Az 1998-as parlamenti választások talán legérdekesebb momentuma a Horn-Orbán vita volt. A Közgazdaságtudományi Egyetem Politikatudományi Tanszéke, valamint a Politikai Évkönyvek szerkesztõi által szervezett, közel kétórás eseményt óriási érdeklõdés kísérte, mely a választások kimenetelét alapjaiban befolyásolta. A demokrácia szempontjából lényeges, elhanyagolhatatlan eszköz, hogy a jelöltek lehetõséget kapjanak arra, hogy élõben, nagy nyilvánosság elõtt megvitassák az ország számára meghatározó kérdéseket, politikai programjaikat. Az óriási érdeklõdés nyilván nemcsak a vitázók személyének és a két pártprogramnak szólt, hanem annak is, hogy ilyenre Magyarországon még nem került sor.

A két politikus higgadt, európai stílusú beszélgetést folytatott egymással, amely során kerülték a személyeskedéseket, távol maradt az elõzetes többpárti viták során elhangzott demagógia, és a korábbi éles egymásra mutogatás sem jelentkezett.

Vizsgáljuk meg, hogyan sétált bele a Fidesz PR-stábja által mesterien elkészített, és a Közgázon felállított csapdába az MSZP, mely biztosan vezetett az elsõ forduló után, az országgyûlési választásokat azonban mégis elvesztette.

Munkámhoz és az események rekonstruálásához az akkori lapokat használtam fel, felidézve a vitát megelõzõ felfokozott várakozást, majd a szópárbaj értékelésénél néhány véleményt, gondolatot is felelevenítenék A dolgozat utolsó részében pedig elemezném azokat a tényezõket, melyek végül Orbán gyõzelmét eredményezték a szópárbajban, majd pedig a parlamenti választások során is.

 

 

1. Elõkészületek, várakozások

 

1998 folyamán több országos napilapban is fizetett hirdetéseket jelentetett meg a Fidesz–MPP, melyben a párt vezetõje és miniszterelnök-jelöltje, Orbán Viktor nyilvános vitára invitálta az akkori kormányfõt, Horn Gyulát. A szocialisták kezdetben nem reagáltak a hirdetésekre. Az országgyûlési választások elsõ fordulója után, 1998. május12-én azonban az MSZP sajtóirodája bejelentette: Horn Gyula mégis hajlandó megmérkõzni nyilvános vita keretében Orbánnal. Nemsokára napvilágot látott a Fidesz nyilatkozata is, melyben Orbán megelégedéssel nyugtázta, hogy Horn vállalta a vitát. Minkét szereplõ reményét fejezte ki, hogy a másik fél eleget tesz a meghívásnak. Ráadásul az MSZP miniszterelnöke hozzáfûzte: több olyan közszereplést vállalt, ahol a szervezõk garantálták Orbán jelenlétét, azonban ezekrõl a találkozókról a Fidesz elnöke mindig valamilyen indokkal távol tartotta magát.

Sándor Péter szervezõ a Magyar Hírlap hasábjain kifejtette, hogy a találkozóra elõreláthatólag 1998. május 20-án délután öt órakor kerül sor a Közgázon. A vitavezetõ – mint az egyetemen korábban megrendezett eseményeken is – Bárdos András lesz. A találkozón idõbeli korlátozás nem várható, de a két politikusnak várhatóan két – két és fél óra áll rendelkezésére, hogy nézeteit ismertesse. Idõmérést sem terveztek a szervezõk, a két résztvevõ kézenfekvõ témákat fog elemezni az elsõ forduló értékelésétõl kezdve a második kör kilátásáig. Sándor úgy vélte, hogy a leendõ kormány és a parlament elõtt álló legfontosabb feladatokat elemeznek, sõt esetleg távolabbi kilátásokat is feszegethetnek a vitázó felek.

A közönség – a zsúfoltság elkerülése végett - csak az egyetemen kapható ingyenes belépõkkel juthat majd be, és papíron teheti felkérdéseit. Sándor hozzáfûzte, hogy több tévétársaság elõre jelezte, hogy be kíván számolni az eseményrõl. A Magyar Televízió az elõzetes terveknek megfelelõen élõben közvetíti az eseményt, melyet este – ha valaki esetleg elmulasztotta az élõ közvetítést – a Bajnokok Ligája szintén élõben közvetített döntõjének befejezése után megismételt. Az MTV és a Duna TV vezetõsége tárgyalásokat kezdett arról, hogy a két adó ugyanazt a képet közvetítse egyenesben.

