Aki az elmúlt néhány évet számítógépek közelében töltötte, tisztában van azzal, hogy a Microsoft Company (MS) tevékenysége alapvetõen meghatározta és meghatározza a computer technológia fejlõdésének irányát. A cég a számítógépek születése óta – a 80-as évektõl – vállal oroszlánrészt abban a folyamatban, hogy a PC-k (személyi számítógépek) a nagyvállalati és a tudományos szférából kiszakadva, minél populárisabb eszközzé válhassanak.

Az informatika biztosan eljuthatott volna a mai fejlettségi szintre egy olyan mamutcég nélkül is, mint az MS, de sok kisebb, egymással hasonló erõviszonyú multicég piaci tevékenysége mellett sokkal nehezebb lett volna egységesíteni a fejlesztéseket. Ma talán sok technológiailag gyökeresen eltérõ, egymással össze nem férõ számítógépes „munkakörnyezettel” kellene a felhasználók millióinak megbirkóznia.

A Microsoft elsõ nagy „dobása (lopása)” az MS-DOS operációs rendszer volt, amelynek még nem volt grafikus felülete, de az az egy parancssor is csodákra volt képes az akkori elvárások szerint. A DOS tette ismertté a Microsoft – és a Bill Gates – nevet a világban. Bármilyen meglepõ, az elsõ Windows verziók tulajdonképpen nem is voltak önálló operációs rendszerek, csupán a DOS-ra épülõ grafikus felületek. A DOS egyszerûsége miatt egy csomó, ma vitás jogi kérdés nem merült – nem merülhetett – fel, hiszen ez a rendszer önmagában „csak” arra volt képes, amit a nevében is hirdetett: a lemezek kezelésére. Szó sem volt arról, hogy különbözõ felhasználási területekhez saját, beépített megoldásokat kínáljon. Ha valaki képeket akart nézegetni, vagy zenét hallgatni, beszerezte a megfelelõ programot. A Windows legújabb verzióiban mindez már a múlté.

A mai elvárások kulcsszavai a multimédia: a sokrétû alkalmazhatóság, a kommunikáció, és egyre inkább a biztonság is. A Microsoft termékei eme szolgáltatások egyre szélesebb körét nyújtják az operációs rendszerbe ágyazva, így a hasonló termékeket kifejlesztõ cégek szinte kilátástalan kihívást vállalnak fel, amennyiben a monopolizált piacon próbálnak részesedést szerezni.

Az 1995-ös év az operációs rendszerek terén szerzett monopólium kialakulása mellett (melynek üdvös hatása volt, hogy az egyeduralkodó rendszer de facto szabvánnyá válhatott) egyben az internetböngészõk közötti háború megvívásának a kezdetét is jelentette. Ez a harc az operációs rendszer monopóliumának birtokában alig volt egyenlõtlenebb, mint az évtized eleji öbölháborús affér, és nemigen tartott hosszabb ideig. A webböngészõ feltalálói – a Netscape alapítói – ekkorra már megteremtették a böngészõk piacát, és minden 10 eladott böngészõbõl már 7-8 az övék volt, amikor megjelent a színen a Microsoft a maga kicsit buta Internet Explorer programjával.

Bill Gates-t eredetileg nehezen tudták meggyõzni munkatársai az Internet üzleti hasznosíthatóságáról. Végül talán az az érv gyõzte meg, hogy a konkurensek böngészõprogramjai esetleg fölfejlõdhetnek, és operációs pótrendszerekké válhatnak. Ezzel pedig megszüntetik a Microsoft uralkodó helyzetét az operációs rendszerek terén. A Microsoft a piaci késedelme miatti pánikjában elõször egyenesen ingyen kezdte osztogatni a 3-as számú Internet Explorer böngészõprogramját. Késõbb más termékeinek az árából is kedvezményt adott annak a számítógépgyártónak, amely az õ böngészõjével installálva árulta készülékét. Ez a lépés rögtön a konkurencia heves tiltakozását váltotta ki, amelyre válaszul az év közepén a Windows 95 immár a böngészõ integrált 4-es verziójával együtt jelent meg. Néhány hónap alatt meg is szûnt ezzel a böngészõk piaca, azóta a böngészõért külön pénzt kérni nem lehet. A Netscape be is szüntette saját böngészõjének árusítását, és szabad forráskódú ingyenes termékké tette azt, a világháló felhasználóira bízva a további fejlesztést. Sajnálatos módon ezzel együtt a Microsoft sem fejlesztette tovább – konkurencia híján – olyan õrült tempóban a saját böngészõjét.

Ekkor egyértelmûvé vált, hogy a monopolisztikus operációs rendszer abszolút hatalmat ad tulajdonosának a piacon. Ezért kezdõdött meg a Microsoft pozíciójának vizsgálata, mely jogilag a Windows és az internetböngészõ integrálásának jogossága köré fonódik. Sajnálatos módon szakmailag teljesen védhetõ Bill Gates azon álláspontja, hogy egy modern operációs rendszer elválaszthatatlan része a böngészõ. Ugyanakkor modern információs gazdaság nem létezhet egyetlen monopolhelyzetû operációs rendszergyártóval a nyakán, mivel az lefékez(het)i a technikai innováció ütemét.

Az MS Windows 98 operációs rendszere adta meg a végsõ lökést, hogy a haragos vállalatok jogi eszközökkel támadást indítsanak a gyáróriás ellen. A trösztellenes per alapja az a vád volt, hogy a társaság a Windows 98 operációs rendszerbe Internetes böngészõprogramot épített be, amellyel a többi piaci résztvevõ érdekeit súlyosan sértette. Az eljárást a szakmai kérdések tisztázatlansága igen megnehezítette. A versenytársak azt követelték, hogy az MS távolítsa el operációs rendszereibõl azokat a komponenseket, amelyek annak nem feltétlen alkotórészei, ezzel kizárólag a felhasználóra bízva, hogy pl. levelezéshez, Internet-böngészéshez milyen szoftvert használ. Ettõl a Microsoft kategorikusan elzárkózott, azt állítva, hogy az Internet Explorer a Windows elválaszthatatlan részét képezi. Ezt az állítást a per során független szakértõk cáfolták. A felperesek egy része kereseti kérelmükben odáig mentek el, hogy a Windows teljes forráskódjának nyilvánosságra hozatalát követelték. A kérdés a Windows XP megjelenése elõtt minden addiginál nagyobb hangsúllyal merült fel, mivel az új operációs rendszer a piaci verseny korlátozására alkalmas módon dugig van tömve multimédiás, kommunikációs eszközökkel. Az Egyesült Államokbeli perrel párhuzamosan az Európai Unió Bizottsága is eljárást kezdeményezett az MS és rendszerei piacellenes magatartásának vizsgálata miatt.

Érdekes és hasznos megnéznünk, hogy milyen eredményt hozott a közel félévtizedig tartó MS elleni eljárás, hiszen egyikünknek sem mindegy, hogy a – ma már hazánkban is szinte minden háztartásban megtalálható – PC-k re, azok programjaikra, operációs rendszereikre milyen jövõ vár. Jogi szempontból nem kevésbé érdekes, hogy globalizálódó, monopolizálódó világunkban a verseny felügyeletét biztosítani hivatott szervezetek gyakorlata milyen irányba mutat.

