„Az e-government nem más, mint a polgárokkal való kommunikáció javításának eszköze annak érdekében, hogy jobban megérthessük szükségleteiket és szempontjaikat. Máképpen szólva, nem arról van szó, hogy létezõ szolgáltatásokat tegyünk elektromos alapúvá, mert ez nem elegendõ az új típusú szolgáltató állam kialakításához.”

(Michelle D’Auray, informatikai kormánybiztos, Kanada)

1. Bevezetés

Elektronikus társadalom és elektronikus demokrácia

A XX. század végére és a XXI. század elejére az emberiség olyan újabb korszakhoz érkezett, amelyet digitális korszaknak hívnak, ezáltal egy új információs társadalom született. Életünket már nemcsak a telefonok, faxok hálózzák be, hanem az Internet is fontos részévé vált hétköznapjainknak. Rengeteg dolgot intézünk az Interneten, a pizza rendeléstõl a hírek olvasásán át a levelezésig. Sokan már el sem tudnák képzelni életüket a háló nélkül, és fel vannak háborodva, ha valamit nem lehet elérni a rendszeren keresztül. Nincs mit tenni, ennek hatása alatt éljük tovább életünk. Mivel a társadalmak csak szervezetten életképesek, és ehhez kormányzatra van szükség, így a változásokat az államvezetésnek is követnie kellett. Megindult egy úgynevezett „internetizáló” folyamat, amelynek rengeteg elõnye, de közel annyi hátránya is van. Néhány olyan eljárást is be akartak vezetni az Interneten, amelyek hatékonyságát ez az eljárási mód igencsak visszavetette, vagy jogszabályok hiányában visszaélésekre adott lehetõséget. Viszont a kezdeti eufórikus állapotok után higgadtabb, rendszerezõ és rendezõ korszak kezdõdött meg, melyben megindult a jogi háttér felépítése, és a szakemberek képzése. Másfelõl a technológiában bekövetkezett fejlõdés a kormányzati, államigazgatási és önkormányzati területen is számos olyan új megoldást hozott, amelyekkel az ott dolgozó vezetõk munkája hatékonyabban végezhetõ. Az újítások többnyire a versenyszférában jelennek meg elõször, és általában az itt is bevált újítások kerülnek a kormányzati területekre.

Az elektronikus demokrácia, mint fogalom magában foglalja azon új média-generáció polgárait, akik a pontosabb információért már Internetet használnak, és politikai tevékenységet is szívesebben folytatnak majd a hálón, úgy, mint a véleményközlés, vagy akár a helyi vagy országos szavazás lebonyolítása. Jóval több információ áll majd rendelkezésükre támogatott pártjukról, és kapcsolatot is könnyebben tudnak majd teremteni a számukra szimpatikus képviselõvel. Természetesen e tervek rengeteg új problémát jelentenek a szakemberek számára: biztonság, titkosság, hatékonyság és a szükséges technikai feltételek megteremtése, hogy mindenki által elérhetõvé váljon.

Ezen célok megvalósítása érdekében az Európai Bizottság tervcsomagot dolgozott ki EVE néven. A projektben egyetemek, kutatólaboratóriumok, kereskedelmi és technikai vállalatok is részt vesznek. A fõ cél az e-demokrácia világméretûvé tétele. Az EVE érinteni fogja az újratermelést, az üzleti életet, a közigazgatást és természetesen a politikát.

„A közigazgatási hálózattól azt várják, hogy fejlessze a kormány és állampolgárok számára nyújtott szolgáltatásainak színvonalát, hatékonyabbá és egyszerûbbé tegye az adminisztratív munkát.”

A kormányzat szerepvállalása

Napjainkban megfigyelhetõ tendencia, hogy a világ vezetõ országainak kormányai, és sok európai állam nem irányítani akarja a társadalmat, hanem kiszolgálni. Véleményem szerint ez komoly elõrelépés, hiszen a kormány értünk van, nem pedig mi vagyunk a kormányért. A polgárok szükségletei már nemcsak a mindennapos szolgáltatásokra terjednek ki, hanem megfigyelhetõ egy óriási tudáséhség, mely kiterjed a közigazgatási ügyek vitelére is. Az információs társadalmi szolgáltatások kialakulásával a jog, különösen a közigazgatási jog, új kihívásokkal szembesült. Azok a változások, amelyek a társadalom és a hatóságok információs és informatikai fejlõdését jellemzik, megjelennek a hivatalok és az állampolgár viszonyában is. A polgár az egyre szélesedõ „tájékoztatási" lehetõségeket ki akarja használni, azaz élni kíván jogaival, hogy hivatalos helyekrõl széleskörûen információkat szerezhessen be. Az ügyfelet érdekli az eljárás minden létszakasza, és arról minél többet akar tudni.

 A világ számos országát elérte az az utóbbi idõben elindult globális törvényhozási hullám, amely arra ösztökéli a kormányzati szerveket, hogy használjanak nyílt forrású vagy ingyenes szoftvereket, hogy ez se legyen akadály a polgár számára az elérhetõség szempontjából. Itt elsõsorban érdekek érvényesítésérõl van szó mind az egyes személyek, mind pedig a közhatóságok részérõl. Tehát a szabályozás célja, hogy a társadalom ezen érdekei érvényesülhessenek. (A közelmúltban halhattunk arról az esetrõl, amikor is a brit kormány által kiírt tendert megnyerõ Microsoft a kormányzati portált úgy készítette el, hogy csak azok által volt elérhetõ, akik rendelkeztek a cég által készített programmal.)