A két országos kereskedelmi televízió szintén programjába illesztette az eseményt, de nem élõben – mint két nagy közszolgálati társa. Krecz Tibor, az RTL Klub akkori hírigazgatója szerint náluk valószínûleg esti összefoglalót láthatnak majd a nézõk. A tv2 is alaposabb beszámolót készített az elnökök szócsatájáról, melyet a Jó estét, Magyarország! címû hírösszefoglalóba illesztettek a szervezõk. Pintér Dezsõ, a tv2 elnöke elmondta, hogy az élõ adás elmaradásának oka az, hogy a már nyomtatásban megjelent mûsoron nem kívánnak változtatni. Horn és Orbán vitájáról a Magyar Rádió is hírt ad, melyet a vezetõség utólagos döntése alapján tûztek mûsorra.[1]

A hatalmas érdeklõdésre való tekintettel, csak az utolsó pillanatokban tudják szétosztani a vitára szóló jegyeket – mondta el a Magyar Hírlap szombati számában Sándor Péter. A belépõjegy mindenkinek ingyenes lesz, ugyanakkor a nagyelõadó korlátozott befogadóképessége miatt (460 fõ) vélhetõen nem minden érdeklõ tud bejutni az eseményre. A sajtó részérõl elõreláthatólag 100-an fognak részt venni a vitán, a fennmaradó helyeket a nagykövetségek munkatársai, egyetemi hallgatók és oktatók, valamint a két párt tagjai között arányosan fogják szétosztani. A szervezõk nem tervezik a két tábor focimeccsekhez hasonló elválasztását. A vitán felmerülõ kérdéseket a Közgazdaságtudományi Egyetem Politikatudományi Tanszéke állítja össze, Horn és Orbán pedig ezeken a kereteken belül kérdezhetnek majd egymástól. A tervezett témák között szerepelt az elkövetkezõ négy év kormányzati elképzelései is. A vita idõpontját elvileg nem kívánják korlátozni, de szeretnék észszerû kereteken belül tartani az idõkeretet. A Fõvárosi Közgyûlés városvédelmi bizottsága pedig nem járult hozzá, hogy az elõzetes terveknek megfelelõen a Vörösmarty téren egy óriási kivetítõn közvetítsék az eszmecserét.[2]

A Blikk beszámolt arról, hogy semmiféle díszletet nem terveznek a pártvezérek mögé, de talán szó lehet arról, hogy az elnökök mögé egy-egy azonos méretû pártjelvény kerüljön. A bulvárlap beszámolt arról is, hogy a kérdéseket, melyeken a tanárok és az oktatók már hosszú ideje dolgoztak, az érintettek hétfõn kapták meg, hogy legyen idejük felkészülni. „A pártok képviselõi ugyanannyi meghívót kapnak, tehát – és ezt már mi tesszük hozzá – mindkét fél vihet egyenlõ számban fizetett tapsolókat – vélekedett a Blikk.[3]

A Magyar Nemzet arról tudósít, hogy a Közgáz Politikatudományi Tanszékén valóságos ostromállapot uralkodik. Minden elõzetes várakozást felülmúló az érdeklõdés a pártelnöki vitafórum iránt. Sándor Péter elmondta: sokkal többen igényeltek jegyet, mint ahányan egyáltalán beférnek. Ennek ellenére fel sem merült, hogy esetleg más helyszínt keressenek. Ennek van a szervezõk szerint nagyon egyszerû oka: a négy évvel ezelõtti, illetve az idei pártelnöki fórumsorozatuk rangjának elismerését látják abban, hogy a két pártelnök a Közgázt választotta. A vitára csupán 460 jegyet bocsátottak ki, miközben az Egyetem oktatói kara 600 fõ körül mozog.[4]

A napilapokból idézett részletekbõl kiderül, hogy óriási az izgalom a pártelnökök találkozójával kapcsolatban. Mindegyik lap találgat, mérlegel, vagy éppenséggel állít valamit, mely a találkozónak a lefolyásával kapcsolatos. Nyugodtan elmondhatjuk tehát: az egész rendezvényt a szenzáció légköre lengte körül. Nézzük meg a napilapokból, hogyan készül a megmérettetésre a két résztvevõ.