Az elsõ kérdés, amely bennem felmerült, hogy miért nem indult be már korábban a piac természetes önvédelmi reakciója egy kialakuló monopólium ellen. Hiszen a többi gyártó összefoghatott volna, hogy közösen fejlesszenek ki egy olyan alternatív operációs rendszert, amely versenyképes a Windows-zal. Az ingyenesen terjedõ, a Microsoftnak sok fejfájást okozó, Linux alkalmasnak is tûnt erre. Egy erõsen támogatott és ingyenesen terjesztett Linux ugyanúgy letarolhatta volna az operációs rendszerek piacát, mint ahogy a Microsoft tette azt az Internet Explorer böngészõ integrálásával. Ám a cégek Linux-nak nyújtott támogatása kimerült a hangzatos retorikában. Az IBM gõzerõvel saját csoda-unix rendszerén dolgozik, melybõl várhatóan még sokáig nem lesz semmi. A Compaq pedig, a zászlajára tûzött Linux-lobogó ellenére is, csak Windows-zal árulja az asztali PC-it, és e stratégiája feladására perrel sem lehetett rákényszeríteni.

A redmondi óriásbirodalom (MS) azzal védekezett a versenytársak inkább hangzatos, de kevésbé tettleges támadásai ellen, hogy nincs külön böngészõpiac, illetve operációs rendszerek piaca, továbbá, hogy a globalizálódó gazdaság piacai egyébként is olyan gyorsan változnak, hogy a termékek gyors elavulása miatt egyes piacok 4-5 év alatt teljesen megszûnhetnek, ezért indokolt volt (a kelleténél talán vehemensebb) igyekezetük. Ezen kívül bejelentették új szoftverértékesítési stratégiájuk, az Új Generációs Windows Szolgáltatások (NGWS – New Generation Windows Services) bevezetését. Mindez azonban a versenytársak szemében csak olaj volt a tûzre. Az új üzleti modellben nagyon olcsón, akár ingyen is hozzá lehet majd jutni a szoftvereikhez, azonban havidíjat kérnek attól, aki az Internetre csatlakozva használni kívánja azokat.

A havidíjért cserébe terméktámogatást, folyamatos javítócsomagokat, frissítést és mindenféle hírcsatornákat ígérnek. Ugyanakkor az Interneten keresztül képesek lesznek megakadályozni az illegális szoftverhasználatot, miután folyamatosan „látják" a világhálón valamennyi felhasználójukat. (Jegyezzük meg, hogy a Passport programrendszer adatvédelemmel kapcsolatos visszásságai is megérnének egy külön tanulmányt.) A rendszeres havidíjaknak köszönhetõen a bevételek egyenletesen folynak be. A kedvezõbb indítóárral pedig az ingyenes Linux-termékekkel is versenyképessé válnak. A havidíjat a nem túl magas, 10 dollár körüli összegre tervezik. Ne feledjük el, hogy hosszú távon az egyszeri vételárnál nagyobb bevételre ad majd lehetõséget a havidíjas rendszer. Ennek az üzleti konstrukciónak legalább 40-50 egyéb apró elõnye is van még a felsoroltak mellett, és valószínû, hogy rövidesen általánossá válik a konkurencia körében is. Ám rövidtávon oly mértékû üzleti elõnyt biztosítana a Microsoftnak, hogy ezzel a bejelentéssel a cég végkép megerõsítette az ellenérdekelt felek eltökéltségét, hogy korlátozzák a Microsoft terjeszkedését.

Fontos az a kérdés is, hogy lehet-e a cég tevékenységét, és még inkább a meglevõ monopóliumát a jelenlegi PC-szoftverekre korlátozni. Az elmúlt években ugyanis sorra megjelentek az alternatív internetezõ eszközök, úgy mint: a játékkonzolok, a mobiltelefon és a menedzser-kalkulátor ötvözésébõl megszületõ, mobil internetezésre alkalmas mütyürök, valamint a különbözõ, tévére csatlakozó internetezõ szerkezetek is. A jövõ internetezõi, és még inkább az Interneten vásárlók többsége is ezeket az alternatív eszközöket használja majd a világháló elérésére. A Microsoft máris webtelevíziót fejleszt, gyártani kívánja a mobileszközök operációs rendszereit is, és a játékkonzolok sikerén felbuzdulva, a XXI. század elején elkészítette a saját X-box névre hallgató játékszámítógépét is. A microsoftos PC-uralomba már-már beletörõdõ és maguknak új területet keresõ gyártókat aligha lehetett volna jobban a Microsoft ellen hergelni, mint az ilyen további terjeszkedésekkel. Ha viszont az alternatív internetböngészõ eszközök piaca az elõrejelzéseknek megfelelõ mértékében bõvül, akkor igazuk lesz a Microsoft jogászainak: „A PC-szoftverek piaca rétegpiaccá válik, s az ott szerzett monopóliumot a versenytársak elfogadják, fogadhatják.”

A globalizálódó világ új gazdasági mechanizmusa olyan sebesen robog, hogy az elemzõk, politikusok és jogászok alig gyõzik figyelemmel követni. Lemaradnak az események mögött, mint ahogy lemaradtak az Internet Explorer történetérõl is. Ám ezúttal úgy tûnik, idejében reagálnak. Az már az angolszász precedensalapú jogrendszer sajátossága, hogy csupán egy korábbi esetre való hivatkozással, annak interpretálásával fejleszthetõ ki új joggyakorlat. Az Internet Explorer esete ily módon tökéletes modelljéül szolgál a jövõben várható folyamatoknak. Az eset azt a kérdést is felveti, hogy az új gazdaság igényel-e a korábbinál intenzívebb állami felügyeletet, és ha igen, milyen jellegût. Mindenestre a Microsoft-per korszakhatárt jelent a piacok szabályozásában, az informatikai ipar területén mûködõ multinacionális cégek felügyeletében.

Az elõzmény

 A Microsoft ellen folyó eljárás gyökerei majdnem pontosan öt és fél évvel ezelõttre, 1997. október 20-ára vezethetõek vissza, amikor az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma (DoJ) a szoftverkonszernt egy korábbi trösztellenes perben kötött, 1995-ben életbe lépett egyezség megsértésével vádolta meg.

 A vádak egy akkoriban igen forró témát, a Netscape Navigatora és a Microsoft Internet Explorer-e közt kibontakozó „böngészõháborút” érintették. Az Igazságügyi Minisztérium szakértõi szerint a Microsoft az operációs rendszerek piacán megszerzett dominanciáját a böngészõk piacán folyó versenyben inkorrekt módon használta fel. A vádak szerint a Microsoft a számítógépgyártók (OEM) számára csak abban az esetben biztosított megfelelõ mennyiségû Windows 95 operációs rendszert, ha azok az õ böngészõjét telepítették a gépekre, lehetetlenné téve a konkurens termékek megjelenését az elõtelepített rendszereken.

 A fellebbviteli bíróság akkor visszautasította a vádakat, amelyek szerint a Microsoft megszegte volna a korábbi perben hozott ítéletet. Az Igazságügyi Minisztérium és 18 szövetségi állam (New York, Ohio, Illinois, Kentucky, Louisiana, Maryland, Michigan, Észak-Georgia, Wisconsin, California, Connecticut, Florida, Iowa, Kansas, Massachussetts, Minnesota, Utah és Nyugat-Virginia) legfõbb ügyészei erre egy új trösztellenes eljárás megindításával válaszoltak 1998. májusában.

A per fõ kérdése, hogy a Microsoft visszaélt-e monopóliumával. Ha igen, milyen szankciók alkalmazandók ellene? Erre a kérdésre végleges választ csak 2002. novemberében kaptunk. A teljes érthetõség kedvéért idõrendben haladunk végig a per egyes fázisain.

