Magyar válaszok az Internet szerzõi joggal kapcsolatos kérdéseire

Bevezetés

„... ma a szerzõi jog megsértése a leggyakrabban elkövetett bûncselekmény az Interneten."¹

 Erre a megállapításra jutott Muraközi Gergely, a témával behatóan foglalkozó dolgozatában. Egy átlagos felhasználó valószínûleg egyetért ezzel a kijelentéssel, hiszen akarva-akaratlanul is elkövetünk jogsértést, például amikor egy illegális Web-oldalról kedvenc zeneszámunkat töltjük le, dolgozatunkhoz "lopunk" anyagot a szerzõ hozzájárulása nélkül, vagy olyan oldalra klikkelünk, melynek tartalma jogellenes ( pl.: nácista uszítás ). S ehhez hogyan kapcsolódik a szerzõi jog?

 Távolról kezdem, de megérkezem a lényeghez. A Föld hagyományos anyagi javai kimerülõben vannak. A szellemi javak viszont minden határ nélkül gyarapíthatók, és anyagi javak forrásaivá tehetõk. A szellemi javak létrehozóinak sajátos jogait jelenti a szellemi tulajdon. A szellemi tulajdon a legújabb tulajdonforma, csupán ötszáz éves múltja van. Oltalmát mûszaki területen a szabadalmak, használati minták, ipari minták, védjegyek, stb., míg a tudomány, a mûvészet világában a szerzõi jogok jelentik. Ezek sorra beépültek az országok jogrendjébe. A szellemi javak egyik része közkincs, mint például a tudomány, a nyelv, a népmûvészet stb., és a másik fele a szellemi tulajdon. Az alkotás tárgya szerint a szellemi tulajdon két csoportra osztható. A mûszaki alkotásokkal kapcsolatos az iparjogvédelem, míg a mûvészeti alkotásokat és alkotóikat a szerzõi jog védi. Elvben a szellemi tulajdonjogok ugyanúgy érvényesek az Interneten is, mint bárhol másutt; az Interneten hozzáférhetõ szövegek, képek, hangfelvételek, szoftver stb., szerzõi jogi oltalomban részesülnek.

 Az Internet leginkább dicséretre méltó sajátosságai jelentenek problémát a szellemi tulajdonjogoknak globális hálózaton történõ érvényesítésének szempontjából. Az Internet által felvetett legjelentõsebb probléma, hogy nem áll meg országhatároknál, nem kötõdik határokhoz, és emiatt nem lehet a nemkívánatos tartalmat az országhatárokon kívül tartani. Az Internet felett nem rendelkezik semmilyen központi hatóság befolyással, és nincs olyan szerv sem, amelynek felhatalmazása lenne az illegális példányok kiszûrésére. Az Internet használók egy adott mûvet másodpercek alatt másolhatnak, terjeszthetnek. A hálózatok hálózatán minden mû csupán numerikus adatok sorozata, amely könnyen alakítható, nyilvánosságra hozható, emberek millióinak adva meg a lehetõséget, hogy a mû tökéletes másolatához szinte azonnal hozzájussanak.

 A jog azonban alapvetõen területi hatályú, és a szerzõi jog is territoriális jellegû. Habár a technikai fejlõdés mindig a szerzõi jogalkotás fõ hajtóereje volt (gondoljunk csak a rádióra, televízióra, a mûholdas sugárzásra vagy a fénymásolásra), az Internet tulajdonságai – ellenõrizhetõség és nyomon követés lehetetlensége, az országhatárok "semmibevétele"– miatt az eddigi legnagyobb kihívást jelenti a szerzõi jog számára. Az Internet az információk eddigi legnagyobb tárháza, a hálózaton hozzáférhetõ tartalom jelentõs része szerzõi mû. A használata közben, mivel az információk áramlása digitálisan történik, nemcsak a rosszhiszemû felhasználó követ el játszi könnyedséggel szerzõi jogsértést – akár a szerzõ személyhez fûzõdõ, akár vagyoni jogai tekintetében – hanem a jóhiszemû is.

 A szerzõi jog klasszikus kategóriái szerint ugyanis az Internet mûszaki, hálózatszervezési megoldásai és felhasználási formái közül több is a szerzõ vagy egyéb jogosult jogainak megsértését jelenti.

 Az Internet azonban nem vonhatja ki magát a jog és ezáltal a szerzõi jog alól sem, a felhasználók több milliós száma is indokolja a szabályozás szükségességét. A jogi szabályozás ugyan késésben van, de nemzetközi, és ez alapján a magyar jogban is születtek megoldások az Internet által felvetett problémákra. Dolgozatom célja, hogy felvázoljam a magyar, és így közvetve a nemzetközi jogi szabályozást, miképpen reagál a szerzõi jog az Internet kihívására, hogyan illeszti be a hálózati hozzáférést és felhasználást a már kialakult koherens rendszerébe, hogyan próbálja meg kiküszöbölni a jogsértéseket.

A hatályos szerzõi jogról általában

A szellemi alkotások joga

 A szerzõi jog az iparjogvédelem mellett a szellemi alkotások jogának részterülete. A szellemi alkotások joga az ember szellemi termékének védelmére kiépített jogintézmény, alapvetõen az új gondolatokat tartalmazó alkotások létrehozásával és felhasználásával kapcsolatos szabályokat tartalmazza. Míg azonban az iparjogvédelem fogalmi körébe a mûszaki, gazdasági természetû alkotások tartoznak, addig a szerzõi jog az irodalom, a tudomány, és a mûvészet körébe sorolható szellemi termékekkel összefüggõ jogviszonyokat szabályozza. Erre utal az Szjt. 1.§-ának (1) bekezdése. 1. § (1) Ez a törvény védi az irodalmi, tudományos és mûvészeti alkotásokat.

 A szellemi alkotások jogán belül a szerzõi jog és az iparjogvédelem elsõsorban a mûvek célja, a felhasználás jellege, valamint a védelem idõtartama és módja alapján különülnek el.

A szerzõi jog jellemzõi

 Az 1999. évi LXXVI. törvény általános indoklásának elsõ bekezdése pedig rendkívül lényegretörõen foglalja össze a szerzõi jog fõ jellemzõit:

"A szerzõi jog a széles értelemben vett polgári joghoz tartozik. A szerzõi jogi szabályozás vagyoni és személyi viszonyokat rendez. Sajátosságai, számos különleges funkciója következtében mindazonáltal az idõk során önálló, elkülönült jogterületté alakult mind nemzetközileg, mind hazai jogrendünkben. A szerzõi jogi védelem abszolút szerkezetû, negatív tartalmú kötelezettségeket állító jogviszony, amely jellegében hasonló a tulajdonviszonyhoz. Tárgya azonban szellemi alkotás, ami a szerzõ személyiségéhet kötõdõ jogosultságok elismerését és oltalmazását is igényli."

 Fontos, hogy nem vizsgálható a mû esztétikai, kulturális értéke, minõsége, csak az objektív eredetiség számít. A szerzõ és a mû kapcsolata erõsebb, mint az iparjogvédelem esetén. A védelem idõtartama is jelentõsen hosszabb, a magyar szabályozás szerint a szerzõ halálától számított 70 év.

A magyar szerzõi jog különbözõ szintû szabályozása

 A szerzõi jog védelmét ma Magyarországon összesen négy jogszabályi szint biztosítja, amelyek szervesen épülnek egymásra:

·      az 1949. évi XX. törvény, az Alkotmány

·      az 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvrõl

·      az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzõi jogról

·      a szerzõi jogról szóló törvényben adott meghatalmazások alapján alkotott alsóbb szintû jogszabályok

Alkotmány

 A szerzõi jog, amint azt fentebb a szerzõi jogi törvény indoklásából vett részlet kifejtette, két alapvetõ részbõl áll, a személyhez fûzõdõ és a vagyoni jogokból. Az Alkotmány mindkét érdekcsoportot külön-külön nevesítve védi, mint a jogrendszer által feltétlenül érvényesítendõ célokat.

 A személyhez fûzõdõ jogokat az 54. § (1) bekezdése rendeli védeni:

54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektõl senkit nem lehet önkényesen megfosztani.