A kormánynak az a feladata, hogy kielégítse az egyre nagyobb, és az információra egyre éhesebb e-társadalmat, aki már hozzászokott ahhoz, hogy majdnem mindent el tud intézni a világhálón keresztül, és nem akar órákat hivatalokban tölteni. A kérdés ma már csak az, hogy mikorra érjük el azt a szintet, hogy az igazolványhoz szükséges fényképet is on-line küldjük be az okmányirodába, ahol már ügyfélfogadás sem lesz, sem aktahalmazok és végeláthatatlan eljárások.

2. Az e-government feladata

„Az elektronikus iratkezelés célja az, hogy az állampolgárok és a közigazgatás között folyó minden beadványt, értesítést és tranzakciót Interneten keresztül is el lehessen érni.”

Áttekintés

A 60-as, 70-es években a számítógépeket legfõképpen tudományos célokra használták, illetve olyan területeken, ahol nagy mennyiségû adatot kellett feldolgozni. Ezek a rendszerek gyakran egész épületeket foglaltak le. Lehet, hogy nehéz elképzelni, de ezek között az “óriások” között is építettek ki hálózatot, ami igaz nehéz és drága volt akkor, de létezett. A hálózatok csak néhány feladatra korlátozódtak, mint meteorológiai adatok továbbítása, vagy az ûrkutatás.

A 80-as évek elején megjelentek az elsõ szövegszerkesztõk, melynek méretei ekkor még vetekedtek egy mosógép méreteivel, de már látható volt, hogy az irodákban is komoly technikai váltás indul meg.

A 90-es évekre érkeztek meg az elsõ olyan PC-ék, melyek szövegszerkesztõ szoftverrel is fel voltak szerelve. Az emberek hálózat építésrõl, nyílt rendszerekrõl és multimédiáról kezdtek beszélni. Az Internet akkoriban még nem volt elterjedt kifejezés, és Al Gore, az Egyesült Államok akkori alelnöke vázolta fel elõször elképzelését a nemzeti információs infrastruktúráról.

A kormányzatok informatizálódásának folyamata, mely elsõsorban az infrastruktúra kiépítésére irányult, azt célozta meg, hogy a központi kormányzat összes minisztériumát és hivatalát összekösse. Mára a folyamat addig fejlõdött, hogy a központi irodákban dolgozó minden hivatalnoknak van számítógépe, és a kormányzat mindennapos üzletmenetének nélkülözhetetlen eszközévé vált.

Az összekötés megvalósítása az úgynevezett front office segítségével történik. A portálon található keresõvel bármelyik kormányzat site-ján tárolt információt el lehet érni. A kormány különbözõ tranzakcióiról szóló információi is megtekinthetõk. Bizonyos ügyek intézéséhez a szükséges ûrlapok letölthetõk. Egy kis idõ múlva talán az is megoldható lesz, hogy a portálon keresztül nyújtsanak be dokumentumokat az ügyfelek, és hivatalos ügyeiket ott intézhessék. Azt is fontosnak tartom, hogy a rengeteg adatbázis között ott legyen egy a törvényeket és rendeleteket is tartalmazó, hiszen így könnyedén utánanézhetne az állampolgár, hogy jogait vagy jogos érdekét hogyan védhetné meg.

Az elektronikus iratkezelés célja gyakorlatilag az, hogy az állampolgárok és a közigazgatás között folyó minden beadványt, értesítést és más tranzakciót Interneten keresztül is el lehessen intézni. (megjegyzés: ezen a területen jelentõs elõrelépést tett Japán, ahol a központi kormányzat által lebonyolított évi több mint 11 ezer eljárás 50%-a 2002 végére már online is elérhetõvé vált.)

A jogi keretrendszer megteremtése természetesen nem könnyû feladat, hiszen a biztonsági intézkedések nem teljesek – az elektronikus aláírás még nem elterjedt, és még igen drága, –illetve néhány törvény és szabályozás kimondja, hogy bizonyos kérelmeket, értesítéseket és eljárásokat még papíron kell benyújtani.

Meg kell még említeni a back office-t, azaz a háttértevékenységeket, mint pl.: az infrastruktúrát, a papírnélküli irodát és az információs írástudást.

Az infrastruktúrán természetesen a számítógépeket és az azokon található szoftvereket értjük, melyek nélkül a rendszer mûködésképtelen lenne. Az ideális kormányirodában minden hivatalnok rendelkezne egy személyi számítógéppel, és Internet hozzáféréssel.

Fontos cél a papír nélküli iroda kialakítása. Ahhoz, hogy a közigazgatási hivatalok belsõ ügyintézése leegyszerûsödjön és hatékonyabbá váljon, az információk gyûjtését, továbbítását, szétosztását és feldolgozását digitalizálni kell.

Az információs írástudás nemcsak a hivatalnokok továbbképzését jelenti, hanem az állampolgárokat is érdekeltté kellene tenni, hogy foglalkozzanak a világhálón történõ ügyintézés megismerésével, erre pedig lehetõséget kell nyújtani.

Problémák és veszélyek

Ennek a dolgozatnak nem az a célja, hogy kritizálja a kormányzati oldalakat, és nem is az, hogy megkérdõjelezze jelentõségüket. Ebben a fejezetben csak azokra a veszélyekre szeretném felhívni a figyelmet, amelyek a kormányzati rendszer kiforratlanságából, és abból adódnak, hogy még maga az Internet is – habár már lassan nyolcadik éve került a nagyközönség „kezei közé” – gyerekcipõben jár, már ami a jogi szabályozást és a biztonságos „szörfözést” illeti. A problémák tengerébõl csak néhányat emelnék ki, mint a hacker támadások, kriptográfia, illetve a titkosítás védelme.

