Politikai Elemzések: Ön 1990 és 1993 között a Matáv igazgatótanácsának tagja volt. Hogyan élte meg a távközlés a rendszerváltozást?

Katona Kálmán: A rendszerváltozáskor a Magyar Posta volt a távközlés „gazdája”. Az elsõ lépés az volt, hogy a postát három részre bontottuk: hagyományos postai tevékenységre - Magyar Posta, mûsorszórásra - Antenna Hungária, és távközlésre - ez lett a Matáv. Ami a távközlés akkori állapotát illeti: Európában egyedül Albániában voltak rosszabbak a távközlési mutatók. Magyarországon a rendszerváltozás elõtt volt egy tudatos „informatikai visszafogottság”.

PE: Ki lett a tulajdonosa 1990-ben a Matávnak?

K.K.: 1990-ben az ÁVÜ-höz került a 100 százalékos állami tulajdonú Matáv. Ekkor kerültem, mint képviselõ az igazgatótanácsba, s lettem a Parlament távközlési albizottságának az elnöke. Nagyon sokat dolgoztunk a távközlési törvényen, rengeteg módosító indítvány készült. A baj az volt, hogy a képviselõk között senkinek nem volt gyakorlata sem a piacnyitás, sem a privatizáció területén. Ráadásul számításaink szerint több min 1000 milliárdos befektetésre lett volna szükség, a kormány azonban még a halaszthatatlan fejlesztésekhez szükséges 30 milliárdot sem tudott befektetni.

PE: Milyen javaslatok voltak a privatizációval kapcsolatban és végül hogyan zajlott le a magánosítás?

K.K.: Az elsõ elképzelés az volt, hogy a Matáv bonyolítsa maga a privatizációt. Nagy viták után a részleges privatizáció, az ún. „kisebbségi privatizáció” mellett döntöttünk. A jól lebonyolított tendert végül a Deutsche Telekom nyerte meg, miután õk ígérték a leggyorsabb és leghatékonyabb változásokat. A Deutsche Telekom 49 százalékos tulajdonhoz jutott. A problémák akkor kezdõdtek, mikor felmerült a helyi telefon-társaságok gondolata. Sokan úgy gondolták, hogy a „sok pici” koncesszió többet hoz az országnak, mint az egy nagy. A polgármesterek azt a lehetõséget kapták, hogy kezdeményezhetik a koncessziók kiírását. Ez a megoldás szavazatot hozhatott a választáson, de hosszú idõre ellehetetlenítette a távközlési piac fejlõdését. Tiltakoztam, de hiába. Végül lemondtam bizottsági és igazgatótanácsi tagságomról és kiléptem a frakcióból is, mert nagy bajnak éreztem ezt az országra nézve. Az így alakult kis társaságokat azóta adják-veszik, de nem lehetnek nyereségesek méretüknél fogva. Az idõ a Matávnak dolgozott, a magyar piac nehezen bír el két vezetékes társaságot. Én már 1992-ben is azt mondtam, hogy majd a tényleges verseny a vezetékes és a vezeték nélküliek között fog kialakulni.

PE: A Matáv a kilencvenes évek elején óriási nyereségre tett szert. Hogyan sikerült ezt elérnie?

K.K.: Egyrészt a Matáv „monopol-helyzete” miatt, másrészt azért, mert óriási befektetés történt és ennek visszavételéig nem állt érdekében árcsökkentést végrehajtani. Magyarországon volt egy nagy „robbanás” a távközlésben, az elõfizetõk köre rohamosan bõvült. Óriási éhség volt a távközlés iránt. Ez a folyamat más országokban is eljátszódott, de sokkal lassabban, mint nálunk.

PE: Mikor lesz valódi verseny a magyar távközlési piacon?

1993 óta az adat-átvitel teljesen szabad, nincs semmiféle korlátozás. A telefonnál az ellátás biztonsága miatt nem merte ugyanezt meglépni egyik kormány sem korábban. Az új törvény 2000-ben készült el és 2002-tõl számíthatjuk a teljes piac-nyitást, amelyre az Európai Uniós csatlakozás miatt volt szükség. A piac-nyitás után nem sok minden változott. Látni kell, hogy Magyarország egésze egy gazdaságos „üzemméret”, tehát nagy valószínûséggel nem sikerülhet még egy vezetékes szolgáltatónak megerõsödni. 