 Ez a megfogalmazás a szerzõi jogot együtt védi a személyiség egyéb védendõ megnyilvánulásaival, amely jogtechnikai megoldást a Polgári Törvénykönyv is követi.

 A vagyoni jogok védelme a tulajdonjog általános védelmének kimondásából következik

13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.

Polgári Törvénykönyv

 A Ptk. a IV. címben, a személyek polgári jogi védelmének körében a VII. fejezetben, a személyhez és a szellemi alkotásokhoz fûzõdõ jogok között tárgyalja a szellemi alkotásokat.

A szabályozás alapját a 86. § rendelkezése adja meg.

86. § (1) A szellemi alkotás a törvény védelme alatt áll.

 Ezen túl a törvény a (2) bekezdésben szabályozza a nevesítve védendõnek rendelt és más jogszabályok által részletesen szabályozott szellemi alkotások tárgykörét. A (3) bekezdés általános védelmet nyújt minden olyan alkotásnak, amelyet ezek a fenti jogszabályok nevesítve nem védenek, de teljesíti a szellemi alkotás kritériumait.

86. § (2) A védelmet – e törvény rendelkezésein kívül – az alkotások meghatározott fajtáira, valamint egyes rokon tevékenységekre a szerzõi, az iparjogvédelmi (a szabadalmi, a védjegy-, eredetmegjelölés-, származásjelzés- és mintaoltalom), továbbá az újítói jog, valamint a hangfelvételek elõállítóit védõ jogszabályok határozzák meg.

(3) A törvény védi azokat a szellemi alkotásokat is, amelyekrõl a külön jogszabályok nem rendelkeznek, de amelyek társadalmilag széles körben felhasználhatók és még közkinccsé nem váltak.

(4) A személyeket védelem illeti meg a vagyoni értékû gazdasági, mûszaki és szervezési ismereteik és tapasztalataik tekintetében is. A védelmi idõ kezdetét és tartamát jogszabály határozza meg.

A szerzõi jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény

 A szerzõi jog alapvetõen a polgári jog része, azonban olyan sajátosságokat felmutató jogterületrõl van szó, amely indokolja a relatív szabályozási elkülönültséget. A törvény részleteibe menõ, átfogó szabályozást nyújt a szerzõi joggal, a szellemi alkotások egyik fõ ágával kapcsolatban. Ez a törvény jelenti a kiindulópontot minden, ezzel a jogterülettel kapcsolatos vizsgálódás számára, hiszen általában megtalálható benne a felmerülõ problémára a válasz, ha pedig nem, akkor ebbõl lehet megállapítani, hogy egy részletezõ joganyag szabályozza azt felhatalmazás alapján, vagy pedig a Ptk. vagy esetleg az Alkotmány inkább jogelveket megállapító rendelkezései között kell-e keresni.

A törvény – eltekintve a fõleg jogtechnikailag szükséges rendelkezésektõl – négy fõ részben szabályozza a szerzõi jogot és a hozzá kapcsolódó egyéb jogosultságokat:

1. A szerzõi jogra vonatkozó általános rendelkezések, ezek között:

·      a szerzõi jogi védelem tárgyának meghatározása

·      a személyhez fûzõdõ jogok

·      vagyoni jogok

·      a szabad felhasználás és a szerzõi jog más korlátai

·      felhasználási szerzõdések

2. Az egyes mûfajokra vonatkozó rendelkezések

·      számítógépi programalkotás

·      adattár

·      reklámozás céljára megrendelt mû

·      filmalkotások és más audiovizuális mûvek

·      képzõmûvészeti, fotómûvészeti, építészeti, iparmûvészeti és ipari tervezõmûvészeti alkotások, mûszaki létesítmények tervei

3. Szomszédos jogok

·      szerzõi joggal szomszédos jogok védelme

4. Közös jogkezelés és a jogsértés következményei

·      szerzõi és szomszédos jogok közös kezelése

·      szerzõi és szomszédos jog megsértésének következményei

Felhatalmazás alapján alkotott egyéb jogszabályok

 A törvény jellegénél és feladatánál fogva sem alkalmas minden, a szerzõi joggal kapcsolatos jogviszony részletes szabályozására, mivel áttekinthetõnek, és átfogó jellegûnek kell maradnia. Ennek ellentmondana, ha az évente, vagy akár gyakrabban változó eljárási díjakat, besorolásokat és egyéb – inkább technikai-szervezeti, mint jogi szabályokat – is ebben szabályoznák. Ennek megfelelõen a törvény felhatalmazást ad több helyen a kormány, vagy miniszterek számára, hogy ezeket a technikai szabályokat rendeletben szabályozza. Ilyen felhatalmazást tartalmaz a közös jogkezeléssel kapcsolatban a 89. § (4) bekezdése vagy a reprográfiai díj által érintett készülékek körének meghatározására a 112. § (1) bekezdésben a kormány.

A szerzõi jog és az Internet

 A szerzõi jog, mint szinte minden jogterület, szoros és szigorú fogalmakkal rendelkezik, amelyek segítik a jog alkalmazását, a jogértelmezést. Minden olyan tényállást, amelyre alkalmazni akarjuk a szerzõi jogot, be kell tudni sorolni e fogalmak valamelyikébe. Ez a kérdés – nagyon leegyszerûsítve – olyan, mint a büntetõjogban a bûncselekmények: nem lehet valakit csak úgy elítélni. Mindenképpen be kell tudni sorolni az általa elkövetett cselekményt egy, a törvény által elõre meghatározott bûncselekmény alá. A polgári jogi gondolkodás ugyan inkább hajlik a generálklauzulák és a bírói mérlegelés szabadabb alkalmazása irányába, de ez sem lehet mindenhol megoldás. A szerzõi jog olyan terület, amelynek már viszonylag régi és zárt, koherens szabályozása alakult ki, ráadásul olyan nemzetközi jogi háttér-jogszabályokkal, amelyeket semmiképpen nem hagyhatunk figyelmen kívül.

 Az új médiumok, mint a maga korában a rádió, a televízió vagy a mûholdas sugárzás, mindig kihívást jelentettek a szerzõi jogi szabályozás számára. Mindegyiket be kellett sorolni valamilyen módon a szabályozásba, mivel az akkori szabályok legfeljebb a jogalkotást súroló analógiákkal lettek volna alkalmazhatóak rájuk, így aztán rövidebb vagy hosszabb szakmai vita után nemzetközi szinten született egy megoldás, amelynek megfelelõen módosításra került például a Berni Uniós Egyezmény.

 Az Internet problémája ebbõl a szempontból nézve nem más, mint a fenti új technológiák által felvetett gondok. Egy olyan felhasználási típusról van szó, amely eddig ilyen formában nem volt – újra neki kell látni és kidolgozni egy, a felhasználás számára legmegfelelõbb jogi besorolást. Az Internet azonban, attól függetlenül, hogy valójában nincs meg még rá a "méretre szabott" jog, nagyon is létezik és mûködik. A televízió vagy a rádió elterjedése annak idején nagyságrendekkel lassabb volt, mint ma az Internet esetében, ezt támasztják alá az elõbb említett számadatok is.

 Ugyanakkor a hozzáférhetõ tartalom is nagyságrendekkel nõtt. Tartalom – ez a kulcsszó, ami pedig a szerzõi joghoz köti az Internetet, sokkal inkább, mint bármely más jogterülethez. Az Internet ugyanis nem más, mint információk hatalmas tárháza, amely több adatot tárol és tesz elérhetõvé, mint bármely más rendszer eddig a történelem során bármikor. A teljes Internet adatmennyiségét még csak megbecsülni sem merte senki, hiszen léteznek olyan oldalak, amelyek akár a terabyte-nál is több információt tárolnak és szolgáltatnak.

 Az ilyen információ, adat, tartalom pedig szinte mindig szerzõi jogi védelem alatt áll – legyen az azért, mert eredeti maga a mû, vagy mert eredeti a mûvek összeállításának formája, koncepciója, megvalósítása. A szerzõi jognak tehát feltétlenül rendeznie kell minél gyorsabban az Internettel kapcsolatban, hogy minek minõsül a szerzõi jog nézõpontjából, és miképpen védhetõ ez a hatalmas mennyiségû tartalom.