„Amit ember rakott össze, azt ember szét is tudja szedni.” Így van ez az Internettel is, hiszen nincs az a tûzfal, amit ne lehetne áttörni, nincs az a honlap, ami teljes biztonságban lenne. A probléma mindennapos az Interneten, de egy olyan portál, mint a kormányzati, különös figyelmet, és még komolyabb intézkedéseket igényel. A közelmúltban okozott komoly fejfájást az egyik minisztérium rendszergazdájának – és még sokaknak – az a link, amelyet illetéktelenek helyeztek el a lapon. A jövõ honlapján, ahonnan az állampolgárok letöltik a nyomtatványokat, vagy éppen adóbevallásukat küldik el online, komoly zûrzavart okozna egy ilyen tréfa, nem is beszélve arról, hogy az állampolgárok mostani szkepticizmusa nemhogy alábbhagyna, hanem még jobban elfordulnának a rendszer használatától. A rendszer feltörhetetlensége persze nem garantálható, de mindenképpen arra kell törekedni, hogy minél biztonságosabb legyen.

Számos felhasználó helyez el bizalmas adatállományokat, aktákat az Interneten és használ jelszót, kódot, matematikai algoritmust, hogy titkosítsa. A titkosítás, más szóval kriptográfia elõször a magánszemélyek közötti üzenetváltások bizalmasságának a védelmével kapcsolatban merült fel, de mára bizonyos információk hitelességének és sértetlenségének, valamint az ipari, üzleti és szellemi tulajdonjogok védelmének biztosítása érdekében van rá a legnagyobb szükség. (Természetesen a kriptográfia nem új keletû dolog a hadseregnél már igencsak régóta alkalmazzák az üzenet továbbításának ezt a módját.) A kriptográfiával szemben a kormány igencsak nehéz helyzetben van. Hiszen az egyik oldalról a bûnüldözésben akadályozza, mert nehezíti a munkáját, míg a másik oldalról szüksége van rá.

A kódolás terén a legújabb vívmány az elektronikus aláírás, melyrõl egy teljes tanulmányt lehet írni, én itt csak megemlíteném jelentõségét. Az elektronikus kormányzati portálra történõ adattovábbítás – adóbevallás, igazolás, kérvény – személyhez kötése már eddig is megvalósult, csak az a probléma, hogy a fentiekben említett biztonsági háttér eddig hiányzott. Ezt a hiányt igyekszik pótolni az elektronikus aláírás. A dolog úgy mûködik röviden, hogy az a dokumentum, amit ellátok ezzel a „kézjeggyel”, lehetõséget biztosít a címzettnek, hogy ellenõrizze: megegyezik-e a kapott dokumentum tartalma a küldött dokumentuméval. Igaz, az eljárás nem ilyen egyszerû, és még nem is mindenki számára elérhetõ, de nem kell sok idõ, és minden felhasználó rendelkezni fog egy saját virtuális aláírással.

3. Külföldi kormányzati portálok

Különbözõ kormányzati portálokon nézelõdtem, próbáltam összehasonlítani, felmérni õket. Sok a hasonlóság, és természetesen annál is több különbség vehetõ észre, ezek figyelembevételével és összegzésével megalkotható az „ideális” kormányzati portál. Természetesen nem kell minden áron a tökéletességre törekedni, mindenekelõtt a használhatóság a legfontosabb. A legtöbb portál azonos filozófiát követ, általában kereskedelmi oldalakhoz hasonlítanak. Legtöbbször a termikus linkgyûjteménnyel és adatbázissal, keresõvel, hírrovattal rendelkezõ oldalak vannak jelen az Interneten, a fõoldalra szinte csak linkeket elhelyezõ megoldások tûnnek a legáttekinthetõbbnek, leghasználhatóbbnak. Általában ezek az oldalak így csak egy linkhalmaznak tûnhetnek, de a használhatóság miatt mindenképp ez tûnik ma a legjárhatóbb útnak. Néhol magazinszerû a felépítés, mint például a német kormányzati portál, ami úgy néz ki, mint egy on-line magazin. Ugyanakkor megtalálható a tárca modell is, amely minisztériumok szerint rendezi az információt. A tárca modell is tovább osztható. Van, ahol a portál csak gyûjtõhely, és onnan lehet linkek segítségével a különbözõ minisztériumokhoz eljutni, vagy belsõ linkek segítségével minden információ a rendszeren belül elérhetõ. Egy ország berendezkedését, államformáját jellemezheti, hogy, mely szervezetek kapnak hangsúlyos helyet a site-on.

A nyelv kérdése a felhasználhatóság és a megcélzott célcsoport tekintetében természetesen nagyon fontos. A legtöbb portál természetesen saját állampolgárait célozza meg, de minden portál legalább angol nyelven is olvasható. Általában angol változat kevesebb információt tartalmaz, mint a nemzeti nyelven íródott oldal.

Fontosnak tartom megemlíteni, mielõtt rátérnék az egyes honlapok részletezésére, a használhatóságot segítõ site map-ek és a keresõk jelentõségét. Sokkal könnyebben megtalálhatjuk azt az információt, ha beírjuk a keresõbe a kívánt témát, vagy a linkek segítségével leszûkítjük a témaköröket.

Ezek után nézzünk meg néhány kormányzati oldalt, és ahol lehet, egy kis keresztmetszetet a háttér joganyagról.