PE: Tehát lehet azt mondani, hogy a Matávnak még mindig monopóliuma van?

K.K.: A Matávnak ún. „természetes monopóliuma” van, ugyanúgy, mint például a vízmûveknek vagy az elektromos mûveknek.

PE: Igaz az, hogy Magyarországon lényegesen drágább a telefonálás, mint Nyugat-Európában?

K.K.: Igen. Ma sajnos Magyarországról New Yorkba drágább telefonálni, mint onnan ide. Mint már említettem, hazánkban néhány év alatt kellett felépíteni egy új korszerû hálózatot, amit szerencsésebb országok folyamatos fejlesztéssel oldottak meg. A másik ok a tényleges verseny kialakulásában keresendõ. Az árcsökkenésre a nemzetközi és helyközi szolgáltatások területén van a legnagyobb lehetõség.

Nem beszéltünk még arról, hogy a Matávnak, mint természetes monopóliummal rendelkezõ vállalatnak olyan alapú szolgáltatásokat is el kell látnia, amelyek nem számítanak „üzletnek”, amelyeket nem végezne el senki önként.

PE: Az árcsökkenést az emberek még nem igen tapasztalják. Milyen feltételeknek kellene teljesülniük ahhoz, hogy érezhetõen kevesebbe kerüljön a telefonálás Magyarországon? Milyen árcsökkenés kell ahhoz, hogy valaki szolgáltatót váltson?

K.K.: A kutatások azt mutatják, hogy legalább 10 százalékos árcsökkenés kell ahhoz, hogy valaki váltson. Sokat beszéltünk már a versenyrõl, illetve a verseny hiányáról, egy dolog azonban még nem került szóba: az árak csökkenéséhez nem elég a verseny. Ahhoz, hogy az árak jelentõsen csökkenjenek, erõs szabályozó hivatalra is szükség van, ami jelenleg hiányzik. Az árcsökkenés ennek ellenére már megindult. Az, hogy ma már erõteljesen hirdetni kell a vezetékes telefonálást már jelent valamit. A verseny elindulására utal az is, hogy a Matáv a mobil-szolgáltatókhoz hasonló ún. „csomagokat” vezet be idõrõl idõre a felhasználók megtartása érdekében.

PE: Az internetezés ára szintén rendkívül drága, ráadásul az ingyenesen szolgáltatók szinte kivétel nélkül tönkrementek. Mi az oka ennek?

K.K.: Az internet használók száma hazánkban messze elmarad a várakozásoktól. Az ingyenes internet-szolgáltatók számításai feltehetõen nem váltak be, mert kevesebben hirdetnek a neten. A legnagyobb problémát mindenhol az „összekapcsolási díjak” jelentik. A Matáv ma már képes lenne olcsóbban szolgáltatni, de nem teszi, mert nincs rákényszerítve. Az állami támogatások nem jelenthetnek megoldást a problémára. Az állam feladata a megfelelõ szabályozás kidolgozása és annak következetes betartatása.

PE: Ön szerint hogyan kellene szabályozni az Internet szolgáltatást Magyarországon? Szükség van Ininternet-rendõrségre?

K.K.: A tartalom korlátozása nagyon kényes kérdés.  Az alkotmányosságot tekintem alapnak, tehát például nem lehet semelyik nép, vallás, kisebbség ellen uszítani a neten sem… A szabályozásról még sokáig nagy viták lesznek, de idõvel ki fog alakulni valamiféle közös nevezõ ezen a területen is.

PE: Az Orbán-kormány idején milyen lépések történtek az „információs társadalom” kialakulásának érdekében?

K.K.: Fontos jogszabályokat készítettünk elõ, új hírközlési törvény, elektronikus aláírásról szóló törvény. Megalakult az Iformatikai Államtitkárság. Folytattuk a Sulinet programot, mégpedig a tartalom vonatkozásában. A legsikeresebb próbálkozás talán a „Számítógépet a nagycsaládosoknak” program volt. El kell ismerni jelentõs áttörést nem sikerült elérnünk ezen a területen.

 Az internetet rendszeresen használó aránya Magyarországon rendkívül alacsony, ezen a jövõben mindenképpen változtatni kell.

Kecskés Bálázs, Thaisz Miklós