialakulása, az erkölcsi szabadosság, a nihilizmus, stb. Ezektõl a problémáktól nem védheti meg Európát az egy fõre jutó GDP növekedése.

A problémák felismerését, a megoldások megtalálását nehezíti az a tény, hogy az európai polgárok, és fõleg a döntéshozók egyáltalán nem tekintik bajnak az imént felsoroltakat. Ha rövid idõn belül nem néz szembe az EU ezekkel a káros folyamatokkal, akkor nem lesz rá méltó, hogy viselje az "európai" jelzõt.

Dacára annak, hogy az EU megálmodói, kitalálói kereszténydemokrata politikusok voltak, mára annak irányítása sok tekintetben szocialista és liberális kezekbe került. Ennek oka, hogy míg az európai szocialista és a liberális politikai irányzatok a 80-as évek közepétõl fokozatosan rátaláltak az ún. fogyasztói társadalom új, vonzó és jól kommunikálható üzenetére (fogyassz és ne moralizálj!), addig a kereszténydemokrata pártok egyre mélyülõ ideológiai válságba kerültek. Az Unió keresztény-konzervatív pártjainak jelenleg nincs megfelelõ válaszuk a globalizáció kihívásaira, amelynek markáns jele az európai szélsõjobb és populista pártok egyre erõsödõ jelenléte. 

PE: Akkor mi védheti meg?

O.P.: Mi magunk. Pontosabban a képességünk, hogy meg tudunk változni, ha nagyon kell. Az új helyzet, az új kihívások pedig Úúj Európai Unió után kiáltanakés az azt sürgetõ változások. Másként fogalmazva, az Európai Uniónak meg kell változnia, mert megérett a változásra. Olyan társadalmi, szociális, gazdasági, környezetvédelmi, stb. kihívásokkal kell szembe néznie, amelyek, ha máshogy nem, akkor kikényszerítik ezt a változást.

PE: Melyek ezek a kihívások?

O.P.: Elsõnek, -– környezetvédelmi szakmérnökként kissé haza beszélve -– Aa környezet állapotátvédelm említeném.

Európa a II. világháborút követõen óriási gazdasági növekedést produkált. A jelenleg 15 tagország alkotta EUnió 370 millió állampolgárt számol, gazdasági ereje tekintetében pedig már most is megelõzi az USA-t. A bõvítést követõen ez a különbség csak nõni fog.

Ez a méret és gazdasági erõ nemcsak elõnyöket és hatalmat jelent, de felelõsséget és kötelezettségeket is. Amíg egy hazánkhoz hasonló kis ország és annak vezetõi szinte tehetetlenül kénytelenek nézni és elszenvedni a mások –- néha igen távol lévõ országok –- által okozott regionális vagy globális károkozást, addig az Unió tagjaként nem csak, hogy lehetõsége nyílik rá, de egyben parancsoló kötelesség is ezen ténykedések ellen a szükséges és kívánatos lépések megtétele. 

PE: Lásd Aurul?

O.P.: Pontosan, Saját bõrünkön tapasztaltuk 2000 januárjában a saját bõrünkön tapasztaltuk az Aurul cég tiszai cián-katasztrófája kapcsán, hogy mennyire tehetetlenek vagyunk közvetlen szomszédaink jobb belátásra bírásában, közös környezetünk megvédésében, miközben ugyanezen országok sokkal komolyabb és nagyobb áldozatokat követelõ intézkedéseket tesznek meg az Unió nyomására. Tehát azt, amit egy kis ország egymaga nem tud elérni, ugyanazt az Unió támogatásával nagyobb eséllyel teheti.

A nemzetközi fórumokon eddig is nagyon progresszív Uniónak a jövõben még aktívabbnak és példamutatónak kell lennie. Ha valóban jelentõs lépéseket akarunk tenni a környezet megóvása érdekében, ha el akarjuk kerülni az egyre fenyegetõbb globális környezeti katasztrófát, vagy ha "csupán" a városainkat és falvainkat szeretnénk megóvni a soha nem látott árvizek és egyéb csapások ellen, akkor a jövõ Uniójának sokkal többet és sokkal komolyabban kell saját és mások környezetvédelmével foglalkoznia.