A monopólium

A monopólium önmagában véve nem tiltott jelenség az Egyesült Államokban, ám az olykor mégis elõcitált törvény (Sherman act – 1890.) tiltja, hogy egy vállalatóriás az egyik piaci területen szerzett monopóliumát kihasználva erõnek erejével monopolisztikus szerepre törjön más területeken is. Egy termék piacát koncentráltnak nevezik, ha a piacvezetõ elsõ négy vállalat részesedése meghaladja az 50 százalékot, vagy az elsõ nyolc részesedése a 75 százalékot. A Microsoft egymagában 80 százalékot meghaladó piaci részesedéssel bír az asztali számítógépek (deskcomputer) operációs rendszereinek piacán, de az irodai csomagok és az internetböngészõk piacán is. Továbbá elsõ helyre, valamint 50 százalékot megközelítõ piaci részesedésre tett szert a hálózati operációs rendszerek piacán is, és ugyancsak teljes fronton harcol az elsõségért az internetkiszolgálók, az internetes médialejátszók, valamint az adatbázis-kezelõk terén.

Az elsõ ítélet

A Microsoft visszaélt monopolhelyzetével és ezzel megkárosította a vásárlókat, ítélkezett Thomas Penfield Jackson szövetségi bíró 2000. április 3-án. Az ítéletben Jackson bíró keményen bírálta a céget, amiért „a böngészõpiac monopolizálására törekedett”. A bíró azt látta bizonyítottnak, hogy a Microsoft felhasználta az operációs rendszerek terén szerzett monopóliumát arra, hogy az internetböngészõk piacán hasonló szerepre tegyen szert. Szerinte a Microsoft megsértette a XIX. századi Sherman trösztellenes törvény 1 és 2. szakaszát, amikor Internet Explorer böngészõjét integrálta Windows operációs rendszerébe.

Jackson bíró kemény hangú, 43 oldalas ítéletében nem állt meg a böngészõpiac monopolizálásának vádjánál. A bíró a Microsoft elítélt tevékenységei között sorolja fel az IBM, Hewlett-Packard, Intel, Netscape és a Sun ellen folytatott „versenyellenes kampányokat”. A Windows-alapú programozói felületek terjesztése céljából a Microsoft – évekre, ha nem véglegesen – meggátolta a Netscape Navigator böngészõ és a Sun platform-független Java programnyelvének terjedését, áll az ítéletben.

Thomas Penfield Jackson bíró 1999. decemberében már kifejtette álláspontját a perben, amelyet az Igazságügyi Minisztérium és 18 szövetségi állam indított a Microsoft ellen. Az ítéletet elõrevetítõ vélemény után a felek Jackson bíró javaslatára tárgyalóasztalhoz ültek, hogy peren kívül jussanak egyezségre. Négy hónap után a tárgyalásokon közvetítõ Richard Posner bíró 2000. április 1-jén jelentette be az egyeztetés kudarcát. Jackson szerint a kudarc oka egyértelmûen „a Microsoft pökhendi, nagyképû, megegyezésre nem hajló magatartása” volt.

Ez az ítélet csak megállapította a jogsértést. A szankciók meghozatalára csak egy másik fordulóban (2000. május 24-én) került sor. Mielõtt azonban rátérnénk erre, nézzük meg a reakciókat.

A Microsoft vezetõi, Bill Gates és Steve Ballmer nem értett egyet az ítélettel. Véleményük szerint technológiai újításaik a fejlõdés egyértelmû jelei, amelyek megkönnyítik a vásárlók helyzetét a számítástechnika világában. A Microsoft magabiztosan kitart álláspontja mellett, hiszen a fellebbviteli bíróság egy ízben már engedélyezte a szoftvergyárnak a böngészõ és az operációs rendszer összekapcsolását. Kijelentették, hogy a cég ezért fellebbezést fog benyújtani, amint döntés születik a kártérítésrõl.

A felperesek részérõl John Klein ügyész úgy vélte, hogy a céljuk, hogy hosszú távú megoldással szüntessék meg a mostani jogellenes állapotot, és érvényesítsék a trösztellenes törvényt, karnyújtásnyi távolságra került. Klein Janet Reno legfõbb ügyész teljes sikernek értékelte az ítéletet, amely szerinte megalapozhatja a szabad versenyt az informatikában.

A szoftvercég papírjai a tõzsdén mélyrepülésbe kezdtek. A cég részvényeinek kereskedését befagyasztották, miután árfolyamuk a döntést megelõzõen 14,8 százalékot zuhant a tõzsdén, ami magával rántotta a Nasdaq informatikai cégeit (a linuxos cégeket leszámítva). Bill Gates így több mint 11 milliárd dollárt vesztett vagyonából. Elemzõk szerint a decemberi bírói vélemény után a mostani döntés nem okozott igazi meglepetést a befektetõknek.

A közvélemény több mint kétharmada az ítélet után is a gyáróriás mellett állt, és elutasította Columbia állam kerületi bíróságának határozatát.

Ítélet a feldarabolásról

Az amerikai Igazságügyi Minisztérium és 17 állam a 18-ból azt kérte Thomas Penfield Jackson bírótól, hogy válassza le a Microsoft Windows-t készítõ részlegét az anyacégrõl. Janet Reno legfõbb ügyész szerint ezzel „Felfrissíthetjük a verseny a böngészõpiacon, amelyet a bíróság szerint monopolizálni akart a Microsoft”, a vevõk pedig jobb termékekhez jutnak.

A kormány beadványa szerint a windows-os Microsoft fejlesztené az operációs rendszer összes verzióját (Windows 98, 2000, CE), a másik cég pedig az egyéb alkalmazásokat (pl.: Office, Back Office, Internet Explorer), hozzá tartozna továbbá az MSN Internet-szolgáltató (weboldal ingyenes e-mail címmel és on-line vásárlási lehetõségekkel együtt), valamint az MSNBC és a hardvergyártó részleg is.

A javaslat szerint legalább 10 évig nem egyesülhet újra a Microsoft, és a cég négy hónapot kapna a bíróság döntése után a felosztási terv végrehajtásának kidolgozására.

A Microsoft május 10-ig adhatta be válaszát. Ebben amellett, hogy minden fajta szétválasztási igényt elutasított, póthatáridõ kitûzését kérte, hogy megfelelõen felkészülhessen „drákói” és „precedens nélküli” meglepõ felperesi igények tárgyaláson való visszautasítására. Az MS ezen nyilatkozatát és kérelmét az eljáró bíró teljesen hihetetlennek találta, és teljes mértékben elutasította.

Bill Gates „extrém ötletnek" nevezte a felosztási kérelmet, amely szerinte ártana a vásárlóknak, semmibe venné az innovációt, és olyan környezetet teremtene, amelyben „nem készülhet el a Windows következõ változata".

Május 24-i utolsó meghallgatás után Jackson bíró ítéletet hirdetett. Thomas Penfield Jackson bíró ítélete szerint, amely egy az egyben megfelel a felperesek kérelmének, a cégnek négy hónapon belül be kell nyújtania a cég feldarabolásának részletes tervezetét. Amennyiben a Microsoft fellebbezését elutasítják, a céget 12 hónapon belül ketté kell választani, az ítélet végrehajtását ellenõrzõ tisztviselõ felügyeletével. A kettévágott cég legkorábban 10 év múlva egyesülhet ismét, addigra járnak le a cégek üzletmenetét korlátozó szabályok is.