Az Internet, mint felhasználási forma besorolása a szerzõi jog rendszerébe

 A szerzõi jogunk – az Szjt. – erõsen a nemzetközi egyezményekre, EK irányelvekre épül, sõt az Európa Megállapodásunk és az ún. TRIPS egyezmény által lényegében kényszerítõen meghatározott. Ezek, valamint a WIPO Szerzõi Jogi Szerzõdés implementálásával a törvény az internetes felhasználásokat is értékeli.

A szerzõi jog tartalma

 Az Szjt. alapján általánosságban szerzõi jognak a szerzõ azon jogát nevezzük, hogy a szerzõi mûvel kapcsolatos szerzõi minõségét mindenki elismerje, és szabadon rendelkezzen mûve felett. Szerzõi mûnek minõsül az irodalom, a tudomány és a mûvészet minden alkotása (ezekrõl a törvény is csak példálódzó felsorolást ad), amely a szerzõ személyiségébõl fakadóan egyéni és eredeti jelleggel bír. A szerzõi jogi védelem nem függ mennyiségi, minõségi esztétikai jellemzõtõl vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettõl. Nem tekinthetõk szerzõi mûnek egyebek mellett a hatósági intézkedések, határozatok, ügyiratok, továbbá ötletek, elvek, elgondolások, matematikai módszerek. Szerzõnek az tekintendõ, aki a mûvet megalkotta. Õt egész életében, jogutódait pedig a halálától számított 70 éves védelmi idõn belül illetik meg a szerzõi jogok, amelyek a mû megalkotásakor keletkeztek. A szerzõi jog tehát két alapvetõ csoportra osztható:

·        a szerzõ személyhez fûzõdõ jogai

·        a szerzõ vagyoni jogai

Személyhez fûzõdõ jogok

 A szerzõi jogok elsõ nagy csoportja a személyhez fûzõdõ jogokból áll. Ezek:

·         A mû nyilvánosságra hozatalának joga: a szerzõ alapvetõ joga, hogy eldöntse, mûve nyilvánosságra hozható-e, vagy sem.

·         A névjog: a szerzõnek joga van ahhoz, hogy mûvén szerzõként feltüntessék,  és szerzõi minõségét senki ne vonja kétségbe, ideértve azt is, ha mûvét átveszik, idézik vagy ismertetik, valamint ha átdolgozzák vagy lefordítják. A szerzõnek joga van ahhoz is, hogy mûvét név nélkül, vagy felvett névvel hozza nyilvánosságra.

·         A mû integritásához való jog: a szerzõnek joga van ahhoz, hogy mûve mindenfajta eltorzítás vagy megcsonkítás nélkül, úgy kerüljön nyilvánosságra, ahogy azt megalkotta, hacsak a változtatáshoz hozzájárulását nem adja. A szerzõ személyhez fûzõdõ jogait sérti ezért a mû minden olyan megváltoztatása vagy csorbítása, amely a becsületére sérelmes.

 A szerzõ személyhez fûzõdõ jogait nem ruházhatja át, azok másként sem szállhatnak át, és a szerzõ nem mondhat le róluk (Szjt. 9. § (2) bek.).

A vagyoni jogok

 A szerzõi jog másik csoportja, a vagyoni jogok összessége alapján a szerzõnek kizárólagos joga van arra, hogy mûvét akár anyagi, akár nem anyagi formában bármilyen módon felhasználja, illetve, hogy minden egyes felhasználáshoz engedélyt adjon.

 A szerzõ jogosult engedélyezni a mû sajátos címének felhasználását, továbbá a mûben szereplõ jellegzetes és eredeti alakot kereskedelmi úton hasznosítani, illetve a hasznosítását engedélyezni.

 A szerzõtõl a fenti engedély fõszabályként felhasználási szerzõdéssel szerezhetõ. A felhasználásért díjazás jár, amelynek eltérõ megállapodás hiányában – az elért bevétellel kell arányban állnia, és amelyrõl a szerzõ csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le. Nem szükséges a szerzõ engedélye az úgynevezett szabad felhasználás eseteiben.

 Egyébként azonban a vagyoni jogokat nem lehet átruházni, azaz azt lehetõvé tenni, hogy a felhasználásra és minden egyes felhasználás engedélyezésére más legyen jogosult. Ez alól kivétel a szoftver és az adattár.

 A felhasználás (általános) esetei a következõk:

·         a többszörözés;

·         a terjesztés;

·         a nyilvános elõadás;

·         a nyilvánossághoz közvetítés, sugárzással vagy másként, valamint a továbbközvetítés;

·         az átdolgozás.

 A felsorolás nem taxatív, hiszen a törvény nem zárhatja ki az ez által le nem fedett egyéb felhasználásokat.

Mi az Internet a szerzõi jog nézõpontjából?

 A szerzõi jog számára az a fõ kérdés, hogy be lehet-e valahova sorolni a jogterület kialakult rendszerébe a mûvek Interneten keresztül történõ felhasználását. A nehézséget nem az jelenti, hogy az Internet valamiféle forradalmian új felhasználási formát jelentene – sokkal inkább olyan módon elegyíti az eddigi felhasználási módokat, ami miatt minden kategóriából "kilóg".

 Az Internet besorolásáról szóló vita alapvetõen akörül folyt, hogy vajon az Internet különbözõ felhasználási lehetõségei "beférnek-e" a mai szerzõi jogba, vagyis változatlanul lehet-e hagyni a rendszert magát, bõvíteni kell-e vagy pedig teljesen át kell-e rendezni. A szerzõi mûvek bármely számítógépes hálózaton – így az Interneten – történõ átvitele során az egyes felhasználási formák eddig általában jól elkülönülõ jellemzõi keverednek egymással. Ezt Gyertyánfy Péter a következõképpen fogalmazza meg:

"Az Internettel a felhasználások egyes szakaszai úgy egymásba fonódnának, hogy nehéz megállapítani, melyek legfeljebb technikailag önállóak és melyek jelentenek már egy külön mûélvezetet (annak lehetõségét), tehát melyek független felhasználások."

 Az Interneten történõ átvitel ugyanis több, a szerzõi jogban általában önálló felhasználásként megjelenõ szakaszból álló eljárás, amelyek egymástól legfeljebb technikailag elválaszthatóak, azonban csak együtt képesek ezt a célt megvalósítani. Ezek sorrendje általában a következõ (bár az egyes részek sorrendje és gyakorisága változhat átvitelenként):

·      mû betöltése a kiszolgáló fizikai háttértárolójából a memóriájába

·      a memóriából áttöltés a hálózati csatolóba, amely csomagokra bontja és elküldi

·      az egyes, a csomag útvonalán található számítógépek memóriájában történõ ideiglenes tárolás

·      a célszámítógép hálózati kártyáján a csomagok ismételt összeillesztése

·      a célszámítógép memóriájában való tárolás

·      a célszámítógép háttértárolóján történõ ideiglenes tárolás

·      a célszámítógép képernyõjén való megjelenítés

 Mindezen tényállások a "hagyományos" szerzõi jogi terminológiában a többszörözés, a terjesztés, a sugárzás és a nyilvános elõadás különbözõ elemeit valósítják meg, sokszor keverten. A besorolási lehetõségek egyike sem fedi le az Internetet teljesen.

 A terjesztés ugyanis "a mûpéldányok olyan, a nagyközönségnek rendelkezésre tartása és forgalomba hozatala, ami a példányok tulajdonosváltását jelenti". Az Internetes felhasználás során viszont újabb mûpéldányok keletkeznek az eredeti példány sérelme és tulajdonosváltása nélkül, méghozzá általában automatikusan.

 A sugárzás és a vezetékes, valamint mûholdas átvitel, mint felhasználási módok már közelebb állnak az Internethez abból a szempontból, hogy itt is az eredeti sérelme nélkül élvezhetõek a távolban a mûvek. A nehézséget két tényezõ okozza: a program egységének hiánya, és a közönség idõbeli egységének hiánya.