PE: De hogyan?

O.P.: Együttmûködéssel és odafigyeléssel! Nekünk Az MDF-nek, mint nemzeti alapokon politizáló keresztény konzervatív politikusokkéntártnak, akikamely   a kezdetektõl valljuka, hogy e földet nagyapáinktól kaptuk megõrzésre és unokáinknak kell továbbadnunk, nem lehet más eszközünkcélja, mint az, hogy leendõ Uniós tagságunkaát felhasználva még jobban erõsítsüke a regionális együttmûködést a környezetvédelem területén. Elõsegítseük a pénzeszközök megszerzését a szükséges fejlesztések, technológiai váltások megvalósításához és erõsítsüke a közösségi törvények betartását, egyben szigorítsuka az elõírásokat és azok megszegõinek büntetési tételeit.

Meggyõzõdésem, hogy aA jövõ Európájában a figyelmet és a súlypontot fokozatosan át kell helyezni a gazdasági növekedés elõsegítésérõl a környezet megõrzésére, végre valóban tenni kell -– és nem csak szavakban -– a fenntartható fejlõdés megteremtése érdekében. 

PE: Hogy áll a helyzet Küzdelem a szegénység ellen folytatott küzdelem terén?

O.P.: Valóban, Aa globálisan feszítõ problémák sorában az egyik legjelentõsebb a növekvõ szegénység és az ezzel szorosan összefüggõ demográfiai robbanás. Johannesbourgi adatok szerint, Jjelenleg a föld több mint 6 milliárdnyi lakosságának egynegyede (1,2 milliárd) napi 250 Ft-1 eurónál kevesebbõl él és közel a fele (3 milliárd) kevesebb, mint napi 2500 forintból euróból. Mint keresztény emberek közösségepárt, ezt nem fogadhatjuk el, és minden erõnkbõl ennek megváltoztatásán kell munkálkodnunk.

Véleményem szerint Uniónak alapvetõen át kellene gondolnia gazdasági, termelési struktúráját és támogatási rendszerét. Európa szinte minden országa élelmiszer- felesleget termel, a helyzetet még súlyosbítja, hogy az Uniós támogatási rendszerek elõsegítik az intenzív mezõgazdasági termelést. Ennek köszönhetõen a Dunántúl nagyságú, viszont 16 millió lakosúállampolgárral rendelkezõ Hollandia népességszámátarányait jóval meghaladó mennyiségû sertés- és marhaállománnyal rendelkezik, miközben polgárai Európa legkisebb méretû házaiba zsúfolódva élnek.

PE: A nagy népsûrûségû Hollandiáról jut eszembe, hogy megkérdezzem, hogyan látja az Európát egyre inkább foglalkoztató bevándorlás és elvándorlás kérdését?

 O.P.: Véleményem szerint Hasonló újragondolást érdemelnek Európa és az õt körülvevõ térségek  gazdasági kapcsolatai is. Amennyiben Európa belsõ támogatási rendszerével és védõvámjaival lehetetlenné teszi Észak-Afrika, Közel-Kelet vagy Kelet-Európa országai mezõgazdasági termékeiknek EU -piacra jutását, úgy aktívan hozzájárul ezen országok további elszegényedéséhez, növekvõ szociális problémáihoz. Ennek eredménye az Európába irányuló növekvõ bevándorlás melynek "árát" így vagy úgy végül ugyancsak Európában kell megfizetni. Ráadásul egységesen, hisz az illegális észak-afrikai bevándorló nem csak a munkáját elvevõ francia földmûves lakhelyére telepszik le, de Dániában is, amely ország közvetlenül nem elõidézõje munkahelye elvesztésének.

A bevándorlók növekvõ száma egyre nagyobb problémát okoz az Unió tagországaiban. Ha a folyamatot fékezni vagy megfordítani szeretnénk, akkor -– mint, ahogy arra számtalan példát találunk a történelemben -– Európa élelmiszer termelésének visszafogásával és át- strukturálásával kell elõsegíteni a környezõ gazdasági térségek ellátásba való bekapcsolását, piacra jutását, népességmegtartó erejének növekedését. Ne segélyeket adjunk, hanem lehetõséget, hal helyett hálót.; ez lehet egy keresztény párt e tárgykörben vallott legtermészetesebb irányelve.