A kettéválasztás mellett a bíró egyéb korlátozásokat is hozott a cég piaci tevékenységét illetõen. A korlátozások elõírják a Microsoftnak, hogy nem kötelezheti a PC-gyártókat arra, hogy termékeit reklámozzák, árulják vagy használják. Nem fenyegethetné a cég azokat a cégeket, melyek konkurens termékeket gyártanak, azzal, hogy nem licenszeli azoknak termékeit, vagy nem nyújt technikai, illetve marketinges segítséget számukra. A Microsoftot kötelezné arra az ítélet, hogy minden számítógépgyártónak egyenlõ feltételekkel nyújtsa licenszeit. A cég a döntés értelmében nem kötelezhetné Windows-felhasználóit más Microsoft szoftverek vásárlására.

Az indokolásban a bíró kifejtette, hogy „a Microsoft megbízhatatlannak bizonyult". A múltban sem tartotta be az elõírásokat, és vélhetõen ezután sem fogja. Így szerinte a cég feldarabolása elkerülhetetlen, mivel a Microsoft „jelenlegi szervezeti formájában és mostani vezetése alatt nem hajlandó elismerni, hogy megsértette a törvényt, sõt az üzletvitelének megváltoztatását elõíró szabályokat sem hajlandó betartani". Továbbá a cég „folytatja korábbi üzleti stratégiáját, így nem zárható ki, hogy más piacokkal is azt mûveli, mint a PC operációs rendszerek és böngészõprogramok piacával".

Reakciók az ítélettel kapcsolatosan

Steve Ballmer, a Microsoft vezérigazgatója igazságtalan és jogtalan piaci beavatkozásnak nevezte a cég ellen hozott bírósági ítéletet, amely szerinte kárt okoz a fogyasztóknak. Úgy látja, hogy a döntésnek az az üzenete, hogy a kormány „elveheti, amit létrehoztál, és ha túl sikeres lesz, el is veszi”.

A Sun elégedett a döntéssel, bár a cég ügyvédje, Michael Morris szerint a Microsoft az ítélet minden kétértelmû vagy homályos részletét megpróbálja majd kihasználni. Scott McNealy, a Sun elnöke korábban a redmondi óriás ötfelé darabolását javasolta. Az így létrejövõ kis cégek közül McNealy javaslata szerint három cég Windows operációs rendszerek készítésével foglalkozna, és természetesen egymással is versenyezve.

Jim Barksdale, a böngészõprogramok úttörõjének számító Netscape volt vezérigazgatója szintén üdvözölte a döntést. Barksdale a cég három részre osztását favorizálta volna, ám ezzel a megoldással is meg van elégedve, különösen, hogy a cég üzletvitelét is szabályozza a döntés. Barksdale szerint, ha megtiltották volna a Microsoft számára termékei összekapcsolását, a Netscape tovább prosperálhatott volna.

Jackson bíró döntését a kézi-számítógépek piacán vezetõ Palm is üdvözölte ugyanis szerinte Microsoft Windows CE operációs rendszerével agresszívan próbálja meghódítani ezt a piacot is.

A Compaq ellenezte az ítéletet, a cég szóvivõje szerint a Microsoftot nem lenne szabad feldarabolni.

Az Intel és a Dell nem foglalt állást az ügyben, arra hivatkozva, hogy lehetetlen megjósolni, milyen hatása lesz a cég feldarabolásának a számítástechnikai piacra.

A Microsoft antitröszt-per elsõ fele ezzel lezárult.

Az elsõfokú ítélet után a gyáróriás élt fellebbezési jogával, ahogy azt korábban Gates elõrevetítette. Így a másodfokú bíróságra került az ügy. Ám ez sem ment teljesen simán, ugyanis a Clinton kormányzat az ügy fontosságára való tekintettel (és talán annak is köszönhetõen, hogy féltek az esetleges republikánus gyõzelem – 2000. novemberi elnökválasztás – esetén a per megszüntetéstõl, hiszen az MS volt George W. Bush egyik legfõbb támogatója) fel akarta gyorsítani az eljárást, ezért egy ritkán alkalmazott törvényre hivatkozva a Legfelsõbb Bíróság azonnali döntését kérte az ügyben. Az 1974-es törvény szerint a legfelsõbb jogi fórum elé vihetõk olyan sürgõsségi ügyek, amelyek eldöntése közérdek. Erre a törvényre hivatkozott Kenneth Starr is a Monica Lewinsky-ügyben, amikor annak eldöntését kérték a Legfelsõbb Bíróságtól, hogy vajon kötelezhetõk-e tanúskodásra titkos ügynökök az ügyben. A testület akkor a másodfokú bíróságra küldte az ügyet azzal, hogy döntsenek minél hamarabb.

Lépésével a kormány egy másik legyet is ütni akart, nevezetesen hogy megkerülje a konzervatív beállítottságú fellebbviteli bíróságot, mely a korábbi perekben rendszeresen a Microsoft javára döntött.

A cég vezetõi nem aggódtak különösebben a per kimenetele miatt, mivel elemezték a korábbi amerikai trösztellenes pereket. Mint ismeretes, az IBM ellen korábban indult eljárás például tizenhárom évig tartott, s végül olyan hosszúra nyúlt a procedúra, hogy valóban okafogyottá vált, a számos fellebbezés és más eljárásjogi nehézség miatt.

Mint kiderült, a Microsoft körülbelül másféléves átmeneti idõszakkal számolt a legrosszabb esetben is, ameddig semmiféle nagyobb változás nem történhet a cégnél, a jogi procedúrák elhúzódása miatt.

Jogi szakértõk a Legfelsõbb Bíróság eljárását igénylõ kérelem beterjesztésekor elõre jelezték, hogy várhatóan a testület másodfokra küldi az ügyet, hogy a fellebbviteli bírák tanulmányozzák át a tonnányi periratot és bizonyítékokat, továbbá hogy a legfelsõbb bírák a másodfokú bíróság elemzésére támaszkodhassanak.

A testület a prognózisnak megfelelõen megtagadta a Microsoft antitröszt-perének tárgyalását, és a fellebbviteli bírósághoz utalta az ügyet. A Legfelsõbb Bíróság elutasító döntése szerint „a fellebbviteli bíróság beható vizsgálatát nem helyettesítheti a meggyorsított vizsgálat, bármennyi idõt lehetne megtakarítani vele". A bírák 8:1 arányban utasították el a felgyorsítási kérelmet.

A mamutcég jogászai a fellebbezés mellett egy másik ügyes, sokak szerint idõhúzó, elõterjesztéssel is éltek az USA Legfelsõbb Bírósága felé. A méltatlan (etikátlan) magaviselet miatt panaszt emeltek Jackson bíró ellen, aki elkövette azt a hibát, hogy a média nyomásának engedelmeskedve a per ideje alatt televízión keresztül a folyamatban lévõ ügyrõl, és az MS magatartásáról, helyzetérõl többször nyilatkozott. A kérelemben az elsõfokú ítélet megsemmisítését indítványozták.

Az Egyesült Államok washingtoni (Columbia állam) szövetségi fellebbviteli bírósága egyhangúlag úgy döntött mintegy féléves várakozás után, hogy a Microsoft ellen folyó trösztellenes per nem várhat addig, amíg a Legfelsõbb Bíróság dönt a vállalat fellebbezési kérelmérõl. Az ügyet így késlekedés nélkül a columbiai körzeti bíróság elé utalta, amely a szoftvergyártóra váró büntetésérõl dönt majd. Ugyanis a new york-i fellebbviteli bíróság 2001. június 28-án megsemmisítette a Microsoft feldarabolásáról szóló elsõfokú döntést, viszont helyben hagyta az ítéletnek azt a részét, amely szerint Gatesék vétettek a tisztességes piaci verseny szabályai ellen.