 

 

2. A vitázók felkészülése

 

A két miniszterelnök-jelölt felkészülése gyökeresen eltért egymástól. Tóth András, az akkori kormányfõ kabinetfõnöke kifejtette, hogy Horn Gyula a vita napján sem változtatott megszokott életritmusán. Szokás szerint sportolással kezdte a napot, majd korán megérkezett parlamenti dolgozószobájába, hiszen nemcsak Orbánnal kell megmérkõznie, hanem a következõ, csütörtökön megtartandó kormányülés feladataival is meg kell birkóznia. Horn a Magyar Hírlap szerint a négy év kormányzati munkáját elemzõ adatokat tanulmányozta át. Külön tanácsadó csapatot nem fogadott fel, felkészülés gyanánt közvetlen munkatársaival és az MSZP elnökségének több tagjával konzultált. Tóth még azt is elmondta, hogy sem a televízióhoz, sem a szervezõkhöz semmiféle igényel nem fordultak.

A Fidesz munkatársai másként készültek. Nagy Andor, a Fidesz miniszterelnök-jelöltjének kabinetfõnöke elmondta, hogy Orbán közvetlen felkészítésén két, egyenként három fõbõl álló csoport dolgozik. Ennél magasabb azonban azoknak a létszáma, akik a felkészítést végzõk keze alá dolgoznak. Ebbe a csoportba országgyûlési képviselõk, különbözõ tanácsadók, politikusok tartoztak. Orbán elsõsorban edzésekkel készül a megmérettetésre, mert elsõdleges céljának tarja, hogy a vita idõpontjára fitt legyen. A Fidesz kampánystábja szinte mindent a Horn-Orbán találkozónak rendelt alá. Ennek érdekében a kampányesemények számát is a minimálisra csökkentették. Nagy Andor kifejtette, hogy nyolc kérdéscsoport merült fel, melyeket alaposan elemeztek.[5]

Napvilágot láttak találgatások is az eseménnyel kapcsolatban, vajon milyen módon befolyásolják a választásokat. Csupán néhány véleményt idéznék a teljesség igénye nélkül.

A Világgazdaság hasábjain több elemzõ is azt fejtegette, hogy ha csupán a választók egyharmada követi nyomon az eszmecserét, már az is hatással lehet a választások második fordulójának kimenetelére. Ennek ellenére a kutatók óva intettek a vita túlértékelésétõl.                 Levendel Ádám, a Szonda Ipsos vezetõje elmondta, hogy a média túlértékeli a vitát, az azonban kétségtelen, hogy a magyar választások történetében még nem volt ilyen kiélezett a helyzet. Fõleg a kormánypárti – tehát az MSZP–SZDSZ szavazók bizonytalanok. György Péter médiaszakértõ szerint indokolt a vitát megelõzõ felfokozott várakozás, hiszen az eszmecsere valóban jelentõs hatást gyakorolhat a választások eredményeire. György kifejti, hogy Orbán számára elõnyösebb lett volna, ha az elsõ forduló elõtt vitatkozik Hornnal, hiszen a második fordulóra nyilvánvalóvá vált: a Fidesz egyedül nem képes a kormányalakításra. Szerinte a kisgazdákkal kötendõ koalíció a Fidesz „leggyengébb láncszeme”, amit Horn minden bizonnyal nem hagy kihasználatlanul. Szerinte az akkori miniszterelnöknek nincs ilyen pontja, bár például a korrupciós ügyek felhánytorgatásával õt is meg lehet szorongatni.

Schlett István szerint kizárt, hogy a vitán múlna, kire szavaznának a választók a voksolás vasárnapján. A politológus hozzáteszi, hogy szerinte igen veszélyes területen mozog a két párt vezetõje. Szántó Péter PR-manager szerint sem lehet a választásokat eldöntõ a Horn-Orbán konzultáció, mert nem elõzte meg az amerikaihoz hasonló elõkészítés.

A Világgazdaság még hozzáteszi, hogy a találkozó eredményét befolyásolhatja a közönség reagálása, a pártelnökök megjelenése, a médiaszerepléssel együtt járó eszközök használata, illetve az, hogy a pártelnökök mennyire képesek megõrizni hidegvérüket.[6]

 

 

3. A vita

 

 

„Ami nem romlott el, azt nem kell megjavítani” – kezdte a vitát Horn Gyula, majd pedig arra kérte Orbánt, hogy az embereket ne tekintse kísérleti nyúlnak Orbán erre válaszul hozzátette: semmit nem szabad úgy csinálni, ahogyan ezt a ballibeláris kormány tette. Majd azon véleményének adott hangot, hogy az elsõ fordulóban a szavazók leváltották a kormányt, a másodikban pedig csupán az a kérdés, hogy ki alakítson újat. Horn ezzel szemben azt állította, hogy az elsõ fordulóban az MSZP végzett az elsõ helyen. (Ezt egyébként a választások eredményei is alátámasztják. A magyar választási rendszer sajátosságai alapján azonban ez az eredmény nem érvényesült a végelszámolásnál, így az egyéni választókerületi sikernek köszönhetõen a Fidesz nyerte a választásokat.)