 A program egységének hiánya nem kizárólag az Internetre jellemzõ, de itt is felmerülõ kérdés. Az Interneten ugyanis a felhasználó tetszõlegesen válogathatja össze a megtekinteni kívánt tartalmat, tetszõleges idõben. Ennek következtében nincs meg a sugárzott vagy más módon közvetített mûsorok esetén jellemzõ, idõben és tartalomban is megszabott program.

 A közönség idõbeli egységének hiánya azt jelenti, hogy az Interneten egy adott mûvet megtekintõk nem szükségszerûen egyszerre teszik ezt, hanem a fenti választási lehetõségbõl adódóan az általuk választott idõben és ideig. Így nem lehet a hagyományos értelemben vett "nézõközönségrõl" beszélni. Ehelyett alkalmazza a jog a "szukcesszív nyilvánosság" elvét, ami nem jelent mást, mint hogy az egymás után a mûvet megtekintõk összességét tekinti nyilvánosságnak – ami meg is felel a mûfelhasználás tényleges módjának.

 A kérdést végül a WIPO keretében 1996. decemberében megkötött Szerzõi Jogi Egyezmény keretében tisztázták nemzetközi szinten. A Szerzõi Jogi Szerzõdés 8. cikkelye a következõ rendelkezést tartalmazza:

Nyilvánossághoz való közvetítés joga

„az irodalmi és mûvészeti alkotások szerzõi kizárólagos joga, hogy engedélyezzék mûveik nyilvánossághoz való közvetítését, kábelen vagy kábel nélküli eszközön, beleértve a mûveik olyan módon történõ elérhetõvé tételét, hogy a nyilvánosság egyes tagjai ezeket a mûveket általuk megszabott idõben és helyrõl érhetik el.”

 A fenti megoldás beilleszti az Interneten történõ felhasználást a szerzõi jog meglevõ rendszerébe úgy, hogy nem az egész rendszert, hanem mindössze egyetlen felhasználási módot változtat meg. A sugárzás és a kábelen való továbbközvetítés eredeti formájában nem lett volna alkalmas a hálózaton megvalósuló, speciális adatátvitel lefedésére, nem annyira annak digitális volta, mint inkább a késõbbiekben részletezett, jelentõs technikai eltérések miatt. Ezzel a kiegészítéssel azonban, amely megragadja az Internet két, leginkább megragadható jellemzõjét – az elérhetõvé tételt és ennek a felhasználó által meghatározott idejét és helyét -, már nem lehet probléma a jogi besorolás.

 A magyar szerzõi jogi törvény ugyanezt a megoldást alkalmazza – amint azt Magyarország, mint a szerzõdésben részes ország vállalta is -, szinte szó szerint azonos módon. A törvény "A mû nyilvánossághoz való közvetítésének joga" címszó alatt, a sugárzással, a mûholdas és kódolt sugárzással, valamint a kábel-televízióval együtt tárgyalja az Internetet a 26. §-ban.

26. § (8) A szerzõnek az is kizárólagos joga, hogy mûvét – másként, mint sugárzással vagy a (7) bekezdésben szabályozott módon – a nyilvánossághoz közvetítse, és hogy erre másnak engedélyt adjon. E joga kiterjed különösen arra az esetre, amikor a mûvet vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetõvé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.

 Ez a szerzõi mûvek Interneten való továbbításának törvényi fogalma. A magyar Szjt. dogmatikai rendszerét tekintve képes bármely ma létezõ internetes mûtovábbítás minõsítésére, kezelésére. A szerzõi mûvek közzététele az Interneten a szerzõi jog hagyományos terminológiájában a nyilvánossághoz való közvetítés jogán belül nyert besorolást. Azonban nemcsak ez a felhasználási forma érintett az Internet által.

 A sugárzás, kódolt vagy mûholdas sugárzás, illetve a kábeltelevízió esetében a sugárzott mûrõl nem készül szükségképpen másolat a sugárzás során, hanem a folyamatosan érkezõ jeleket pillanatról pillanatra sugározza az adóberendezés, és veszi a vevõkészülék. Ez visszaalakítja azt a felhasználó számára élvezhetõ mûvé, amelyet aztán hallgathatunk vagy nézhetünk. A mû rögzítéséhez már külön berendezés és fõleg külön szándék szükséges.

 Az Internet esetén már egészen más a helyzet. A csomagkapcsolat hálózati megoldás eleve nem jelenként, hanem csomagonként továbbítja az adatokat, azaz minden egyes adattovábbítással foglalkozó hálózati elem memóriával kell rendelkezzen, amelyben bizonyos ideig – ha csak a másodperc töredékéig is – tárolja a csomagot. Ez azonban még nem jelenti szükségszerûen a teljes, a hálózaton átvitt mûpéldány tárolását, illetve arról másolat készítését, mivel ideális esetben a csomagot a berendezés azonnal tovább is küldi a célállomás felé. Az is elõfordulhat, hogy az adott mûvet tartalmazó egyes csomagok nem is ugyanazon az úton jutnak el a feladótól a címzettig, mivel a hálózat változó terheltsége miatt idõközben változott az ideális elérhetõségi útvonal.

 A "célban", tehát a felhasználó számítógépén azonban újabb másolatok képzõdnek. A csomagokat ugyanis a célszámítógép "rakja össze" újra az eredeti mûvé, tárolja a memóriájában, majd megjeleníti a képernyõn – ezek feltétlenül szükséges folyamatok, amelyek mindegyike során szükségszerûen keletkezik másolat a mûrõl, a hálózati kártya memóriájában, a rendszer központi memóriájában és a videokártya memóriájában a mû része vagy egésze megtalálható mindaddig, amíg a felhasználó azt megtekinti vagy meghallgatja.

 Vitathatatlan, hogy ez a pillanatnyi tárolás is megvalósítja a mû egy részérõl való másolat készítését. A szerzõi jog alapvetõen nem tesz különbséget másolás és másolás között – ha egy másolat bármilyen formában elkészült, az másolat. A magyar szerzõi jogi törvény így fogalmaz:

18. § (1) A szerzõ kizárólagos joga, hogy a mûvét többszörözze, és hogy erre másnak engedélyt adjon. Többszörözés:

a) a mû anyagi hordozón való – közvetlen vagy közvetett – rögzítése, bármilyen módon, akár véglegesen, akár idõlegesen, valamint

b) egy vagy több másolat készítése a rögzítésrõl.

(2 A mû többszörözésének minõsül különösen a nyomtatással megvalósuló mechanikai, filmes vagy mágneses rögzítés és másolatkészítés, a hang- vagy képfelvétel elõállítása, a sugárzás vagy a vezeték útján a nyilvánossághoz történõ közvetítés céljára való rögzítés, a mû tárolása digitális formában elektronikus eszközön, valamint a számítógépes hálózaton átvitt mûvek anyagi formában való elõállítása. Az építészeti alkotások esetében többszörözés a tervben rögzített alkotás kivitelezése és után-építése is.

 Ez a megfogalmazás nem hagy kétséget arról, hogy a hálózaton történõ átvitel közben keletkezõ "másolatok" is másolatok, bármilyen rövid ideig létezzenek is. Ennek a rendelkezésnek nyomán az Internet gyakorlatilag "ex lex" állapotba, törvényen kívül kerül, mivel kihúzzák alóla a technikai alapját.

 E rendelkezés ellensúlyozására szolgált azonban a Szerzõi Jogi Egyezmény 10. cikkelye:

“(1) A szerzõdõ felek nemzeti jogszabályaikban biztosíthatnak korlátozásokat vagy kivételeket az e szerzõdés szerint az irodalmi és mûvészeti alkotások szerzõit megilletõ jogok alól bizonyos különleges esetekben, amelyek nem ütköznek a mû hasznosításával, és amelyek nem mondanak szükségtelenül ellent az alkotó érdekeinek.”