A fellebbviteli bíróság döntésében arról is határozott – hogy megelõzze a késõbbi eljárási kifogásokat –, hogy az ítéletbõl megsemmisített részek pótlására az ügyet egy másik bíróhoz (Colleen Kollar-Kotelly bírónõhöz) utalja vissza elsõfokra, nem pedig a korábban eljáró Jackson bíróhoz.

Az elsõfokú eljárás részbeni megismétlése

A kormányzat ügyészei szerint minden késlekedés „helyrehozhatatlan károkat okozna a nemzet egyik leggyorsabban fejlõdõ gazdasági szektorában a szabad versenynek". Ezért megkísérelték bírói rendelettel leállíttatni a Microsoft legújabb operációs rendszere, a Windows XP piaci bevezetését. Szerintük ugyanis a Jackson bíró elleni panasznak egyetlen célja volt voltaképpen: „idõnyerési kísérlet a Windows XP zökkenõmentes bevezetése érdekében”. Ugyanis a bemutatkozó Windows XP operációs rendszer – a saját internetböngészõn kívül – immár saját csevegõprogramot és tartalomszórási technológiát is magában foglal.

Az amerikai Igazságügyi Minisztérium 2001. szeptemberében megváltoztatta véleményét. Szóvivõjük kijelentette, hogy nem követelik a Microsoft feldarabolását a per újratárgyalása során. A Minisztérium közleményében leszögezte, céljuk az ügy gyors lezárása. A késõbbiekben az is nyilvánvalóvá vált, hogy nem fogja kérni az újratárgyaláson annak a kérdésnek az újbóli vizsgálatát sem, hogy vajon illegálisan kapcsolta-e a Microsoft a böngészõjét az operációs rendszerhez.

„Döntsék már el, hogy mit akarnak!" – mondta Kollar-Kotelly az új kérelem beterjesztése kapcsán, és kérte a feleket, hogy november 2-i határidõvel egyezzenek meg peren kívül. A felek közötti közvetítést Eric Greenre, a bostoni egyetem jogászprofesszorára bízták.

Az Igazságügyi Minisztérium visszakozásának egyik fõ oka, a szeptember 11-i terrortámadás után elõálló új helyzet a feladatok és prioritások területén. Ezzel függ össze az is, hogy nem sikerült a Microsoft ellenzékének megtorpedózni a Windows XP kibocsátását, pedig az új operációs rendszer ugyancsak halmozza azokat a kifogásolható elemeket, amelyek miatt a hosszadalmas pereskedés még ’98-ban elindult. Az XP-vel egy lemezen érkezik a Microsoft saját tartalomszórási technológiával felszerelt médiaszoftvere (MediaPlayer 7), „rögtönüzenõ” alkalmazás (MSN Messenger), és termézetesen a böngészõ is (Internet Explorer, saját hatáskörben fejlesztett szabványokkal). Ehhez jön még a sokat kritizált Passport-technológia.

A bizonytalanság másik forrása, hogy a Microsoft terjeszkedése már nem kis fejlesztõcégeket nyom el, hanem a másik (érdekelti) oldalon is hasonló trösztgyanús óriásvállalatok állnak, mint pl.: AOL Time Warner. (A Netscape 1998 novembere óta az AOL tulajdona). Az AOL-nak ugyancsak van üzenõszoftvere: az AOL Instant Messenger. A médiaszoftverek terén Nullsoft mp3-lejátszója, a Winamp révén ugyancsak versenyben vannak. Az AOL Time Warnernél egyedül az operációs rendszer hiányzik, amelyet az Internet-hatalommal kompenzálnak.

Az új kérelembõl kitûnt, hogy azt próbálják elérni, hogy a bíróság ítéletében szabályozza a cég üzleti magatartását, hasonlóan a darabolást kimondó ítélet üzleti magatartást érintõ korlátozásaihoz.

A korlátozások értelmében a Microsoft nem adhatna árengedményeket hardver- vagy szoftverfejlesztõknek más termékei terjesztése vagy népszerûsítése fejében. Ezenfelül a kormány vagy az állam jogi képviselõi kiszállhatnak a Microsofthoz, ahol megvizsgálhatnak és lemásolhatnak bármely, általuk relevánsnak tartott dokumentumot.

A Microsoftnak továbbá nyilvántartást kell vezetnie a Windows valamennyi verziójának változtatásairól, és észlelnie valamennyi olyan változást, amely lassítaná a más cégek által fejlesztett programok mûködését, vagy másképpen csökkentené azok teljesítményét.

A Microsoft szóvivõje, Vivek Varma mindössze annyit mondott a perrel kapcsolatban: „Célunk továbbra is a per fennmaradó vitás kérdéseinek tisztázása".

A legtöbb elemzõt nem lepte meg az Igazságügyi Minisztérium döntése. A Harvard egyetem egy jogászprofesszora szerint George W. Bush adminisztrációjától erre lehetett számítani, hisz a Republikánus Párt hagyományosan kevésbé lelkes az antitröszt-perekkel kapcsolatban.

A felek képviselõi végül is 2001. szeptember 21-én kezdték újra a tárgyalást Colleen Kollar-Kotelly bírónõvel.

A kronológia betartása kedvéért, itt érdemes egy kis kitérõt tenni. Európába. Ha pedig átjöttünk az óceán innensõ oldalára, az érthetõség okán hasznos az uniós eljárást egyben áttekinteni. Tehát 2001. nyarának végén, õszének elején Amerikában egyre jobban állt a Microsoft ügye, Európában ekkor kezdtek gyülekezni a viharfelhõk. Az Európai Bizottság augusztus végén kiterjesztette a Microsoft elleni antitröszt-vizsgálatát, hogy többek között azt is kiderítse, törvénysértõ-e a MediaPlayer integrálása a Windows operációs rendszerbe. Az EU szerint ezen felül elképzelhetõ, hogy a Microsoft az asztali operációs rendszerek piacán élvezett monopolhelyzetét kiterjesztené az olcsó szerverek (értsd: nyomtatószerverek, fájlszerverek, stb.) piacára is.

A Bizottság úgy vélte, a Microsoft visszatarthatott olyan technikai információkat, amelyek nélkülözhetetlenek az alternatív szoftvergyártók programjainak zavartalan futtatásához. Az EU két hónapig várta a szoftvercég válaszát a vádakra, de az Unió Bizottsága (melynek hatáskörébe tartoznak ezen ügyekben való döntések is) semmiféle korlátozó intézkedést nem helyezett kilátásba a vizsgálat idejére, és nem kívánt foglalkozni a Windows XP operációs rendszerrel sem.

Az elsõ eljárás 2001. januárjában indult meg. Az Európai Bizottság állásfoglalása szerint, amely összecsengett az amerikai vádakkal, a Microsoft megsértette az uniós jogszabályokat, mivel az operációs rendszerek terén élvezett monopóliumát kihasználta és megpróbálta a szerver szoftverek terén a versenytársakat kiszorítani az öreg kontinens piacairól. Az Európai Bizottság vádjában azonban elsõsorban a Windows NT-rõl, valamint a 9x-rõl esik szó, amelyeket úgy próbált terjeszteni a cég, hogy az új operációs rendszere a Windows 2000 nem mûködött a konkurencia szerver operációs rendszereivel. Az európai eljárást a Sun Microsystems kezdeményezte. 1998-tól folyamatosan azzal vádolta a konkurenciája a szoftveróriást, hogy: a licencszerzõdések során lényeges információkat hallgatott és hallgat el operációs rendszerérõl.