A pártelnökök ezek után az alacsony részvételi arányt magyarázták. A Fidesz elnöke elmondta, hogy sokan elhitték a miniszterelnöknek, hogy a kormánynak nincs alternatívája. Most azonban, amikor látják az emberek, hogy van lehetõségük leváltani a kormányt, várhatóan sokan élnek majd szavazati jogukkal, és elmennek a második fordulóban szavazni. Ezzel szemben az MSZP elnöke azt emelte ki, hogy az emberek a jó idõ miatt inkább a természetet, a kertészkedést választották, mint a politikát. Majd hozzátette, az emberek egyszerûen nem látják azt, hogy a politikusok valóban az õ problémáikkal foglalkoznának, emellett kiemelte, hogy tovább gyengült az Országgyûlés tekintélye is. Ráadásul – jegyezte meg Horn Gyula – sokan el sem mentek szavazni, hiszen biztos befutónak érezték az MSZP- t. Majd arra kérte Orbánt, hogy értelmezze a Fidesz által „agyonszajkózott” polgár szót. Ezek után Horn megállapította, – mivel a Fidesz programja a polgároknak szól – a jobboldali párt viszont nem kíván foglalkozni például a munkavállalók problémáival.

Orbán Viktor ezeket a feltételezéseket határozottan visszautasította mondván: ez bizonyára félreértés, ugyanis a Fidesz programja érdemben foglalkozik a részmunkaidõben foglalkoztatottakkal, a munkanélküliség kezelésével, emellett új munkahelyeket kívánnak teremteni, a polgár pedig – Horn állításaival szemben – nem osztálykategória, ezért figyelmébe ajánlotta a miniszterelnöknek, hogy nézze meg az általa használt értelmezõ szótár kiadási évét. A polgár szó a Fidesz értelmezésében elsõsorban életminõséget jelent. Olyan embert jelöl, aki megköveteli a neki járó tiszteletet és méltányosságot, és ezt másoknak is megadja.

A választási programokról szólva Orbán Viktor elmondta, hogy az MSZP ’94-es programjában szerepel például az alanyi jogon járó és adómentes családi pótlék, a tandíjmentesség, a lakásépítések után járó ÁFA-visszatérítés és a gyermekek után járó adókedvezmény is. Ezeket a pontokat most a Fidesz programja tartalmazza. A Fidesz miniszterelnök-jelöltje elmondta, hogy igaz az a mondás: amit egy nemzedék megálmodott, azt a következõ nemzedék valósítja meg. Erre a kijelentésre reagálva Horn bíztatónak nevezte, hogy a Fidesz tanul az MSZP-tõl.

A két pártelnök néhány dologban egyetértett egymással. Kiemelték, hogy május 24-én a Fidesz és az MSZP nyújtotta alternatíva között kell választaniuk a szavazópolgároknak. Ezek után Horn Gyula és Orbán Viktor is felszólította a választókat, hogy alaposan gondolják át, hogy vasárnap a szavazófülkében melyik párt neve mellé teszik azt a bizonyos kis keresztet. Azzal a kérdéssel, miszerint a második forduló után kormányzati patthelyzet alakulhat ki, egyik pártelnök sem volt hajlandó foglalkozni. A következõ kormányzati ciklus legfontosabb feladatai közé mindketten elsõk között a közbiztonság emelését sorolták. Amíg Horn Gyula az eddig megkezdett gazdasági és külpolitikai folyamatokban látta fõ cselekvési feladatát, addig Orbán Viktor a jövõ évi költségvetés megalkotásával és a felsõoktatási tandíjak eltörlésében látta legdöntõbb feladatait.