 Ebben a szerzõdõ államok lehetõséget kapnak arra, hogy belátásuk szerint szabályozzák a szerzõk jogainak egyes korlátozásait, amíg az szükséges és nem okoz több kárt, mint hasznot. Ez az a rendelkezés, amely lehetõséget ad arra, hogy az Internet "létezhessen" szerzõi jogi szempontból és ezt kihasználva szabályozzák az egyes államok – már saját hatáskörben – a többszörözési jog kizárólagossága alóli kivételeket. Ez hasonlóképpen kerül szabályozásra, mint a szerzõi jogban már létezõ, régóta elfogadott kivételek a szerzõ jogai alól, a szabad felhasználás esetei.

 A szabad felhasználás eseteiben a mû felhasználásához nem szükséges a szerzõ engedélye, és díjat sem kell érte fizetni. Ez azonban csak már nyilvánosságra hozott mûvek esetében és csak annyiban lehetséges, amennyiben nem sérelmes a mû rendes felhasználására és nem csorbítja a szerzõ érdekeit. A szabad felhasználás esetei a következõk:

·      idézés

·      oktatási vagy tudományos célra történõ másolat készítése

·      magáncélú másolatkészítés

·      belsõ intézményi célra történõ másolatkészítés

·      tény- és híranyagot tartalmazó közlemények, nyilvános tárgyalások és beszédek

·      televíziós mûsor díszlete

·      politikai hírmûsor

·      nyilvános kiállítás bemutatása

·      nonprofit elõadás

·      nyilvános könyvtárak haszonkölcsönzése

·      fogyatékos személyek igényeinek kielégítése

·      bírósági és államigazgatási eljárásban bizonyítás céljára

 Ezek a kivételek kizárólag a szerzõ vagyoni jogaira vonatkoznak, és nem lehetnek indokolatlanul sérelmesek a szerzõre. Ezzel kapcsolatban a magyar szerzõi jogi törvény kommentárja a következõre hívja fel a figyelmet.

"A szerzõi és szomszédos jogoknak csak azok a korlátozásai tarthatóak fenn, amelyek a különleges esetek körében maradnak, amelyek nem sérelmesek a mû rendes felhasználására, továbbá, amelyek indokolatlanul nem érintik hátrányosan a szerzõ, illetve a szomszédos jogi jogosultak törvényes érdekeit."

 Az Szjt. 35. § (6) bekezdése szabályozza az Internet és más csomagkapcsolt hálózatok, valamint más, ideiglenes másolatok készítését szükségessé tevõ mûszaki eszközök jogi helyzetét a következõképpen.

(6) Szabad felhasználás a mû ideiglenes többszörözése, ha kizárólag az a célja, hogy megvalósulhasson a mûnek a szerzõ által engedélyezett, illetve e törvény rendelkezései alapján megengedett felhasználása, feltéve, hogy az ideiglenes többszörözés az ilyen felhasználásra irányuló mûszaki folyamatnak elválaszthatatlan része, amelynek nincs önálló gazdasági jelentõsége.

A meghatározásban felfedezhetõk az internetes szakzsargonban caching-nek nevezett eljárás elemei. Lényegében a szerzõi mû többszörözésérõl van szó, de csak a könnyebb elérhetõség kedvéért. Ez csak az alábbi feltételek együttes fennállása esetén minõsül szabad felhasználásnak:

·         a többszörözés ideiglenes; és

·         célja kizárólag a mû jogszerû felhasználása (tehát vagy a szerzõ által engedélyezett, vagy a szabad felhasználás keretébe tartozik, vagy eltelt a 70 éves védelmi idõ); és

·         az ideiglenes többszörözés az elõbb említett felhasználásra irányuló mûszaki folyamatnak elválaszthatatlan része; és

·         az ideiglenes többszörözésnek nincs önálló gazdasági jelentõsége (önmagában tehát nem eredményez hasznot).

 A bírói gyakorlatra hárul majd az a feladat, hogy a fenti feltételek alkalmazásának eseteit tovább tisztázza, a törvény azt azonban leszögezi, hogy mi nem szabad felhasználás a fentiek szerint sem. A szabad felhasználás alóli kivétel az, ha a mûrõl számítógéppel vagy elektronikus adathordozóra valaki mással készíttet másolatot. Ebben az esetben a mû többszörözése történik, amiért elvileg jogdíj fizetendõ. Ha tehát a másolatot nem az készíti, akinek javára a másolat készül, akkor a másolás még akkor sem minõsül szabad felhasználásnak, ha egyébként magáncélú.

A fenti rendelkezéssel az Internet mûszaki megoldásai miatt megvalósuló másolatkészítés a szabad felhasználás körébe kerül. Így szabad felhasználásnak minõsül az Internet szolgáltatók egyszerû átviteli, gyorsító tárolási (caching) és egyszerû tároló kapacitás bérbeadási tevékenysége.

Az eddigiek alapján tehát megállapítható: „az internetes mûfelhasználás két felhasználási mód, a nyilvánossághoz közvetítés és a többszörözés kombinációja. Ez egy erõsen leegyszerûsített példán mutatható be:

 A szolgáltató elhatározza, hogy mûveket rögzít lehívásra hozzáférhetõvé tétel céljából, és honlapot nyit. Az ilyen szolgáltató tartalomszolgáltató, a tartalom szerzõi jogi védelem alatt álló mûvekbõl (is) áll. A mûvek rögzítése a többszörözési jog tárgya, ahhoz a szerzõ engedélye szükséges. A honlap nyitása és Internet hozzáférés megteremtése céljából tartalomszolgáltató szerzõdést köt egy ún. Internet szolgáltatóval, amely tárhelyet biztosít szerverén a tartalomszolgáltató honlapjának, így az ott rögzített mûveknek is. A szerveren ismételten megvalósul a többszörözés. Ha gyakran kívánunk hozzáférni a honlaphoz, annak tartalmát az Internet szolgáltatók ún. gyorsító tárolókban (cache) többszörözik abból a célból, hogy a nyilvánosság tagjai gyakrabban érhessék el a honlapot; ez is többszörözés. A nyilvánosság Internet hozzáféréssel rendelkezõ tagjai a saját szolgáltatójuk közremûködésével területi korlátozás nélkül bárhonnan felkereshetik az egyedi azonosító megadásával a honlapot, és onnan saját gépükre mûveket hívhatnak, tölthetnek le. A mûvek lehívásakor nyilvánossághoz közvetítés és idõleges többszörözés, letöltéskor emellett végleges (tartós) többszörözés is történik. Mind a többszörözés, mind a nyilvánossághoz közvetítés kizárólagos szerzõi vagyoni (engedélyezési) jog tárgya. Azonban a törvény ezt korlátozza az ideiglenes többszörözésnek a szabad felhasználás eseteibe való beiktatásával, és e jogintézmény más eseteivel (idézés, magáncélú másolat, stb.).

Mire terjed ki a szerzõi jogi oltalom az Interneten?

 A hálózaton a szerzõi mûvek minden típusa védelmet élvez. A szerzõi mûvek fogalmát Lontai Endre[1] a következõképpen határozza meg:

“Az irodalom, a mûvészet vagy a tudomány területén kifejtett alkotó szellemi tevékenység egyéni-eredeti jelleget viselõ, megformált gondolatot kifejezõ, mások számára felfogható és rendszerint rögzített formában megjelenõ eredménye.”

Az Szjt. példálózó felsorolással segítséget kíván adni a gyakorlatnak arra nézve, melyek a leggyakrabban elõforduló fajtái a szerzõi mûveknek. A mûfaji gazdagságból következõen a felsorolás értelemszerûen nem lehet taxatív, kimerítõ. 

1. § (1) Ez a törvény védi az irodalmi, tudományos és mûvészeti alkotásokat.