PE: Ennek azonban nemcsak külsõ okai vannak, hanem belsõ népesedés politikai elõidézõi is?

O.P.: Nyilvánvaló. Akárcsak hazánk, ugyanúgy Európa is népesedési, pontosabban a társadalom elöregedési problémáival küzd. Csökkenõ születési mutatók mellett a folyamatosan bõvülõ európai gazdaság komoly munkaerõhiányt eredményez. Ez részben felgyorsítja az illegális és legális bevándorlást, részben nagymértékû belsõ migrációval fenyeget. Már most csábítják Európa nyugati részébe nyelveket beszélõ orvosainkat, mérnökeinket, számítástechnikai szakembereinket. Ez a folyamat belépésünkkel várhatóan csak erõsödni fog.

PE: Középtávon Viszont a magyar gazdaságnak is egyre nagyobb szüksége van és lesz munkaerõre, melyrõl és az errõl való gondoskodás komoly dilemmát vet fel.?.

O.P.: Úgy van. A legkönnyebb és a leglogikusabb munkaerõ-piacbõvítést a környezõ országok magyar kisebbségétõl várhatjuk, ez azonban elvándorlást okozhat, ami nemzetstratégiailag elfogadhatatlan. Ha más forrásból oldjuk meg a munkaerõigény biztosítását (kínai, török és egyéb munkavállalók), az rövid távon beilleszkedési, középtávon pedig nehezen becsülhetõ szociális és egyéb együttélési problémákat okozhat. A dilemma feloldása, a helyes válasz megadása egyre sürgetõbb feladat.

Ezért is folytatni kell mind hazánkban, mind európai szinten a család szerepének növelését, a születési szám csökkenésének megállítását és megfordítását. Adó és egyéb pénzügyi kedvezmények formájában elõ kell segíteni a hagyományos keresztény család-modell újbóli megerõsödését. Az új Európa alapjai sem nyugodhatnak máson, mint szilárd családokon és erõs nemzeteken.

PE: Ha már szóba került, mit ígér az EU a nemzeti kissebbségek védelme terén?

O.P.: A kisebbségi jogok európai szabályozása, garantálása jelenleg sajnálatosan felületes, használhatatlanul általános jellegû. Mint olyan ország polgárainak, amelynek Európában egyedülállóan nagy nemzetteste él határain kívül kisebbségi sorban, ezt különös figyelemmel kell kísérnünk. Feladatunk általában a kisebbségek életét közvetlenül érintõ európai kisebbségi jogok kiterjesztése és biztosítása

Az egységes Európai Unió a belsõ határok megszüntetésével a magyarság lassan évszázados álmát az elszakított nemzettestek békés úton való újraegyesítését váltja valóra. A csatlakozás az újraegyesítés lehetõségétt sok területen (gazdaság, kultúra, stb.) automatikusan biztosítja, azonban az ott élõ magyarok mindennapjait továbbra is alapvetõen az adott ország belsõ törvényei fogják meghatározni. Ezért is fontos, hogy a nemzeti kisebbségek európai szinten garantált jogait megerõsítsük, azok betartását szigorúan figyeljük, adott esetben kikényszerítsük. A XXI. század Európájában nem elfogadható, hogy valakit vallása, származása vagy nemzetisége miatt hátrány érjen. Ezt az elvet az MDF megalakulásától kezdve következetesen képviseli és Uniós tagsággá válásunkat követõen még erõteljesebben kell képviselnie.

PE: A csatlakozás kapcsán számtalanszor felmerülõ kérdéshez: miért nem becsüljük eléggé értékeinket, hagyományainkat, miért nem haladunk az apáink és elõdeink által kijelölt úton?

O.P.: Valóban. Csatlakozásunktól Európa azt várja, hogy a már amúgy is színes Uniós kultúra és gondolkodásmód tovább színesedjen, tovább mélyüljön. Ezzel szemben mi egyre kevésbé vagyunk képesek kellenállnezelni a globalizáció hatásaitnak, áldásaitnak és kártéteményeitnek., eEgyre inkább feladjuk sajátosságainkat és egyediségünket, helyébe pedig az uniformizálódás és az unalmas jellegtelenség költözik.