A Fidesz elnöke szerint az országnak mindenképpen változásra van szüksége, mert a jelenlegi koalíció korábbi ígéretei ellenére nem változtatott semmit például a korrupció és a közbiztonság területén sem. Ezért a következõ kormányra hárul a feladat, hogy helyre tegye az ország dolgait. Ezzel az állítással szemben Horn a munkák folytonosságában jelölte meg a követendõ utat, és kijelentette: ami nem romlott el azt nem kell megjavítani, de ha mindenképpen javítani szeretnénk akkor se kontárra bízzuk azt. Erre válaszul Orbán azzal a viccel próbált meg reagálni – ezzel pedig a jelenlegi kormány teljesítményét kívánta érzékeltetni – melyben a teknõs és a csiga azért hálálkodnak, hogy lassan haladtak elõre, mert csak késõn derült ki, hogy rossz irányba indultak.[7]

A vita során többször is úgy tûnt, hogy a résztvevõk a viccelõdésnek meghatározó jelentõséget tulajdonítanak. Mindkét vitapartner a lehetõ legközvetlenebb, legfrappánsabb hangnemet próbálta megütni. A humor szerepe ebben az esetben talán túlértékelõdött: itt-ott kabarészerûvé vált a rendezvény, poénok és ironikus megjegyzések röpködtek jobbra-balra, amit nevetés és taps kísért.

A választási kampány hangnemét mindkét pártelnök visszafogottnak értékelte. A vita állandó visszatérõ eleme az ország aktuális helyzetének értékelése és a két párt gazdasági programjainak egyeztetése volt. A két miniszterelnök-jelölt valódi számháborút folytatott egymással, melynek folyamán helyenként alámerültek a számdömpingben, amit a hallgatóság sokszor nem tudott követni.

 

 

4. Értékelés

 

A Világgazdaság beszámol róla, hogy a szerda kora délutáni idõpont ellenére a választás szempontjából releváns lakosságcsoport (18 éven felüliek) 21%-a, azaz 1 643 493 ember nézte végig az MTV 1-es csatornáján közvetített adást. A szintén élõben sugárzó DUNA TV adását 66 118-an figyelték. Az MTV2 esti ismétlését 199 978 felnõtt korú nézte végig. A tv2 késõ esti ismétlését 569 723 nagykorú kísérte figyelemmel. Az adatsorból megállapíthatjuk, hogy a szerdai vita sokkal nagyobb érdeklõdést keltett, mint a választások elõtti kampánymûsorok.[8] Ezek után érthetõvé válik, hogy a másnapi lapok azzal a kérdéssel foglalkoztak, hogy vajon a párviadalból ki került ki gyõztesen. Csak néhány véleményt szeretnék említeni a teljesség igénye nélkül. Természetes, hogy a más-más ideológiai arculattal rendelkezõ lapok más-más módon értékelték a Horn-Orbán „mérkõzést”.

Meglepõen kulturált hangvételû vitát folytatott a két pártelnök – vélekedett Hann Endre, a Medián Közvéleménykutató Intézet igazgatója a Napi Magyarország hasábjain. Hannt meglepte Horn Gyula visszafogott stílusa, mivel szerinte a miniszterelnök az utóbbi idõben gyengén szerepelt. Az Orbánnal folytatott vitában levette a napirendrõl a jobboldali veszéllyel való fenyegetést.[9]

Két különbözõ politizálási stílus mérkõzött meg egymással a Közgázon, és Magyarországon mindkettõnek van közönsége – mondta Hankiss Elemér szociológus. Az egyik a kisemberekre jellemzõ. Ezt Horn Gyula képviselte. A másik Orbán által képviselt stílus a modern technokrata, Nyugat-Európában divatos nyelvezetet használata. Hankissnak nem tetszett a vita lebonyolítása. Szerinte szerencsésebb lett volna az amerikai elnökválasztáson ismert formula átvétele, ahol meghatározott ideig beszélhetnek a politikusok egy-egy kérdésrõl. A szociológus kiemelte, hogy hamarabb kellett volna megrendezni a „csúcstalálkozót”, mert ekkor ténylegesen befolyásolhatta volna a választások kimenetelét.[10]

Tõkéczki László történész Hankisshoz hasonlóan értékelte a történéseket. Szerinte Horn Gyula önmagához képest nem szerepelt rosszul, ugyanakkor néha sértésekkel próbálta leplezni mondanivalójának ürességét. Összességében úgy ítélte meg az értelmiség körében mindenképpen Orbán Viktor nyerte meg a vitát. [11]