(2) Szerzõi jogi védelem alá tartozik – függetlenül attól, hogy e törvény megnevezi-e – az irodalom, a tudomány és a mûvészet minden alkotása. Ilyen alkotásnak minõsül különösen:

a) az irodalmi (pl. szépirodalmi, szakirodalmi, tudományos, publicisztikai) mû,

b) a nyilvánosan tartott beszéd,

c) a számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (a továbbiakban: szoftver) akár forráskódban, akár tárgykódban vagy bármilyen más formában rögzített minden fajtája, ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is,

d) a színmû, a zenés színmû, a táncjáték és a némajáték,

e) a zenemû, szöveggel vagy anélkül,

f) a rádió- és a televíziójáték,

g) a filmalkotás és más audiovizuális mû (a továbbiakban együtt: filmalkotás),

h) a rajzolás, festés, szobrászat, metszés, kõnyomás útján vagy más hasonló módon létrehozott alkotás és annak terve,

i) a fotómûvészeti alkotás,

j) a térképmû és más térképészeti alkotás,

k) az építészeti alkotás és annak terve, valamint az épületegyüttes, illetve a városépítészeti együttes terve,

l) a mûszaki létesítmény terve,

m) az iparmûvészeti alkotás és annak terve,

n) a jelmez- és díszletterv,

o) az ipari tervezõmûvészeti alkotás.

 Amint az elõzõekbõl kiderült, az internetes felhasználás a szerzõ vagyoni jogai közül a nyilvánossághoz közvetítést és a többszörözést érintik. Ebbõl az következik, hogy a szerzõi mûvek internetes közzétételéhez, illetve többszörözéséhez a szerzõ engedélye szükséges, amelyet elvileg egy felhasználási szerzõdéssel lehet megszerezni. Az internetes felhasználások közül is sok esetben a szabad felhasználás hagyományos eseteirõl lehet szó (pl. illusztráció, tényanyag átvétele, magáncélú másolat), de a törvény a már említett módon internetes szabad felhasználást is ismeri. Egyébként a vagyoni jogokat nem lehet átruházni, azaz azt lehetõvé tenni, hogy a felhasználásra és minden egyes felhasználás engedélyezésére más legyen jogosult. Ez alól kivételek a speciális informatikai mûvek – a szoftver és az adattár -, amelyek esetén a törvény speciális korlátokat állít a szerzõ kizárólagos jogai elé.

 

A szoftver

 A számítógépi programalkotás, és a hozzá tartozó dokumentáció bármilyen formában rögzített formája (ideértve a felhasználói programot éppúgy, mint az operációs rendszert) önálló, nevesített szerzõi mûnek minõsül. Ez azt jelenti, hogy a szoftver megalkotóját ugyanúgy megilletik a személyhez fûzõdõ és a vagyoni jogok, mint más szerzõi mûvek esetében. A szerzõ kizárólagos jogának korlátai szoftverek esetében a következõk:

• A vagyoni jogok a fõszabálytól eltérõen átruházhatók, az, akire átruházzák õket, a továbbiakban maga jogosult a mûvet felhasználni, illetve minden egyes felhasználást engedélyezni.
• Eltérõ megállapodás hiányában a szerzõ kizárólagos joga nem terjed ki a többszörözésre, az átdolgozásra, a feldolgozásra, a fordításra, a szoftver bármely más módosítására – ideértve a hiba kijavítását is -, valamint ezek eredményének többszörözésére annyiban, amennyiben e felhasználási cselekményeket a szoftvert jogszerûen megszerzõ személy a szoftver rendeltetésével összhangban végzi;
• Aki a szoftver valamely példányának felhasználására jogosult, a szerzõ engedélye nélkül is megfigyelheti és tanulmányozhatja a szoftver mûködését, továbbá kipróbálhatja a szoftvert annak betáplálása, képernyõn való megjelenítése, futtatása, továbbítása vagy tárolása során abból a célból, hogy a szoftver valamely elemének alapjául szolgáló elgondolást vagy elvet megismerje;
• Nem szükséges a szerzõ engedélye a szoftvernek visszafejtés útján más szoftverrel kompatibilissé tételéhez, feltéve, hogy ezt a jogszerû felhasználó vagy megbízottja végzi az elengedhetetlenül szükséges körben, továbbá enélkül a szükséges információ nem volt megszerezhetõ. A visszafejtés útján szerzett információkkal tilos visszaélni (pl. egy hasonló szoftver megalkotásához felhasználni);

Az adattár

Az adattár akkor részesül szerzõi jogi védelemben, ha úgynevezett gyûjteményes mûnek minõsül. Gyûjteményes mûnek azokat a mûveket nevezzük, amelyek nem a tartalmuknál fogva, hanem a tartalom összeválogatásánál, elrendezésénél, vagy szerkesztésénél fogva bírnak egyéni, eredeti jelleggel. A gyûjteményes mûnek minõsülõ adattár szerzõi jogi védelme azonban nem terjed ki a tartalmát képezõ adatokra és egyéb alkotóelemekre. A gyûjteményes mûnek minõsülõ adattár esetében a szerkesztõt (létrehozót) illetik az általános szabályok szerint személyhez fûzõdõ és a vagyoni jogok. A vagyoni jogok azonban a fõszabálytól eltérõen átruházhatók, az, akire átruházzák õket, mint korábban említettem, a továbbiakban maga jogosult a mûvet felhasználni, illetve minden egyes felhasználást engedélyezni.

 Minthogy a szerzõi jog maradéktalanul irányadó az internetes felhasználásra is, vizsgálandó, hogy ezek megsértéséért ki tartozik felelõsséggel.

A felelõsség és a szankciók

 Az internetes felhasználások bonyolult felelõsségi láncolatot alkotnak. A talán legismertebb felosztás szerint három szolgáltató szerepel minden egyes internetes szolgáltatás mögött:

·        a tartalomszolgáltató (content provider), aki a honlapot saját nevében üzemelteti (pl. az Artisjus honlapja tekintetében az Artisjus)

·        az Internet-szolgáltató (ISP, service vagy host provider), aki tárhelyet biztosít a tartalomszolgáltató számára, bizonyos ideiglenes – gyorsító – többszörözéseket végez (cache).

·        a hozzáférés szolgáltató (access provider), aki pusztán hozzáférést, azaz telefonvonalat biztosít. (itt a telefonvonalat szolgáltató cégre kell gondolni)

Tartalomszolgáltatók

 A honlapokra, Internet tárhelyekre védett mûveket rögzítõ, és onnan hozzáférést kínáló személyek lehetnek akár egyszerû elõfizetõ személyek, akár ezt üzletszerûen folytató vállalkozók. Az ilyen tartalom-szolgáltatók tevékenysége érinti az ismertetett szerzõi jogokat, hiszen a mûveket, teljesítményeket ezzel a szándékkal gyûjtik össze, rögzítik, a bárki által elérhetõ számítógépes tároló helyekre. Felelõsségük az Szjt. szerint megáll, ha egyáltalán megtalálhatók.

Internet-szolgáltatók

 A tartalom-szolgáltatók melletti egyéb internetes szolgáltatók felelõssége megkerülhetetlen. Az Szjt. 35.§ (1) bekezdése értelmében ezért a tárhely és egyéb internetes szolgáltatók csak akkor végezhetnek szabadon bizonyos ideiglenes többszörözéseket, ezekért akkor nem felelõsek, ha a felhasználásra magának a tartalom-szolgáltatónak van szerzõi engedélye. Ilyen „bizonyos” ideiglenes többszörözés lehet az Internet-használók által kezdeményezett keresés (böngészés, „browsing”) vagy a gyorsító tárolás „caching” egyes – automatikus – fajtái.

 Az olyan gyorsító tároló azonban, amely szerzõdés alapján plusz minõségi szolgáltatásként jelenik meg (például egy teljes Internethely kihelyezése, átmásolása egy más területre abból a célból, hogy ahhoz bárki gyorsabban hozzáférhessen, ún.(„mirror caching”), már nem felelne meg az Szjt. szerinti feltételeknek. E feltételek szerint az ideiglenes másolás csak akkor „szabad”, ha az ideiglenes többszörözés a mûszaki folyamatnak olyan eleme, amely nélkül az nem valósítható meg, és az ideiglenes többszörözésnek nincs önálló gazdasági jelentõsége. Itt tehát a magyar szabályozás nem megfelelõ. Elképzelhetõ, hogy az új jogszabályok a jogtulajdonos által engedélyezett felhasználáson kívüli esetekben is (az Szjt. 35. § (6) bekezdésében jelenleg elõírt, a szabad felhasználás elsõ összekapcsolt feltétele elhagyása) mentesíti a szolgáltatót a kártérítési és a büntetõjogi felelõsség alól a „caching”, sõt a tárhely biztosítás („hosting”) eseteiben is. Az Internet-használó általi böngészés viszont – a használó szempontjából – mindig szabad magáncélú másolás.