Az Unió egyébként tagadta, hogy összefüggés lenne az eljárása és az amerikai antitröszt-per között. Az amerikai bírósági eljárás során Thomas Penfield Jackson bíró azt vizsgálta, hogy versenyellenes eszközöket használ-e a Microsoft a „böngészõpiac monopolizálására", az EU ellenben azt vette górcsõ alá, hogy a Windows 2000 esetében beszélhetünk-e a monopolhelyzet kihasználásáról vagy sem. A vádak bebizonyosodásának esetén, a Bizottság megfelelõ változtatások elvégzését kérheti a Windows 2000-en. Ezen felül további pénzbüntetést is kiszabhat az Európai Unió. A hatályos rendelet alapján, ezekben az esetekben a bírság akár a cég éves forgalmának a 10 százalékát is kiteheti.

A 2001. augusztusi bejelentés alkalmával a fent említetteken túl két ügy jövõbeli tárgyalását jelentették be, melyek közül az egyik a szoftvergyártó vállalati licenszelési politikájával kapcsolatos, a másik a Windows MediaPlayer nevû termék Windows 2000 operációs rendszerbe történõ integrálásával van összefüggésben.

„Bizonyosak vagyunk abban, hogy mihelyt befejezte vizsgálatát az Európai Bizottság, meggyõzõdhet arról, hogy cégünk az EU törvényekkel teljes összhangban mûködik” – mondta Jean-Philippe Courtois, a Microsoft európai elnöke. „Komolyan vesszük az európai piaccal kapcsolatos felelõsségünket, és megfeszített munkával azon fáradozunk, hogy szoftvereink más cégek termékeivel is kiválóan mûködjenek. Ez alapvetõ kívánalom felhasználóink részérõl, s mi csak úgy maradhatunk versenyképesek, ha hallgatunk felhasználóink visszajelzéseire.”

„A MediaPlayer 1990 óta része a Windowsnak, és a Microsoft büszke e termékének a közelmúltban történt jelentõs továbbfejlesztésére. A Microsoft lejátszó és média formátumai sokkal nyitottabbak, mint a versenytársakéi, többek között ezen formátumok széles licenszelési lehetõsége miatt is.” – állt a mamutcég Bizottságnak küldött válaszában.

A Microsoft örömmel vette tudomásul 2002-ben, hogy a Bizottság, augusztusi állásfoglalásával ellentétben szûkítette azon technikai információk megadásának szükségességét, melyeket a szoftvergyártó vállalatnak – a Bizottság meglátása szerint - meg kellene osztani versenytársaival. A Microsoft eltökélt abban a tekintetben, hogy szoftverei képesek legyenek együttmûködni a piac más termékeivel. Egyúttal üdvözli azt a lehetõséget, hogy az Európai Bizottság képviselõivel folytathassák a tárgyalásokat, és konkrét lépéseket tegyenek a vitás kérdések mielõbbi, valamennyi fél számára megnyugtató lezárására felé. Ez leginkább a felhasználók elemi érdeke.

A megállapodás

A Microsoft ellen pert indító 18 amerikai állam közül kilenc képviselõi a peren kívüli megállapodás mellett döntöttek 2001. november elején, követve az Igazságügyi Minisztérium lépését. Kilencen azonban folytatják a pert. Colleen Kollar-Kotelly bírónõ ekkor még nem döntött a megállapodás jóváhagyásáról, további meghallgatásokat tartott szükségesnek az ügyben, miközben az antitröszt-per is folytatódott a maradék kilenc állammal.

New York fõügyésze, Eliot Spitzer bejelentette, hogy állama Illinois, North Carolina, Kentucky, Michigan, Ohio, Wisconsin, Louisiana és Maryland államokkal együtt hajlandó aláírni azt a módosított megállapodást, melyet a Microsofttal kötöttek. „A szövetségi bíróság megállapításainak megfelelõ intézkedésekben állapodtunk meg" – nyilatkozta Spitzer a Wirednek, a bíróság nyári döntésére utalva, melyben kimondták, hogy a Microsoft illegális monopólium, ám nem szükséges két részre osztani.

A többi kilenc állam azonban úgy döntött, hogy nem elégszik meg a megállapodással, és keményebb szankciókat akar, ezért folytatják a pert. Richard Blumenthal, Connecticut fõügyésze bejelentette, hogy Iowa, Connecticut, California, Massachusetts, Florida, Kansas, Utah, Minnesota és West Virginia államok a per folytatása mellett döntöttek, Washington, D.C.-vel együtt. „A szövetségi megállapodás mutatja, hogy jól haladnak a dolgok, a megállapodás azonban nem védi eléggé a vásárlókat a monopóliummal való visszaéléstõl, vagy az esetleges újabb törvénysértésektõl" - nyilatkozta Blumenthal a CNN-nek.

A kilenc állam által elfogadott megállapodás szövege kiszélesítené azoknak az információknak a körét, melyeket a Microsoft szolgáltatna riválisainak szerverszoftverérõl. Mivel egy bekezdésbe belekerült a „vagy az Internet" kitétel, a Microsoftnak nemcsak a céges hálózatok szervereirõl kell adatokat szolgáltatnia. Ezzel az esetleges megállapodást a Microsoft jövõbeli internetes stratégiáira is kiterjesztik.

Az államok továbbá elérték, hogy szerepeljen a megállapodás szövegében egy külön felügyelõ-bizottság létrehozása, mely ellenõrizné, hogy a cég betartja-e a megállapodásban vállaltakat. Az Igazságügyi Minisztérium ügyvédje, Philip Beck szerint az új rendelkezések csak a szöveg értelmezését segítik, és nem tartotta valószínûnek, hogy a szövetségi kormány ellenezné azokat.

Az egyezségben azt is rögzítették, hogy egy bíróság által kijelölt ellenõr vizsgálja a fenti szabályok betartását. A Microsoft az egyezség egyik részét egybõl teljesítette, és két belsõ megbízottat nevezett ki, akik a cégen belül garantálják a követelések betartását. A szoftverkonszern választása Odell Guytonra, korábbi államügyészre, illetve David Dadoun ügyvédre esett. Utóbbi egy ideig a szövetségi kereskedelmi felügyeletnél (FTC) dolgozott, szakterülete pedig a kartelljog volt.

A per

A tárgyalások után a Microsoft célzott arra, hogy befejezte a tárgyalásokat, és a megállapodást alá nem író államokkal kész a bíróságon megküzdeni. „A Microsoft szerint vége a megállapodási folyamatnak" - mondta John Warden ügyvéd a bírónak. „Valamennyi kérdést agyontárgyaltuk az ügyben, és mindenki belefáradt." – folytatta.

Mivel nem született egyezség az államok között arra nézve, hogy valamennyien elfogadják az egyezséget, a bíró úgy döntött, mindkét lehetõséget nyitva hagyta az ügy lezárásának alternatívájaként. Kijelölte a peren kívüli megállapodásról tartandó meghallgatások idõpontjait, valamint a trösztellenes per tárgyalásának idõpontjait. Továbbá felszólította a feleket arra, hogy folyamatosan egyeztessenek a kijelölt közvetítõvel.