Körösényi András politológus úgy gondolja, hogy nem a tévévita dönti el a vasárnapi voksolás kimenetelét, hiszen a pártszimpátiák ilyenkor már nem változnak jelentõsen. Amennyiben viszont a Fidesz és az MSZP jelöltjei között kell választani, a legtöbben inkább a Fidesz jelöltjeire fognak voksolni – vélekedik a politológus.[12]

            A Magyar Hírlapban Bozóki András politológus azon véleményének adott hangot, hogy „Horn inkább tagadott, Orbán inkább állított”. Szerinte eleinte kifejezetten Orbán volt kedvezõ pozícióban, akinek sikerült elérnie, hogy a Fidesz programjáról legyen szó. Ugyanakkor Horn a létezõ Fidesz-programmal kapcsolatos kételyekre apellált, ahelyett hogy az MSZP elmúlt négy évének pozitívumairól beszélt volna. A vita elsõ felében úgy látszott Orbán fölényesen gyõz, de a második háromnegyed órára feljött Horn – vélekedett Bozóki, aki összességében döntetlennek ítélte a párbeszédet, talán enyhe Orbán fölénnyel. Szerinte ez nem tévévita volt, hanem egy olyan rendezvény, melyet a tv közvetített.[13]

A párbeszéd dinamikáját, kezdeményezõkészséget tekintve a vita elején és végén Horn Gyula, a közepén Orbán Viktor tûnt erõsebbnek – fejtette ki véleményét Sükösd Miklós politológus, aki összességben kiegyensúlyozottnak nevezte a pártelnökök szópárbaját enyhe Horn fölénnyel.[14]

Göllner András az A.G. International elnöke szerint a vita, civilizált, korrekt, gentlemani módon zajlott. Arra a kérdésre, hogy ki került ki gyõztesen a megmérettetésbõl, Göllner azt válaszolta, hogy a vita döntetlen eredménnyel zárult. Szerinte a vita legnagyobb nyertese a magyar polgári demokrácia, a magyar demokratikus felzárkózás és a civilizált politizálás.[15]

 

 

5. A vita hatása a választásokra

 

Az elõzmények, valamint a vélemények tárgyalása után azt szeretném bemutatni, mennyire összetett, egymástól különbözõ álláspontok születtek a vitával kapcsolatosan. Mindenekelõtt szeretném határozottan elutasítani azokat a véleményeket, melyek hangsúlyozzák, a vitának nem volt hatása a választások végkimenetelére. Azt gondolom ez alapjában véve hamis álláspont. Az elsõ forduló elõtti szocialista elõny a második fordulóra teljes egészében elolvadt, és enyhe Fidesz fölényre alakult át, mely szerintem nem jött volna létre e vita nélkül. Ráadásul a szavazásra jogosult felnõtt lakosság nagy része élõben kísérte figyelemmel az eseményeket, aki pedig valamilyen oknál fogva lemaradt róla, az esti ismétlésekbõl, összefoglalókból, vagy a másnapi sajtóból értesült a vita végkifejletérõl. Így bár nem mindenki elsõdleges forrásból, de minden szavazóhoz eljutott a megmérettetés eredménye. Szerintem fõleg azokat gyõzte meg a Horn–Orbán szócsata, akik nem számítottak egy-egy párt közvetlen híveinek. Azokat sikerült a Fidesz-nek megszólítania, akik a bizonytalanok táborába tartoztak, és az elsõ fordulóban valamilyen oknál fogva szavaztak az MSZP-re vagy az SZDSZ-re, de teljes mértékben nem azonosultak a párttal, a párt mondanivalójával. Hogy a vita jelentõsége nem elhanyagolható, azt a Fidesz választási gyõzelme jelzi.

Dolgozatom elején azt állítottam, hogy az MSZP-t megvezették, a gyanútlan Horn Gyulát kelepcébe csalták a Közgázon. A következõkben állításaimat szeretném bizonyítani.

            Mindenekelõtt Horn Gyulának óriási hiba volt elvállalnia a nyilvános vitát az ellenzékben levõ Fidesz vezérével. Joggal feltehetjük a kérdést, hogy miért? Hogy Horn kiállt Orbánnal a közvélemény felé, azt sugallta: magával egyenrangúnak, egy súlycsoportba tartozónak tekinti Orbánt. Az MSZP magatartásában ez az irányváltás már az 1997-es év végén jelentkezik, mikor fokozatosan kihátrál az SZDSZ mögül, és maga mellé egy másik nagy kaliberû szövetségest keresett.