Kanada

A kanadai kormányportál nagyon színvonalas és igazán szép honlap, ahol jól esik az embernek a barangolás, kutatás. Ezen a honlapon jól látható a hármas tagolás: információnyújtás, ügyintézés, és természetesen a legfontosabb tudnivalók a kormányról.

A site igazi linkgyûjteményt tartalmaz, amik mindenfelé elkalauzolhatnak bennünket, a legfrissebb hírektõl a holnapi idõjárásig. Természetesen keresõvel elérhetjük a kérdéscsoportokat tartalmazó fórumot is. Külön site választható, ha honi polgárok vagyunk, ezesetben még bõvebb információkat találhatunk az egészségüggyel, a gazdasággal, a fogyasztóvédelemmel, vagy a mezõgazdasággal, stb. kapcsolatban. Fontosnak tartom, hogy én, mint külföldi bámészkodó is könnyen el tudtam igazodni a fellelhetõ rengeteg információ között, és még én is találtam nekem szóló linkeket és híreket, mint a turisztikai látványosságok és a konyhamûvészeti tanácsok.

A fenti ismertetõ után, szeretném bemutatni a háttért képezõ joganyagot, amit mindenképpen fontos áttekinteni.

1952-ben léptette hatályba saját Freedom of Information Act-jét Kanada. E törvény sajátossága abban áll, hogy a hatósági információkhoz való hozzájutást összekapcsolja az ún. „privátszféra” védelmével. Itt azonban nem a személyi adatok védelmének szabályairól van szó, ugyanis a jogszabály nem foglalkozik magánjellegû adatokkal. Egyébként 1983-ban az állampolgárok és az állam közötti információáramlásról nemcsak ez a törvény született, hanem az ún. Acess to Information Act és a Privacy Act is, amelyek egymással is összefüggõ elõírásokat tartalmaznak. Tehát azt lehet mondani, hogy egy törvénysorozat foglalkozott a témával.

A hatóságok által közrebocsátott információknál a törvény elsõsorban arra utal, hogy nem sérthetik a polgár személyes jogait. Különösen e szempont ellenõrizhetõsége érdekében a szövetségi kormányszerveknek, és ezek szervezeteinek évente számot kell adniuk, hogy milyen információkat, és milyen módon tesznek közzé. Ezek tartalmazzák az információt szolgáltató hatóságok címét, adatait, hatáskörét, de azoknak a munkatársainak is a pontos adatait, akik az információ rendelkezésre bocsátásáért felelõsek. Mindezt azzal a céllal, hogy amennyiben az állampolgár személyes jogait, adatait sérelem érné, akkor a felelõsség megállapítása problémamentes legyen.

Kanadában a szövetségi törvények mellett az egyes államok is külön szabályokban rendezik állami hatóságaik kötelezettségeit az állampolgároknak nyújtandó információ-szolgáltatásról. Így kiemelendõ British Columbia 1992- és 1993-ban hozott törvényei. A jogszabályok célja a közhatóságot a lakosság felé „elszámolhatóvá” tenni, és biztosítani kell a személyiségi jogok védelmét az alábbiak szerint:

a.)    biztosítani az állampolgároknak az állami hatósági információkhoz való hozzáférés jogát;

b.)    egyes személyek érvényesíthessék jogukat a náluk nyilvántartott információkhoz, adatokhoz való hozzáféréssel kapcsolatosan, és kérésükre ezen információkban javításokat lehessen tenni;

c.)    pontosan meg kell határozni az állami információkhoz való hozzáféréssel kapcsolatos korlátozott kivételes eljárásokat;

d.)    meg kell elõzni a jogtalan információ– és adatgyûjtést, ezek felhasználását vagy közrebocsátását, különösen a közhatalmi szervek által kezelt személyekre vonatkozó információk és adatok vonatkozásában;

e.)    a fent említett törvények alapján hozott döntésekkel kapcsolatosan biztosítani kell a független szerv, szervezet felülvizsgálatának lehetõségét.

A jogszabályok elõírják, hogy az állami hatóságok konkrét megkeresés nélkül is kötelesek informálni a lakosságot, az érintett társadalmi csoportokat vagy magánszemélyeket, ha az információk a környezet, a közegészség, közbiztonság vagy bizonyos társadalmi csoportok veszélyeztetésérõl szólnak. Tehát az állami hatóságokat általános kötelezettség terheli, hogy a közérdekû információkat mindig közrebocsássák. Amennyiben ezek az információk harmadik személy jogait érintik, akkor errõl ezeket a személyeket, illetve az információs biztost (Information Commisioner) lehetõség szerint tájékoztatni kell. A törvényhozó ugyanakkor a hatósági információkkal kapcsolatosan fontosnak tartotta rögzíteni, mely információk esnek az államtitok kategóriájába, és ezek titkosítása miképpen történik.

Litvánia

A választásom azért esett a litván honlapra, mert mindenképp egy kelet-európai példát is „körbe kell járni”, s errõl az országról igen keveset olvastam eddig.

A honlapjuk nem igazán ragadott meg, képileg nem mondanám szépnek, ami pedig az információkat illeti, ott is elég szegényesnek tartom. A portál a legnagyobb hangsúlyt a kormány, illetve annak tagjainak bemutatására fektette, és persze a köztársasági elnökükrõl olvashattam még. Igaz, én az angol változaton böngésztem, de ahogy a litván nyelvûn próbáltam eligazodni, ott sem láttam jóval több érdekességet. Hiányoltam még a honlapról a szociális és kulturális híreket, és nem láttam azt az információt, ami érdekeltté tenné a litván állampolgárt, hogy meglátogassa ezt a kormányzati portált, viszont teljes körû ismereteket szerezhetnek választott kormánya tagjairól.