A Microsoft-pert folytató kilenc tagállam benyújtotta a meghallgatandó tanúk listáját. Ennek érdekessége, hogy a per során az elsõ alkalommal kértek fel tanúskodásra iparágon kívüli szakembert. Így többek közt William Plummer, a Nokia alelnöke, és Larry Pearson, az egyik legnagyobb amerikai távközlési cég, az SBC Communications termékmenedzsere lett megidézve.

A maradék felperes követelte azt is, hogy az internetes hozzáférést biztosító, továbbá a multimédia-elemeket vegyék ki szoftvercsomagokból. Az államok azt is kérték a bíróságtól, hogy kötelezze a Microsoftot az Internet Explorer böngészõ forráskódjának nyilvánosságra hozatalára, adjon ki más operációs rendszerekhez is Office licenszeket, és tíz évig tartsa meg a Java technológiát a Windowsban. A kérés elõzménye az volt, hogy a szoftvercég a bírósági eljárás folyamán vizsgálta a Windows egyes programjainak leválasztását. Ennek során azonban a redmondi szakembereknek azt „kellett” megállapítaniuk, hogy a szoftveres kiegészítõk leválasztása az operációs rendszer sérülését eredményezi. A felperesek a forráskód vizsgálatával kívánták bebizonyítani, hogy az internetes böngészõ és a csatolt állományainak teljes eltávolítása a Microsoft állításaival ellentétben minden további nélkül elvégezhetõ. „A Microsoft nem védekezhet a bíróság elõtt a forráskód kialakításával, miközben a felperes oldaltól megtagadja a lehetõséget, hogy ezen érvek megalapozottságát a kód vizsgálatával ellenõrizhessék" – áll a beadvány indokolásában.

A Microsoft ellenkérelmében amellett, hogy az egyezség hatályát terjesszék ki a maradék kilenc államra is, arra kérte a szövetségi bíróságot, hogy négy hónappal halassza el az antitröszt-perben tartandó újabb meghallgatás kitûzött idõpontját. Colleen Kollar-Kotelly bírónõ ezt méltányolva három hónappal késõbbre, 2002. március 11-re tûzte ki a meghallgatást, a szoftvercég szerint azonban a kilenc felperes állam által kért intézkedések annyira nagy horderejûek, hogy a cég ezen idõt is kevesellte szükséges felkészülésre. E mellett a várakozásoknak megfelelõen a Microsoft azonnal visszautasította az államok kezdeményezését a forráskódra vonatkozóan. A szoftvercég egyik szóvivõje annak a félelmének adott hangot, hogy a konkurencia is hozzáférhetne azokhoz, az pedig beláthatatlan következményekkel járna az MS számára.

Egy korábbi eljárásban a Microsoftnak már ki kellett teríteni a lapjait. Bírói ítélet kötelezte, hogy a Caldera szakértõi megvizsgálhassák a Windows 95 forráskódját, hogy valóban nincsenek-e benne szándékos csapdák elrejtve, hogy az MS-DOS konkurens DR-DOS futtatása lehetetlen legyen. Akkor a Microsoft végül peren kívül megegyezett a Calderával, és elfogadta a cég kártérítési követeléseit.

A bíróság elé beidézett tanúk között nagy meglepetésre szerepelt a mamutcég oldalán Bill Gates, a Microsoft alapítója és Steve Ballmer, a cég elnöke. Gatesék korábban vonakodtak tanúként vallomást tenni.

A Microsoft az ellene folyó kartellperben a kilenc felperes szövetségi állam szakértõinek kénytelen bepillantást engedni a Windows operációs rendszer forráskódjába – döntött az ügyet tárgyaló Colleen Kollar-Kotelly szövetségi bírónõ 2002. elején, és ezzel csatlakozott a perben maradt szövetségi államok államügyészeinek közös véleményéhez. A felek közös meghallgatásán azt közölte a Microsoft ügyvédeivel, hogy számára egyértelmû a helyzet. Ha az egyik fél hozzáfér azt adatokhoz, akkor a másiknak is meg kell adni a hozzáférést.

A szövetségi államok egyik követelése volt, hogy független szakértõ is megvizsgálhassa a Windows forráskódokat. A bírónõ szerint azonban ezt az indítványt olyan késéssel nyújtották be, hogy az erre alkalmas személyt még nem sikerült kiválasztani, ezért elutasította, e vizsgálatra csak a nyár folyamán került sor. Ekkor megállapítást nyert az operációs rendszer bizonyos mértékû darabolhatósága (lightosítása).

Colleen Kollar-Kotelly egyébként ragaszkodott ahhoz is, hogy mindkét oldal rövidítse meg az oldalán felsorakozó, meghallgatásra kijelölt tanúk listáját.

2002. január végén a kilencvenes évek „böngészõháborúja” és a vele összefonódó trösztper újabb fejezettel bõvült. Egy újabb, szélesebb jogi alapon álló antitröszt-per kerekedik majd abból a hét vádpontot tartalmazó perindítási kérelembõl, amelyet a Netscape Communications adott be január 23-án a Microsoft ellen egy amerikai bíróságon. A jogi attakot, amelynek csapásiránya (piaci pozícióval való visszaélés, törvénytelen üzleti taktika) nagy részben az amerikai szövetségi államok által indított, és akkor még részben folyamatban levõ antitröszt-perével azonos, ezúttal maga a piaci vesztes Netscape, és nem utolsó sorban tulajdonosa, a – „trösztileg” amúgy különben kérdõjeles – AOL Time Warner vezette. Keresetlevelükben a felperesek kérték, hogy ha lehetséges, ügyüket az MS-ügyet amúgy is tárgyaló Colleen Kollar-Kotelly szövetségi bírónõre szignálják, a perek hasonló témája kapcsán.

Netscape azt szerette volna elérni, hogy bírósági végzés állítsa helyre a versenyt a „desktopok” területén. Az AOL szívesen látta volna továbbá, ha anyagiakon túl egyéb retorziókat is foganatosísanak versenytársával szemben.

„Az AOL Time Warner évek óta kihasználja a politikát és az igazságszolgáltatást a Microsofttal szembeni versenyében. Ez csak egy újabb taktikai húzás a pereskedési hadjáratukban. A Microsoft új termékek fejlesztésébe fektet, az AOL pedig ügyvédekbe és lobbizásba – hogy újabb akadályokat gördíthessen a Microsoft útjába" – így vélekedett Jim Desler, a Microsoft szóvivõje.

„Nem kérdéses, hogy a Microsoft megszegte a törvényt, megsértette a versenyszabályokat és megkárosította a fogyasztókat" – fogalmazott közleményében Randall J. Boe, az AOL jogtanácsosa.

2002. november 1-jén Colleen Kollar-Kotelly szövetségi bírónõ jóváhagyta a Microsoft és az Igazságügyi Minisztérium, valamint kilenc tagállam között az egy évvel korábban létrejött megállapodást. Ezzel végleg lezárult a mintegy öt évig tartó pereskedés.

Bill Gates és Steve Ballmer rövid közleményben reagáltak a döntésre: „Örömmel vettük tudomásul, hogy a szövetségi bíróság – kisebb kiegészítésekkel – jóváhagyta a novemberben megkötött megállapodást, amely kemény követelményeket támaszt ugyan, de elfogadható kompromisszum”. „Számos kötelezettséggel jár ez az egyezmény, mindazonáltal lehetõséget biztosít, hogy folytathassuk innovatív munkánkat, hogy ügyfeleink változó igényeit a lehetõ legtökéletesebb szoftvermegoldásokkal elégíthessük ki. Tisztában vagyunk azzal, hogy a kormányzat és versenytársaink fokozott figyelemmel kísérik majd üzleti tevékenységünket. Idõt, energiát és a szükséges erõforrásokat nem kímélve azon leszünk, hogy megfeleljünk a Microsofttal szemben támasztott elvárásoknak” – folytatták az érintettek.