Horn Gyula, mint Magyarország miniszterelnöke nyugodt szívvel, mindenféle presztízsveszteség nélkül kiállhatott volna a nyilvánosság elé mondván: „nem vagyok köteles egy párt vezetõjét kiemelni a többi közül, hajlandó vagyok Orbánnal találkozni, de csak abban az esetben, ha mind a hat parlamenti párt vezetõje is jelen lesz”. Ezzel a gesztussal magát egyrészt a pártpolitikai viták fölé is helyezhette volna, másrészt egy kerekasztal mellett folytatott beszélgetés ellehetetlenítette volna Orbánt, hiszen nem érvényesíthette volna már akkor is kiváló kommunikációs képességét. Harmadrészt pedig, mint az ország miniszterelnöke, afféle „primus inter pares” elsõ az egyenlõk között szerepben tûnhetett volna fel, ezzel is üzenve a közvéleménynek. De állítólag Horn égett a vágytól, hogy szemtõl szembe találkozzon Orbánnal, akit õk emeltek a kihívó szerepébe.

            Miután már belement ebbe a helyzetbe, nem lett volna szabad átadni a stratégiai kezdeményezés lehetõségét Orbánéknak. Ez alatt azt értem, hogy a helyszín meghatározásánál is hibáztak a szocialisták. Hornnak miniszterelnökként meg kellett volna nevezni egy általa választott helyszínt. Olyan közönség és olyan miliõ elõtt kellett volna vitáznia az ellenzéki Fidesz vezérével, mely számára kedvezõbb lett volna. A Közgáz hallgatósága kora miatt is közelebb állt Orbán Viktorhoz, mint Horn Gyulához. Így a helyszín is a Fidesz mellett „szavazott”. Horn, ha körültekintõen akart szeretett volna eljárni, azt üzenhette volna Orbánéknak: vagy egy másik helyszínen vitázunk, vagy sehol sem. Például egy mûvelõdési házban, vagy bármely más, az MSZP számára kedvezõ területen. Megtehette volna, mert õ Magyarország miniszterelnöke volt. Politológiai kutatások már régen kimutatták, hogy a Fidesz szavazói a fiatalabb korosztályból, míg az MSZP voksolói inkább az idõsebb korosztályokból rekrutálódnak. Ezt tudták a szocialisták vezetõi is. Ennek ellenére elfogadták a számukra felkínált helyszínt. Ez óriási tévedés volt, amelyért a második forduló során drágán meg kellett fizetni…

A következõ nagy hiba, melyet vétettek a szocialista politikusok, hogy nem fordítottak elég figyelmet a megérkezés gondos megszervezésére. A közönséget csak az utolsó pillanatban engedték be a vita helyszínére. Ezt mesterien használták ki a fiatal demokraták. Horn ugyanis a megbeszélt idõpontnál kicsit korábban érkezett meg nagy, fekete, szolgálati Mercedeszével – mely természetesen minden magyar miniszterelnöknek jár. Mikor megérkezett a korai idõpont miatt, csak kevesen tartózkodtak a helyszínen. Ezt természetesen rögzítették a tévékamerák is. Majd az idõ elõre haladtával a tömeg egyre nagyobbá vált, és még mindig nem engedték be õket az egyetem nagyelõadójába. Ekkor váratlanul feltûnt Orbán saját maga által vezetett egyszerû Opelje. Természetesen már óriási tömeg várta a bebocsátást, amikor Orbán a helyszínre érkezett. Így a tévéképernyõk elõtt ülõknek azt sugallták: amíg Hornra csak néhány ember kíváncsi addig, Orbánt milyen nagy tömeg várja.

Különös hangsúlyt kapott ez a tény az esti összefoglalókban, ahol az idõ rövidsége miatt csak a leglényegesebb momentumokat mutatták be a nézõknek. Itt is az jött le a képernyõkrõl, hogy a Fidesz népszerûsége mennyivel nagyobb, mint a szocialistáké. Ráadásul az emberek közelebb érezték Orbán egyszerû Opeljét, mint a nagy fekete Mercedest. Egyes mendemondák szerint – melyeket természetesen nem lehet bizonyítani, mégis elég fontosak ahhoz, hogy megemlítsük õket – a Fidesz tanácsadói egy közeli ház egyik lakásából figyelték, mikor kell elindulnia miniszterelnök-jelöltjüknek autójával.