Szerettem volna egy-két háttér joganyagot olvasni idegen nyelven, de ahogy elnéztem, még anyanyelven sem találhatók meg, így errõl anyag híján nem tudok bõvebben írni.

Németország

A www.government.de, mint már a fentiekben említettem olyan, mint egy on-line újság. Elõtérben a napi hírek, az egyéb menüpontok mintha el lennének rejtve. A fõ menüpontok, mint a “szövetségi kormány, háttér információk, hírek, publikációk”. Minden minisztérium külön honlappal rendelkezik. A fõ oldal, mint egy reprezentatív „képeslap” jelenik meg elõttünk, itt dönthetjük el, hogy milyen nyelven szeretnénk a honlapot olvasni. A német változat persze sokkal kidolgozottabb, mint a spanyol, az angol, vagy a francia. A német állampolgár a fõ híreken túl olvashat még belföldi, illetve regionális híreket, amihez teljes képes illusztrációk is tartoznak.

Érdekes jelenség, hogy Európa egyik legfejlettebb jogrendszerével büszkélkedõ államban, Németországban az információ-igazgatási jog még kialakulófélben van, legalábbis szövetségi szinten. Jelenleg a német közigazgatási szervek nagyrészt egyoldalúan határozzák meg, milyen információkat tesznek közzé. Különösen vonatkozik ez az egyes web-oldalak tartalmára. A közigazgatási szervek információadási kötelezettségérõl viszont a tartományi szintû törvénykezésben már jelentek meg jogszabályok, pl. Brandenburg, Schleswig — Holstein tartományok, Berlinben (Informationsfreiheitgesetz).

Szövetségi szinten, noha az általános átfogó szabályozás nem alkotmányos, sem törvényi úton nem jött még létre, mégis pl. a környezetvédelem területén, épp az európai integráció hatására megfogalmazásra kerültek az állampolgárokat megilletõ információs jogok és kötelezettségek. Egyébként a német eljárásjogi szabályok tartalmazzák az ügyaktába való betekintés jogát; ezzel az ügyben érintett ügyfél élhet (13, 29, 30.§§. VwVfG). Természetesen ez elégtelen, hiszen a társadalom szélesebb tömegei érdeklõdhetnek a hatósági információk után.

A környezetvédelem szabályozása említhetõ példaként arra, hogy a köz számára információszerzés szempontjából rendkívül érzékeny területen, miképpen biztosított az adatokhoz, információkhoz való nyilvános hozzáférés. Tulajdonképpen éppen az Európai Közösség környezetvédelmi irányelvének németországi végrehajtása idézte elõ, hogy megszülessenek, ha részlegesen is olyan szabályok, amelyek szövetségi szinten megfogalmazzák az állampolgárok jogait a hatóságtól beszerzendõ információkra nézve. Ez természetesen már is kivételes eljárást jelent a fent említett közigazgatási eljárási törvény (VwVfG) 13. §-ában foglaltakkal szembenl, mely szerint csak az ügyben közvetlenül érintett ügyfélnek van joga az eljárás aktáiba betekinteni, azaz információkhoz jutni. Ennek megfelelõen lépett hatályba az ún. környezetvédelemmel kapcsolatos információkról szóló törvény (UIG 1994).

A jogszabály mindenkinek alanyi jogot biztosít a környezetvédelemre vonatkozó információkra. Természetesen a törvény leszögezi, hogy hatálya csak a környezetvédelemmel kapcsolatos információkra vonatkozik. A jogszabály szerkezete és tartalma ugyanakkor sok hasonlóságot mutat, mint az az alábbiakból is kitûnik más európai ország jogi szabályozásával.

Az UIG törvényhatóság alatt a közigazgatási eljárásról szóló törvényre utal, és annak meghatározása szerinti szövetségi, tartományi és önkormányzati szervek kötelezettségévé teszi a környezetvédelemmel kapcsolatos információk nyilvánosságra hozatalát. A törvény korlátozza azonban az eljáró hatóságokat, mondván csak a környezetvédelemmel közvetlenül foglalkozó hatósági szervek esnek a rendelkezések hatálya alá. Pl. a bíróságok, nyomozóhatóság és szabálysértéssel foglalkozó hatóság nem tartozik ide, még akkor sem, ha az eljárna a környezetvédelemmel kapcsolatos ügyekben.

Ezért a törvény katalógust tartalmaz azokról az információkról, amelyekhez az állampolgárok hozzáférhetnek. Bár a törvény kötelezi az illetékes szövetségi kormányszervet, hogy negyedévenként tegyenek közzé jelentést az ország környezeti állapotáról, az állampolgárnak kérelmet kell benyújtania, ha az általa kívánt adatokat, dokumentumokat meg akarja szerezni. A kérelemben pedig pontosan meg kell jelölni a kérelmezõnek azt a területet, amelyet a jogszabály, a már említett tárgykatalógusban, kifejezetten megjelöl.

A hatóság köteles a kérelmre két hónapon belül válaszolni. A tájékoztatásnál, vagy az információs anyag rendelkezésre bocsátásakor a hatóság nem kötelezhetõ arra, hogy a rendelkezésre bocsátott adatok tartalmi helytállóságát felülvizsgálja.

Amennyiben több mint 50 személy kérne tájékoztatást a hatóságtól, akkor felszólíthatók arra, hogy maguk közül képviselõt nevezzenek ki, és az adja be a kérelmet.