A hozzáférés szolgáltató

 Nincsen szerzõi jogi felelõsségük, szerzõi jogi felhasználást nem valósítanak meg. Olyan teljesítési segédek, mint a mûhold üzemeltetõk a televíziós mûsorszolgáltatók számára.

Szankciók

 A szerzõ mûvéhez kapcsolódó érdekeinek védelmét abszolút szerkezetû jogviszony biztosítja, aminek alapján mindenki köteles tartózkodni attól, hogy a szerzõt megilletõ jogosultságokat megsértse. A magyar jogban a szerzõ és a mû kapcsolata alapvetõ jelentõségû, és elvitathatatlan. Ez a kapcsolat a mû megszületésétõl fogva fennáll, és nem szüntethetõ meg semmilyen módon, még a szerzõ beleegyezésével sem. A magyar jog ezt a kapcsolatot, amint azt korábban említettük, a személyhez fûzõdõ jogokkal együttesen rendeli védeni a Polgári Törvénykönyv VII. fejezetében a következõk szerint:

87. § (1) Akinek szellemi alkotáshoz fûzõdõ jogát megsértik – a külön jogszabályban meghatározott védelmen kívül – a személyhez fûzõdõ jogok megsértése esetén irányadó polgári jogi igényeket támaszthatja.

 A személyhez fûzõdõ jogok megsértése esetén alkalmazható szankciókat pedig a szerzõi jogi törvény a polgári törvénykönyv rendelkezéseivel szinkronban a következõképpen szabályozza:

94. § (1) A szerzõ jogainak megsértése esetén – az eset körülményei szerint – a következõ polgári jogi igényeket támaszthatja:

a) követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását;

b) követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértõ eltiltását a további jogsértéstõl;

c) követelheti, hogy a jogsértõ – nyilatkozattal vagy más megfelelõ módon – adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértõ részérõl és költségén az elégtételnek megfelelõ nyilvánosságot biztosítsanak;

d) követelheti, hogy a jogsértõ szolgáltasson adatot a jogsértéssel érintett dolgok vagy szolgáltatások elõállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében részt vevõkrõl, a jogsértõ felhasználásra kialakított üzleti kapcsolatokról;

e) követelheti a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítését;

f) követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelõzõ állapot helyreállítását a jogsértõ részérõl vagy költségén, továbbá a kizárólag vagy elsõsorban a jogsértéshez használt eszköz és anyag, valamint a jogsértéssel elõállott dolog megsemmisítését, illetve jogsértõ mivoltától megfosztását.

(2) A szerzõi jog megsértése esetén a polgári jogi felelõsség szabályai szerint kártérítés jár. Kártérítésre alap az is, ha a szerzõ személyhez fûzõdõ jogait megsértik.

 El kell különíteni a szankciók között a személyhez fûzõdõ jogok és a vagyoni jogok megsértésének szankcióit. A vagyoni jogok megsértése esetén a szankciók is elsõdlegesen vagyoniak, hiszen el kell vonni a jogosulatlanul szerzett jövedelmet a jogsértõtõl és tényleges jogosult részére kell juttatni. Ezek közé tartoznak a 94. § (1) bekezdés d. pontjában meghatározott adatszolgáltatási kötelezettség, az e. pontban meghatározott gazdagodás visszatérítése, valamint a (2) bekezdésben meghatározott vagyoni kártérítés.

A jogosult azonban nem csak vagyoni kárt szenved, hanem a szerzõségének tagadása, a mû csorbítása vagy a jogosulatlan felhasználás által jelentõs hátrány érheti a szerzõt, amelyet nem lehet kizárólag anyagiakkal kompenzálni. Ezért is szükségesek tehát a törvény által biztosított egyéb jogvédelmi eszközök, amelyek részben a további jogsértések megelõzését, részben pedig az eddigi jogsértés által okozott károk helyreállítását szolgálják. Az erkölcsi elégtétel érdekében lehet szükséges a c. pontban meghatározott elégtétel, különös tekintettel a megfelelõ nyilvánosságra való utalásra, valamint ilyen célt szolgálhat a jogsértõ dolog megsemmisítést vagy jogsértõ mivoltától való megfosztása az f. pontnak megfelelõen.

A további jogsértések megelõzését szolgálja a b. pont szerinti abbahagyásra való kötelezés, illetve eltiltás, valamint az f. pont szerint a sérelmes helyzet megszüntetése és az eredeti állapot helyreállítása.

 A személyhez fûzõdõ jogok sérelmének további jogkövetkezménye a nem vagyoni kár megtérítésére való kötelezés. Ez a jogintézmény a személyiséghez fûzõdõ jogok védelmének elsõdleges eszköze a magyar jogban és alkalmazása általánosan elfogadott a szerzõi jog területén is.

 Az Internet keretei között ezek a szankciók ugyanúgy érvényesek és alkalmazhatóak, azonban figyelembe kell venni alkalmazásuknál a hálózat sajátos jellegét. A hagyományos mûfelhasználási módok esetén hatékony eszközök ugyanis csõdöt mondhatnak a globális és nagy mobilitást lehetõvé tevõ Interneten. Példaként lehet felhozni, hogy a jogsértés megszüntetésére és a jogsértõ weblap „megsemmisítésére”, illetve jogsértõ jellegétõl való megfosztására kötelezés után akár néhány perccel alkotója ugyanezt a lapot különösebb nehézségek nélkül elhelyezheti egy távoli országban található kiszolgálón. Ezzel lehetséges, hogy kibújt a magyar ítélet hatálya alól és egy újabb pert kell indítani a távoli országban honos szolgáltató ellen az oldal szolgáltatásának megszüntetése érdekében.

 Sokkal hatékonyabbak ennél azok az eszközök, amelyek közvetlen anyagi hátrányt okoznak. A gazdagodás kiadása, az üzleti kapcsolatok felfedésére kötelezés, valamint a vagyoni illetve nem vagyoni kártérítés mellett a Polgári Törvénykönyv a bíróság számára biztosítja még bírság kiszabásának lehetõségét is – ezek az eszközök együtt és konzekvensen alkalmazva lehetõvé teszik a jogsértés megszüntetését. Feltéve természetesen, hogy a jogsértõ személyére fény derül, hiszen az anonimitás jelentõs szerepet játszhat.

 A szerzõi jog megsértését büntetõjogi szempontból a Btk. 326/A.§-a rendeli büntetni:

329/A. § (1) Aki irodalmi, tudományos vagy mûvészeti alkotás szerzõjének mûvén, elõadómûvésznek elõadói teljesítményén, hangfelvétel elõállítójának hangfelvételén, rádiónak vagy televíziónak a mûsorán fennálló jog megsértésével vagyoni hátrányt okoz, vétséget követ el, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ.

(2) A büntetés bûntett miatt három évig terjedõ szabadságvesztés, ha a szerzõi és szomszédos jogok megsértését

a) jelentõs vagyoni hátrányt okozva;

b) üzletszerûen

követik el.

(3) A büntetés öt évig terjedõ szabadságvesztés, ha a szerzõi és szomszédos jogok megsértését különösen nagy vagyoni hátrányt okozva követik el.

(4) Aki a szerzõi és szomszédos jogok megsértését gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ.

 Az Szjt. a WIPO Szerzõi Jogi Szerzõdéssel összhangban törvénybe iktatja egyrészt

·        a hozzáférés korlátozásának (a kódolásnak) a védelmét (Szjt. 95.§) azzal, hogy jogsértésnek tekinti a "kód" megkerülését, vagy feltörését, másrészt

·        védelemben részesíti az elektronikus "névjegyeket", vagyis a mûvekhez, hangfelvételekhez, mûsorokhoz kapcsolva a jogosultak által közölt, a jogosultra és az engedélyezési jog gyakorlására vonatkozó adatokat (Szjt. 96.§).