„A Microsoft elvesztett minden csatát, mégis megnyerte a háborút". Ezzel a mondattal jellemezte a Microsoft ellen fél évtized évig folyó trösztellenes per végét jelentõ pénteki döntést Shane Greenstein, technológia-üzleti professzor.

A perben döntõ Colleen Kollar-Kotelly bírónõ, a tõzsdék zárása után olvasta fel hõsi elõadás keretében több mint 500 oldalas ítéletét, amelyben nagyrészt elfogadta a kormány és a kilenc felperes állam által a szoftverkonszernnel korábban kidolgozott egyezséget. Mivel a Microsoft számára egyértelmûen kedvezõnek nevezhetõ döntés ellen a felek egyike sem fellebbezett, ezzel az évszázad trösztellenes perének tartott, fél évtizeden keresztül húzódó eljárás lezárását jelentette a határozat.

Bár az Igazságügyi Minisztérium és a kilenc felperes állam idõközben egy egyezséget dolgozott ki a Microsofttal, a másik kilenc állam (California, Connecticut, Florida, Iowa, Kansas, Massachusetts, Minnesota, Utah és Nyugat-Virginia, valamint District of Columbia – Washington) nem volt hajlandó elfogadni. Ám a meghozott ítéletében Kollar-Kottelly bírónõ ennek az egyezségnek az elfogadásáról döntött rájuk vonatkozóan is.

Az ítélet

Colleen Kollar-Kotelly bírónõ ítéletében nagyrészt elfogadta az Igazságügyi Minisztérium és a felperes államok egy része, valamint a Microsoft által már korábban kidolgozott egyezség feltételeit. A bírónõ kemény szavakkal szedett ítéletében az egyezkedni nem hajlandó kilenc állam követelései nem helyénvalók, mivel azok véleménye szerint súlyos „a piacba történõ nem igazolható beavatkozást" jelentenének, és azok elfogadása a Sun Microsystems, az Apple Computer és a Red Hat számára „mesterséges elõnyt" biztosítanának.

„A Microsoft szóban forgó versenytársai azok, akik leginkább kívánják ezeket az intézkedéseket, és õk azok, akik profitálnának azokból, miközben más versenytársak a kapcsolódó piacokon szinte semmit nem nyernének velük. Az ilyen jellegû javaslatoknak bíróság elé hozatalával [a nem egyezkedõ államok] ismét félreértették feladatukat", írta Kollar-Kottely bírónõ.

A bírónõ szerint a Microsoft monopóliumát becsületes módon szerezte meg, és azt mindössze a késõbbiekben használta fel tisztességtelen módon a versenytársakkal szemben. „Ilyen körülmények között, amint azt a felek is beláthatják, a perben nem lehet cél a Microsoft monopóliumának megszüntetése. E helyett a megfelelõ módszer az orvoslásra a kapcsolódó kizárólagos szerzõdések felbontása, és az erre irányuló gyakorlat beszüntetése, amelyek mind a monopólium illegális módon történõ megtartását, biztosítását szolgálták."

A bírónõ elmondása szerint ítéletében figyelt arra, hogy a döntés nyomán a Microsoft versenytársai ne szerezhessenek elõnyt az e perben foglaltakon kívül esõ területeken. Az olyan helyzetekben „amikor egy javaslattal kapcsolatban a tanúvallomások olyan önérdekeltségekre derítettek fényt [a versenytársak részérõl], amely nincs egyensúlyban a [az intézkedés elfogadása által] a piaci verseny, mint egész, valamint más piaci résztvevõk számára biztosított elõnyökkel, a bíróság óvatosan kezeli azokat. A bíróság fenntartással fogadja a konkrét versenytársak elõnyeit szolgáló javaslatokat is, és kínosan ügyel arra, hogy ezek ne szolgálhassanak a versenytársak számára elõnyszerzésre felhasználható eszközökként."

Ugyanakkor az ítélet megtiltja a Microsoft számára, hogy bármilyen korlátozásokat tartson fenn, vagy vezessen be a felhasználókhoz kerülõ Windows-t futtató gépek asztalán, vagy menüiben elhelyezhetõ ikonokkal kapcsolatban. A bírónõ ígérete szerint „az ítélet biztosítja majd az OEM-ek számára a korábban megtagadott szabadságot, és védeni fogja õket a Microsoft által a jövõben esetlegesen a rugalmasság megtörése érdekében, bevezetni tervezett bármilyen „kiskapu" ellen."

A bírónõ visszautasította a felperesek azon követelését is, amely a Windows forráskódjának megnyitására és az operációs rendszerbe integrált szoftverek eltávolítására kötelezte volna a Microsoft-ot. „A szoftverkód erõszakkal történõ eltávolítása a Windows operációs rendszerbõl sem a független szoftvergyártók (ISV), sem a vásárlók érdekeit nem szolgálná [...], mivel az ISV-k által gyártott szoftverek így komplexebbé, nagyobbakká, és drágábbá válnának". A forráskód megnyitása a bírónõ szerint "szabad utat nyitna a Windows másolása vagy klóónozása elõtt a Microsoft szellemi tulajdonjogainak megsértése nélkül is", ami jelentõs kárt okozna a szoftverkonszernnek.

Colleen Kollar-Kotelly bírónõ ítéletében figyelmeztette a Microsoftot is, hogy annak vezetõi kötelezettségeket vállaltak a kifogásolt üzleti gyakorlat megváltoztatására. „A bíróság a Microsoft vezetõit – különös tekintettel a meghallgatásokon tanúskodókat – teszi felelõssé az ítéletben foglaltak maradéktalan végrehajtására. [...] A bíróság minden erejét be fogja vetni, hogy biztosítja az ítélet és szellemének megfelelõ betartását."

Végszó

A Microsoft gyáróriás egyben maradhatott. Mi, egyszerû felhasználók, bízzunk abban, hogy ez a per és a döntés jót tett mind szoftverkonszernnek, mind a konkurenciájának. Az elõírt magatartások hatásaképpen egyre jobb és jobb operációs rendszerekkel és kiegészítõ programokkal találkozhatunk a mindennapi felhasználás során.

A Microsoft nemrég indította meg legújabb hirdetési kampányát az Egyesült Államokban, melyben Bill Gates vázolja a cég programjainak elõnyeit és a Microsoft felhasználók iránti elkötelezettségét. „Itt fejlesztik a szoftverek következõ generációját" – mondja a pulóveres cégelnök a kamerába, miközben a háttérben halk zene szól. „Meg fogja érteni az Ön szavait, elõre kitalálja kívánságait, megvédi személyes adatainak biztonságát, és kapcsolatot teremt az Internettel, bárhol is legyen ön. Ez a technológia segít majd az Ön gyermekeinek a tanulásban, a vállalatok számára pedig új eszközöket biztosít, melyekkel sikeressé válhatnak az eljövendõ digitális világban." – folytatja Gates. „Huszonöt éve írunk remek programokat. Ezért vagyunk. Ez a szenvedélyünk, és mindig az is marad!" A hirdetés a cég legújabb szlogenjével végzõdik: „A legjobb még csak most jön."

 Mit tehetnék ehhez hozzá? Csak azt, reméljük!