A törvény részletesen felsorolja a kizáró okokat, amelyek alapján az információ iránti igényt nem lehet teljesíteni. Itt a jogalkotó 2 kategóriát állít fel: egyrészrõl a közérdek védelme miatt fontos információk kiadását tagadja meg (pl. külügyi, védelmi közbiztonsági, bírósági nyomozati iratok), másrészt személyi, személyiségi jogok megóvása, illetve kereskedelmi, üzleti titkok védelme miatt.

Az információk költségével kapcsolatosan a törvény leszögezi, hogy azok megtérítendõk, de az elõrelátható költségeket nem meghaladó mértékben. A kormányszervek esetleg rendeleti úton magasabb díjakat is megállapíthatnak.

Végül a törvény lehetõvé teszi, hogy a tartományi hatóságok kibõvíthessék a törvényben foglaltakhoz képest az információ-adási kötelezettségeik körét. Ez egyébként teljesen összhangban áll a jelenlegi jogi helyzettel, amely szerint a tartományi hatóságok nemcsak a környezetvédelem terén, de az általános információ-igazgatási szabályaikban is külön utakat járnak.

Itt jegyzendõ meg, hogy a jogszabály nem foglalkozik az információk szerzõi jogi kérdéseivel. Ez azért van, mert hasonlóan a magyar Szerzõi Jogi Törvényhez, a német Urhebergesetz 5. §-a szerint a hivatali iratok, törvények, jogszabályok szövegei szerzõi jogi védelmet nem élveznek.

A német szabályozás áttekintésekor meg kell még említeni az ún. Stasi Törvényt (Stasi – Unterlagen – Gesetz), amely meghatározott ügyiratokhoz biztosít hozzáférést, azaz a volt NDK biztonsági szolgálata által összegyûjtött iratokhoz, dokumentumokhoz. Itt egyértelmûen rögzített az ezzel a feladattal megbízott hatóság kötelezettsége, hogy biztosítsa a hozzáférést és a nyilvánosságot a fent említett információkörhöz.

Egyesült Királyság

Az Egyesült Királyságban nagyon érdekesen oldották meg a kormányzati portál „problémáját”. Itt nem is egy, hanem két portált is találhatunk ebben a témakörben. Az egyik a Downing Street number 10, ami inkább egy ismeretterjesztõ oldal, ahol a mostani és a volt kormányokkal ismerkedhetünk meg, sok érdekeset olvashatunk a korábbi miniszterelnökökrõl, és „barangolhatunk” a miniszterelnöki rezidencián is. A másik oldal, ami valójában a segítséget nyújthatja az Interneten barangoló állampolgár számára: a UK on-line más néven www.ukonline.co.uk . A legnagyobb meglepetésemre a regisztráció után saját beállításokat végezhetünk az oldalon, ami a legközelebbi csatlakkozásunknál óriási segítséget nyújt az eligazodásban.

Míg az elõzõ portálon inkább híreket és hírekhez kapcsolódó linkeket találunk, addig az utóbbi honlapon a könnyebb használhatóság végett csak nagyobb menüpontokra lelünk, és azokon keresztül szûkíthetjük le a kört arra, amit keresünk. Az összes közül talán a UK on-line a a legegyszerûbb és leghasználhatóbb oldal. Kedvenc menüpontom az „életpillanatok, élethelyzetek”, ahol minden életkori szakasznak megfelelõen témák szerint válogathatunk a minket érdeklõ kérdésekben, tudnivalókban, teendõkben.

A kormány információszolgáltatási kötelezettségének kérdése 1997 óta napirenden van, de 2001. április 1-jétõl beszélhetünk arról, hogy e folyamatnak gyakorlati eredményei is lettek. Az ún. „természetes igazságosság” (natural justice) alapvetésébõl kiindulva olyan jogi alapelvbõl vezeti le a brit joggyakorlat a kormányhivatalok kötelezettségét, illetve az alattvalók jogait, mint az ügyfél meghallgatásra fennálló igénye, azaz „audi alteram partem”-elv.

Ezen elvbõl kiindulva a hatóság köteles az állampolgárt olyan információkkal ellátni, hogy ez utóbbi a közigazgatási eljárásban érdekeit megfelelõen képviselni tudja.

Mindenekelõtt egy a brit jog szempontjából fontos megállapítással kell kezdenünk a hatósági információs kötelezettségek áttekintését Nagy-Britanniában. A brit szerzõi jogi törvény szerint minden olyan dokumentum, információs anyag, amely a Korona hivatalaiból kikerül, élvezi a Koronát megilletõ szerzõi jogvédelmet („Crown copyright”). Mindez azt jelenti, hogy a jogszabályok, hatósági határozatok, felmérések, tanulmányok stb. fölött a Korona szerzõi joga áll fenn, tehát potenciálisan ellenõrzése alatt tarthatja a Korona az ilyen jellegû információk felhasználását, terjesztését, többszörözését. E szerzõi jog kezeléséért, felügyeletéért az ún. HMSO hivatal (Her Majesty's Stationery Office) felel.

A Korona hivatalai az alábbi jogszabály alapján bocsátanak ki információkat:

Freedom of Information Act – FOI 2000

A törvény még 1997-ben egy ún. White paper keretében tervezetként azzal a címmel jelent meg: „A jogod, hogy megismerd".

A törvény új jogosultságot rögzít az információkhoz való hozzájutáshoz. Ezzel a kormányzati információkhoz való hozzájutásról szóló „joggyakorlás szabályait" vizsgálta felül. A törvény továbbá kiegészítette az adatvédelemrõl szóló 1998-ban közzétett törvényt, utalva a kormányzati információk kibocsátásának az adatvédelem szempontjából történõ korlátozásaira. Szintén kiegészítõ szabályokat tartalmaz az FOI 2000 a Public Records Act 1958-ra nézve is.