 Ezen rendelkezések büntetõjogi alakzatai a Btk. 329/B.§ és a 329/C.§-aiban találhatók meg. 

Közös jogkezelés

 A szerzõi és szomszédos jogosultak jogainak érvényesítése nem történhet egyfajta szervezettség nélkül. A létezõ mûvek és jogosultak sokasága szükségessé teszi, hogy ezekrõl nyilvántartás készüljön. A jogosultak jogai ugyan semmiféle nyilvántartásba vételtõl nem függenek, hiszen a szerzõi és szomszédos jogok nem bejegyzéssel, hanem a mû létrejötte folytán keletkeznek, azonban a jogosultak és a felhasználók közös érdeke, hogy egy mûvet és az ahhoz kapcsolódó jogokkal rendelkezõket azonosítani lehessen. A felhasználás ugyanis, alapszabályként, csak a jogosultak engedélyével lehetséges. Megfelelõ információk nélkül a felhasználó gyakran még legjobb szándéka ellenére sem tudja elérni a jogosultat a jogosultság megszerzése érdekében, így vagy nem használja fel a mûvet, vagy nem fizet érte ellenszolgáltatást, mivel nem tudja, hogy kinek és mennyit. Ezért alakultak ki kezdetben a jogosultak magán-kezdeményezésére közös jogkezelõ rendszerek, amelyeket késõbb törvényi alapokra helyeztek az államok. A közös jogkezelés a magyar szerzõi jogi törvényben is jelentõs szerepet kap (Szjt. 85.§, 90.§ (1), 91.§ (1), 92.§ (1)). A törvény ezen rendelkezései alapján kirajzolódik a közös jogkezelés lényege: a jogosultak helyett, nevében és javára érvényesíti azok igényeit és képviseli érdekeiket. Ezáltal a jogosultak egységes és hatékony jogvédelemben részesülnek, míg a felhasználók egyetlen helyrõl szerezhetik be az egy kategóriába tartozó mûvek felhasználási jogait, és nem szükséges minden mû felhasználása érdekében külön tárgyalásokat folytatni és szerzõdést kötni – mindent egyetlen lépésben el lehet rendezni. A részvétel kötelezõ és nem kizárólag információk közös kezelésérõl, hanem a teljes felhasználási folyamat egységes rendezésérõl van szó. A jogosultak nem egyedi felhasználási tarifákat határoznak meg, hanem a közös jogkezelõ által – a jogosultakkal és a felügyeletet ellátó állami szervvel – meghatározott összeget kapják meg a jogosultak.

 A törvény a hálózaton leggyakrabban felhasznált mûfajták – a nem színpadra szánt zenemûvek és irodalmi mûvek – felhasználását kötelezõ közös jogkezelésbe utalja, ezzel megkönnyíti a felhasználók (szolgáltatók) jogszerzését. A közös jogkezelés keretében megszerezhetõ felhasználási engedély fedi a nyilvánosság tagja számítógépéig tartó folyamatot. Ha azonban nem a számítógép merevlemezére, hanem valamely más hordozóra (pl. írható CD vagy ún. MP3 készülék adattároló kártyája) tölti le a lehívott mûvet, díj fizetéséhez kötött magáncélú másolatkészítés történik, a díj fizetése közvetetten valósul meg, az beépül a hordozó árába. 

Epilógus

 A szerzõi jogi törvény preambuluma így hangzik:

 A szerzõi jog történetébõl kiderült, hogy a könyvnyomtatás milyen fontos szerepet töltött be a modern szerzõi jog létrejöttében; de talán nem kisebb volt a szerepe a modern könyvtári eszme, az irodalom lehetõ legszélesebb tömeghez való eljuttatása elvének kialakulásában. A közös gyökerek felismerése mellett azonban észre kell venni az alapvetõ konfliktust is: a szerzõi jog természeténél fogva kizárólagos jogot ad, míg a mûvelõdés, a tudományos kutatás, az információhoz jutás szabadsága a kizárólagosság lerontását igényelné.

 A hosszú évtizedek többé-kevésbé feloldották ezt a problémát, egyensúlyt hozva létre a különbözõ igények között, ahogy a jelenleg hatályos szerzõi jogi törvény is mondja preambulumában. Természetes azonban, hogy ez az egyensúly igen kényes. Az ellentétes érdekek újra és újra összecsapnak, különösen olyan korszakban, amely évrõl évre új technikai lehetõséget hoz a mûvek felhasználásában. Az Internet elterjedése egészen új megvilágításba helyezik a kérdést: az érdekek egyensúlya felborulhat. A digitalizált és hálózatra került alkotás felett a szerzõ sokkal kevésbé képes ellenõrzést gyakorolni. Könnyen, gyorsan és észrevehetetlen módon lehet a mûveket megváltoztatni, átmásolni, a szerzõ nevét eltávolítani. A felhasználás ellenõrizhetetlensége miatt nehezebb vagy teljesen lehetetlen a szerzõk számára az egyedi felhasználókkal szemben a jogdíj iránti igény érvényesítése.

 Az Internet filozófiája az információszabadságra épül, „a hálózat az eszmék és tudás cseréjének nyilvános fóruma”[2]. Csakhogy a virtuális tér gáttalansága számos jogot súlyosan érint vagy sért (szerzõi, személyiségi, adatvédelmi, stb.), és sokaknak okoz tetemes anyagi veszteséget – miközben számos internetezõnek megengedi az illegális nyerészkedést. Azt az alapvetõ liberális elvet, amely szerint a szabadság határa a mások szabadsága, sok-sok apró konszenzus teheti élõ joggá. Ezen dolgoznak most világszerte a szerzõi jogvédelem terén is a szakértõk, õk törekednek a szerzõk és a felhasználók közti egyensúly szisztematikus megvalósítására, amely egyensúly megtalálására irányuló törekvés mindig is jellemezte a szerzõi jogokat érintõ jogszabályalkotást.

Ez a törekvés vezérelte a magyar jogalkotókat is. Magyarország az Internet jogba való beillesztésének kérdésében a jogalkotók számára szerencsés helyzetben van. A magyar elektronikus kereskedelem ugyanis még nem olyan volumenû, hogy azonnali lépéskényszert jelentene, mint ahogy azt az Egyesült Államokban tapasztalni lehet. Emellett a magyar jogalkotó támaszkodhat azokra a tapasztalatokra, amelyek más országok bíróságai elõtt zajló, Internettel kapcsolatos jogesetekbõl levonhatóak. Mindezek felhasználásával lehetséges egy olyan jogi környezet megteremtése, amely ösztönzõleg hat az Internet és a számítógépes kommunikáció egyéb formáinak használatára Magyarországon – mivel ezen a téren még vannak lemaradások, amelyek ledolgozása nem mindig anyagi kérdés. A szellemi alkotások terén az új magyar törvény-csomag önmagában megfelelõ alap a jövendõ kihívások leküzdésére. Rendelkezései megfelelnek a nemzetközi szerzõdések által jelenleg felállított követelményeknek, így formailag semmiféle kifogás nem lehet a szerzõi jog és az iparjogvédelem terén hatályos magyar joggal szemben. A törvény az nemzetközi multilaterális és bilaterális egyezményekkel valamint az Európai Unió normáival is jól harmonizál.

A magyar jogalkotónak pedig szorosan követnie kell a fejleményeket, hogy a magyar jogszabályok továbbra se maradjanak el ezen a téren az élvonaltól – figyelembe véve még a törvényalkotás szükségszerûen lassabb folyamatát is. Ez a terület ugyanis olyan lehetõségeket rejt magában, amelyek még éppen csak kibontakoznak – és aki az élbolyban van, az páratlan hosszú távú elõnyökhöz juthat. Aki pedig nem, az egyfajta "információs gyarmattá" válhat, függetlenül elhelyezkedésétõl és gazdasági potenciáljától. A szellemi alkotások ugyanis tökéletesen mobilak és egy jó ötlet sokszorta többet érhet, mint bármekkora termelési kapacitás. Az információ fizetõeszközzé vált és értékállóbbá válhat, mint a pénz. Új hatalmi ág születhet. Végülis régóta tudjuk: "a tudás hatalom".