További fontos üzenete volt a résztvevõk öltözetének. Horn Gyula egy igazi miniszterelnökhöz méltóan érkezett az alkalomra, a klasszikus fekete öltönye rendkívül elegáns volt. Orbán ezzel szemben homokszínû öltönyben viselt. Feltehetjük a kérdést: talán ennek is van valami jelentõssége a vita végkifejlete szempontjából? A válaszom határozott igen. Ugyanis Horn öltözete megfelelõ egy miniszterelnöki találkozóhoz, egy követségi fogadáshoz, de talán ebben a környezetben – a hallgatóság összetételére is tekintettel – kicsit merevnek tûnik. Orbán homokszínû öltönye viszont laza, rugalmas, könnyed hatást gyakorolt. Öltözetének üzenetét tovább erõsítette a közönség korbeli összetétele is. Metakommunikációs síkon a Fidesz máris diadalt aratott, pedig a két résztvevõ még le sem ült az asztalhoz.

A vita során Horn Gyula óriási helyzetet hagyott kihasználatlanul. Nem firtatta Orbánék koalíciós képességét. Az elsõ forduló után nyilvánvalóvá vált, hogy a Fidesz nem képes abszolút többséget szerezni a magyar törvényhozásban. Horn ennek ellenére nem kérdezett rá, hogy választási gyõzelme esetén kivel kívánnak koalícióra lépni a fiatal demokraták. Ha csak a lehetõsége merült volna fel egy esetleges kisgazdákkal kötendõ koalíciónak, Orbán máris legyõzött ember egész pártjával együtt. A kisgazdák ekkor Torgyán József személyes képességeinek köszönhetõen igen nagy népszerûségnek tett szert. Ennek ellenére többségben voltak azok, akik elutasították Torgyán demagógiáját. Ráadásul az európai néppártok is kizárták tagjai sorából, emellett a kisgazdák igen gyenge koalíciós képességekkel is rendelkeztek. Ha ezt Horn kihasználta volna, úgy menekülnek az emberek a Fidesz környékérõl is, hogy biztosan nem kerül sor egy jobboldali gyõzelemre.

A vita során Orbán inkább a reagáló pozícióba helyezte magát, ami valószínûleg tudatosan választott stratégiát jelentett. Nagyon jól kommunikált a Fidesz-elnök a vita során. Ha körülbelül 1997 decembere óta figyelemmel kísérjük a Fidesz hangvételét, azt látjuk, hogy fokozatosan finomodik a választásokig. Orbán a Közgázon pedig rendkívül udvariasan, alázatosan viselkedett. Néha olyan benyomást nyújtott ezzel az alázatos magatartásával, mint egy kisdiák, aki megpróbál megfelelni a tanár bácsinak.

Érdekes megfigyelni a résztvevõk igeragozási mintáit is. Amíg Horn Gyula személytelen, távolságtartó, egyes szám harmadik személyû fogalmazási módot használt (az MSZP, a Kormány), addig Orbán elõszeretettel használta a többes szám elsõ személyt (mi a Fideszben, mi a polgárok, azt szeretnénk, úgy gondoljuk), ami a közösségben való gondolkodást sugallja. Ezzel a fogalmazási móddal a hallgatóság számára lehetõvé tette az érzelmi azonosulást. Állítólag  a  közönség soraiban foglalt helyet, az azóta elhíresült Wermer András is, aki elõre megbeszélt jelekkel tájékoztatta, intette Orbánt. Természetesen ezt a kijelentést sem tudjuk teljesen bizonyítani, csupán a téma körüljárása kapcsán találkoztam ilyen információkkal.

            Összességében elmondhatjuk, hogy ha nincs a Horn–Orbán vita, melyen a Fidesz rendesen megvezette az MSZP-t, akkor valószínûleg ’98-ban másként alakulnak az események hazánkban. Természetesen ehhez az kellett, hogy Horn és a körülötte lévõ tanácsadók ne vegyék elég komolyan a dolgokat, és hibákat hibára halmozzanak. Persze a másik oldalon lévõknek pedig a találékonysága, és zseniális PR-ismeretük is kellett a sikerhez.

A kérdés már csak az, hogy 2002-ben egy Medgyesy Péterrel felálló MSZP mennyit tanult a hibáiból, és Orbán hajlandó-e megmérkõzni szocialista ellenlábasával. A felhívás az MSZP részérõl ugyanis már elhangzott.

 

 

Jegyzetek