A fent említett ún. „joggyakorlási szabályzat” (code) a kormányszervek információinak kibocsátásáról nem tartalmazott kogens rendelkezéseket.

A már említett Public Records Act-et (1958) kiegészítették a FOI 2000 által olyan értelemben, hogy a közérdekû dokumentumokat archiváló hivatal vezetõjének (Keeper of the Public Record Office) kellõ módon lehetõvé kell tennie, hogy a hivatalban tárolt feljegyzések a közösség tagjai által is megvizsgálhatók legyenek.

A törvény (FOI 2000) tartalmi vonatkozásai:

• biztosítja a jogot a közhivatalnál tárolt információkhoz való hozzájutáshoz;
• meghatározza az információ-közrebocsátási kötelezettség alóli kivételeket;
• rögzíti a jogérvényesítés és a jogorvoslat szervezeti feltételeit.

A törvény meghatározza, hogy melyek azok a hatóságok, amelyek kötelezettek az információszolgáltatásra. Az egyik feltétele ennek, hogy a testület vagy hivatal Õfelsége valamely felségjoga vagy valamilyen törvény vagy végrehajtási rendelet alapján jöjjön létre. Ide értendõk a Korona miniszterei által vagy a kormány által alapított testületek vagy hivatalok is. Másik feltétel, hogy a kormány minisztere ún. közhivatallal ruházhat fel bárkit. Ez a személy hasonlóképpen kötelezhetõ az információk szolgáltatására, mint a közhivatalok.

Az információ kérvényezése történhet írásban, a kérelmezõ nevének, címének megjelölésével és a kért információ megjelölésével. Megjegyzendõ, hogy az elektronikus úton eljuttatott kérelem is írásbeli kérelemnek minõsíthetõ.

A törvény II. része részletes katalógust ad azokról az információkról, amelyekkel kapcsolatban nem áll fenn kibocsátási kötelezettsége a hatóságnak. A jogszabály kifejezetten nem határozza meg, hogy a hatóságoknak milyen jellegû információkat kell kérelem nélkül is közzétenniük.

Azokat az információkat nem kell a hatóságnak kibocsátani, amelyeket már közzétettek, vagy amelyek közzétételét tervezik.

A hatóságoknak joguk van az általuk szolgáltatott információért díjat szedni. Errõl írásban kell azonnal tájékoztatni a kérvényezõ felet.

A díjak megállapítása az illetékes miniszterre tartozik. Ennek értelmében csak akkor lehet díjat szedni, ha ezt a miniszteri szintû jogszabály megengedi, és csak azokban az esetekben, amelyeket ez meghatároz. A díj összege nem terjedhet túl a kifejezetten jogszabályilag rögzített mértéken.

A törvény részletesen foglalkozik azokkal az esetekkel is, amikor az információ szolgáltatása az elõreláthatónál nagyobb lesz, azaz túllépi azt a határt, amivel a hatóság általában számolt (appropriate limit). Ebben az esetben is a miniszteriális hatóság döntésére van szükség a megemelkedett költség kérelmezõvel való megtérítésére.

Nem köteles a hatóság az információs kérelemnek eleget tenni, ha az rosszhiszemû. Ugyancsak nem köteles eleget tenni olyan kérésnek, amely ugyanazon vagy lényegében ugyanazon információ kiadására vonatkozik. Kivéve, ha az információk kiadása és újra kérése között már huzamosabb idõ telt el.

A brit kormány információs Internetes honlapja, amelynek jogi szempontból egyik leglényegesebb része az engedélyezési tevékenység (Licensing Reuse of Government Information) - brit nevén Her Majesty's Stationery Office (HMSO) -, az alábbiak szerint tölt be fontos szerepet. Erre azért van szükség, mert mint az már említésre került a Koronát szerzõi jog illeti meg a kormányhivatalok, a parlament által létrehozott dokumentumok és információs anyagok, jogszabályok szövegei vonatkozásában. Tehát ellentétben az amerikai vagy akár a magyar szerzõi jogi rendelkezésekkel ezen információs anyagok csak a HMSO ellenõrének (controller) elõzetes engedélyével használhatók fel.

Az Internetes honlapon található egy „engedélykérõ” oldal: Click-Use Licence. Ez 2001. áprilisa óta vehetõ igénybe. Ez lehetõvé teszi, hogy a kérelmezõ az engedély birtokában felhasználhasson a kormányszervektõl származó információs anyagokat, amelyek e szervek felelõsségi körébe tartoznak.

A HMSO Controller szerepérõl, illetve a HMSO szerzõi jogi jogvédelemmel kapcsolatos felügyeleti és ellenõrzési funkciójával kapcsolatosan 2001. októberében egy ún. konzultációs iratot bocsátottak ki, amely javasolja egy tanácsadó testület (Advisory Panel) felállítását a hatóságok és a magánszemélyek képviselõinek részvételével azért, hogy támogassák a Controller-t szabályzó feladatainak ellátásában. A konzultációs irat nem jogszabály – csak javaslatokat tartalmaz.