Mindent meg kell tenni azért, hogy kultúránk, nemzeti karakterünk, hagyományaink, nyelvünk, mind teljesebb módon fennmaradjon, azt megõrizzük és ápoljuk. Aktívan részt kell vennünk az EU kulturális programjaiban, igyekeznünk kell önmagunk mind sokoldalúbb bemutatására, értékeink megismertetésére.

Írország, a „kelta tigris” példája nemcsak gazdasági, de kulturális téren is figyelemreméltó. Madridtól Moszkváig, Helsinkitõl Budapestig minden nagyobb városban ír táncházak és mulatók sorakoznak, az ír zene, irodalom, egyáltalán az ír kultúra keresett cikk mindenfelé. A mi kultúránk legalább ilyen gazdag és színes, így csupán rajtunk múlik, akarjuk-e, hogy azt megismerjék, és mit teszünk érte. Az MDF-nek, mint a nemzeti értékek és hagyományok iránt leginkább elkötelezett parlamenti pártnak nemcsak érdeke, de kötelessége is ezt a folyamatot elõsegíteni, a cselekvés élére állni.

PE: Hogyan látja az MDF szerepét az Uniós csatlakozásban? 

O.P.: Magyarország Európai Uniós tagsági kérelmét 1994-ben az MDF vezette Boross-kormány nyújtotta be. Az MDF mindig következetesen kiállt hazánk Uniós tagsága mellett, abban a nemzet stratégiai érdekét látva. Most, a csatlakozás küszöbén világosan kell látnunk értékeinket, érdekeinket és feladatainkat, hogy minél gyorsabban, minél kisebb hátrányokat elszenvedve egyesülhessünk újra Európával. 

Véleményem szerint az MDF soha nem volt és nem is lesz euroszkeptikus vagy eurorealista párt, hanem mindig egy "korszerû, progresszív uniós párt" volt és lesz, amely Európa politizálásában "következetes és mérsékelt", amely egyszerre képviseli a városok és a vidék érdekeit.

PE: Mint az EU tájékoztatási Iroda vezetõje, mit tart a legfontosabb területnek?

O.P.:Most?  A tájékoztatást. Az Uniós csatlakozás túlzott várakozásokat és félelmeket ébreszt a lakosságban, mivel nem ismertek eléggé a csatlakozás elõnyei és hátrányai sem. Ez tudatos felkészülés helyett kiváró magatartásra ösztönöz. Ezért fontos ezekrõl minél gyorsabban és bõvebben tájékoztatni a lakosságot. Ezért helyeztük a magyar pártok közül elsõként üzembe uUniós információs honlapunkat a www.eu.mdf.hu-t, és ezért fogadunk el minden meghívást legyen az bárhol az ország területén. Fontos, hogy közvetlenül mondhassuk el álláspontunkat, hogy õszintén válaszolhassunk a felmerülõ kérdésekre.

PE: Végül, hogyan látja Magyarország esélyeit az Unión belül?

O.P.: Mindenek elõtt le kell szögezni, hogy Magyarország fejlõdése jelenleg csak az egyesült Európában képzelhetõ el. Ezért kell minden erõnkkel és tehetségünkkel azt segítenünk, el nem feledkezve saját jól felfogott nemzeti érdekeinkrõl.

Az esélyek kapcsán pedig azt kell látniAzzal , hogy ez az Európával, amely már jelentõsen különbözik attól, amihez beadtuk csatlakozási kérelmünket, és amely még jobban megváltozik majd, amikor velünk együtt immáron 25 tagot fog számolni. Az új Európán belüli törésvonalak nem a régi és az új tagok között fognak húzódni, ennél sokkal összetettebb, sokszor témáktól, ügyektõl függõ lesz. Magyarország méreténél fogva keresett partner lesz a különbözõ belsõ politikai és gazdasági csatározásokban, azonban soha nem szabad elfelejtenünk, hogy több dolog fûz össze bennünket, mint elválaszt.

Kuglics Gábor