A brit szabályozásból kitûnik, hogy hasonlóan az USA jogi rendezéséhez, törekszik áttekinthetõvé és demokratikussá tenni a hatóságok információt szolgáltató tevékenységét, illetve a hatósági információk költségeit fedezõ díjakat méltányos keretek között tartani. Ugyanakkor a szerzõi jogi szabályozása ezeknek az információknak lényegében korlátokat szab, még akkor is, ha az engedélyezési rend jól szabályozott, szervezett és méltányos. Itt megjegyzendõ, hogy a brit szerzõi jogra jellemzõ, hogy az adatok és információk gyûjtése és összegezése, valamint kezelése kapcsán kifejtett teljesítményeket kívánja értékelni akkor, amikor ezeket a teljesítményeket szerzõi jogi védelemben részesíti. Ebbõl következik, hogy e kormányzati szervek által készített információkat szelektálja, és ennek megfelelõen ad ezek újrafelhasználására lehetõséget a természetes és jogi személynek, illetve gondoskodik az információs anyagokkal kapcsolatos díjak beszedésérõl.

4. Megindult az összeurópai kormányzati oldal

Az EU határokon átnyúló e-kormányzati portált indított Public Services.eu néven. A weboldalt 2002. októberének második hetében, Brüsszelben rendezett e-kormányzati konferencián mutatták be.

Ez a páneurópai portál a nemzeti e-kormányzat összehangolására, átjárhatóvá tételére készült, magánszemélyek és üzleti vállalkozások is felhasználhatják tevékenységük során, és kedvükre böngészhetnek. Ez a portál információt és szolgáltatásokat nyújt Európa polgárainak, ahol az ember rá tud lépni mind a speciális EU-információs lapokra, mind az államok közötti olyan államközi tevékenységeket tartalmazó portálokra, mint a másik tagállamban való munkavállalás, tanulmányok folytatása vagy egyéb hétköznapi helyzetek.

Feladata

A portál az IDA-program (angol mozaikszó az Államigazgatások Közti Adatcserére) kezdeményezése. Jelenleg a portál még a kísérleti fázisban van, de a jövõben rendszeresen frissítve lesz a tartalma az Európai Bizottság, és azon úttörõ államok által, melyek a kísérleti szakaszban is részt vettek, úgy, mint: Dánia, Franciaország, Németország, Olaszország, Luxemburg, Spanyolország és Svédország.

A szolgáltatások, információk között a költözésrõl, az „Ön élete” rovatban pedig a jogosítványról, beiskolázásról, nyugdíjról, bankszámlanyitásról, gyermekvállalásról, munkakeresésrõl, elhalálozásról tájékozódhatnak. Természetesen a vállalkozók is megtalálják azokat az információkat, melyek vállalkozásuk megindításához szükségesek, ha egy másik tagállamban szeretnének vállalkozni.

A vállalkozások az egyes tagállamok könyvelési szabályairól, pályázatairól, munkaerõ-piacáról, munkavállalási feltételeirõl, a nemzetközi kereskedelemrõl, vámokról és egyéb eljárásokról szerezhetnek információt.

Célok

A közeljövõben megvalósulhat, hogy az információk szélesebb skáláját telepítik a rendszerre, így nemcsak a fent felsoroltak lesznek megtalálhatók az oldalon, hanem a tervekben az is szerepel, hogy a közeljövõben információt lehessen kapni minden EU tagállamról, és a csatlakozni kívánó államokról is. Ez azt jelenti, hogy linkek egész sora jelent kapcsolatot majd a tagállamok és a jövendõ tagok kormányzati portáljai között.

Használhatóság

Nyelvi és közigazgatási akadályok

A konferencia résztvevõi megállapították, hogy az egész EU-t érintõ e-kormányzati feladatokat is a helyi viszonyokat jól ismerõ, nemzeti kormányzati portálokon keresztül kell ellátni. E portálok összehangolása nem csupán nyelvi és technikai akadályokba ütközik: komoly hátrány, hogy az államok nem ismerik egymás közigazgatását, és sok az össze nem egyeztethetõ eljárás. Véleményem szerint az eljárások közelítése nem lehetetlen nemzetközi szinten, de nem is rövid folyamat és nem is lehet minden területen megvalósítani, hiszen a tagállamok hagyományos eljárási módjait nem lehet egy tollvonással megszüntetni és egy közös, új eljárást bevezetni, bár lehet, hogy mûködõképesebb.

A jelenlegi kísérleti szakaszban természetesen a lehetõségek még igen korlátozottak. Sok link még nem mûködik, és néhol nehézkesnek tûnhet az eligazodás az ablakok között. Úgy gondolom a korai „gyerekbetegségek” elmúltával nagyobb jelentõsége lesz a honlapnak, mint ma gondolnánk.

Felhasznált irodalom:

Budai Balázs Benjámin: E-Government 129. old.

E- Democracy: Scenarios For 2010. www.cec.eu.int (saját fordítás)

Jun Okajama: Az elektronikus Kormányzat kiépítése japánban, eVilág 2002. szeptember

Jun Okajama: Az elektronikus Kormányzat kiépítése japánban, eVilág 2002. szeptember

Jun Okajama: Az elektronikus Kormányzat kiépítése japánban, eVilág 2002. szeptember

Üzlet és a jog az interneten 90-93. old., 153-155. old.

Budai Balázs Benjámin: E-Government 201-202. old.

www.canada.gc.ca

Budai Balázs Benjámin: E-Government 224. old.

Milassin László: Kézirat

www.lrvk.lt

Budai Balázs Benjámin: E-Government 121-122. old.

Milassin László: Kézirat

www.uk online.gov.uk

Milassin László: Kézirat

Milassin László: Kézirat

eKormányzat 2002.10.11

E-Democracy: Scenarios For 2010. www.cec.eu.int (saját fordítás)