A közvélemény-kutatások adatai szerint a korrupciós botrányok és a gazdasági helyzet romlása ellenére nem csökkent a kormány és a kormánypártok népszerûsége. Véleményem szerint ennek egyik oka, a jobboldal rossz pártstruktúrája. Ebben a dolgozatban megkísérlem felvázolni hol lehet az MDF helye és ez hogy szolgálhatná a jobboldal 2006-os választási gyõzelmét. 

A Fidesz célja egy egységes jobboldali gyûjtõpárt létrehozása azzal a céllal, hogy létre jöjjön egy, az MSZP lefedettségével rendelkezõ erõ a másik oldalon. Szerintük, ugyanis ez hiányzott a választási gyõzelemhez. Ez számos problémát vethet fel a párton belül elég ha csak arra gondolunk, hogy szemmel láthatóan már most sem tudják kezelni a polgári körök tagjait és félõ, hogy õk játszhatják el 2006-ban a MIÉP szerepét, akiket „választóijesztõnek” használhat a baloldali sajtó, vagy hogy az új tagok beáramlása, milyen belsõ konfliktusokat okozhat. Ebben a helyzetben az MDF-et, amely nem hajlandó becsatlakozni, hovatovább ellenségnek tekintik. Ehelyett a két párt vezetõinek hideg fejjel mérlegelve át kellene gondolni a jövõ útjait. Magyarországon egy pártnak nagyon nehéz választásokat nyerni különösen a jobboldalon, amelyek szavazóbázisa rendkívül heterogén. Fennáll a veszélye, hogy létrejön egy Centrum típusú párt, amely a baloldal és a média jobboldallal nem szimpatizáló többségének segítségével magához gyûjthet, annyi szavazót, amely meggátolja a jobboldal gyõzelmét. Tehát pusztán stratégiai okokból is szükség van az MDF-re.

A stratégiai szempontoknál azonban sokkal fontosabb, hogy az MDF ideológiájában, szervezettségében más párt, mint a Fidesz. Olyan szavazóréteg támogatását nyerheti meg, amely különbözõ okok miatt a Fidesz számára elérhetetlen. Nem szabad a hagyományos bal-jobb skálában gondolkodni, ahogy a szavazók többsége se teszi. Az MDF egyszerre szólíthatna meg a Fidesztõl balra álló csoportokat és megtarthatja régi, a 90-es évek óta õt támogató konzervatív szavazóbázist. Az utóbbi idõben javult az MDF megjelenése a sajtóban, ugyanakkor hiányzik az az önálló, központi üzenet, amivel a választók azonosíthatják a pártot és ami köré a párt politikusai az egyes szakpolitikákban kifejtett véleményét csoportosíthatnák.

Ez a központi üzenet véleményem szerint a keresztényszociális üzenet lehet. Ennek egyik alapja a keresztény párt kategória felvállalása. Az MDF szavazóbázisában nagyon erõs a vallásos kötõdés, de a 90-es évek elején kapott támadások miatt ezt kevésbé meri a Fórum felvállalni. Ebben a tekintetben egyfajta szemérmesség jellemzi a pártot, mondván mi nem kérkedünk vallásosságunkkal. Jelenleg azonban a rendszeresen vallásos keresztényeknek nincsen önálló politikai képviselete és az MDF értékrendjébõl adódóan õket tudná a legkönnyebben megszólítani. Hangsúlyosabbnak és bizonyos értelemben látványosabbnak kell lennie az egyházakhoz fûzõdõ kapcsolatoknak. Fontos ugyanakkor, hogy ez továbbra se tûnjön öncélú klerikalizmusnak, aminek nagy az elutasítottsága. Ehelyett ezt a kereszténység széles rétegek által ismert pozitív etikai, társadalmi értékeinek felvállalása kell, hogy legyen. Nem világnézeti párttá kell válni, hanem értékközpontúvá, hiszen így olyanok is támogatnák a pártot, akik világnézetileg kevésbé elkötelezettek, de támogatnák a kereszténység erkölcsi és társadalmi tanításának megjelenését a politikában. Mindezeket természetesen csak egy etikailag hiteles párt képviselheti, ebbõl a szempontból az MDF jól áll, hiszen mentes maradt a nagy korrupciós botrányoktól. Ennek megõrzésére a továbbiakban is kínosan ügyelni kell. Egy keresztény szellemiségû pártól a választók azt várják, hogy a politikai indulatokat csillapítva hasson a közéletre, ne legyen agresszív, intoleráns. Ebben az értelemben a stílus tényleg maga az ember (párt).

A keresztényszociális üzenet konkrét része a keresztényszociális gondolat. Magyarországon okkal vagy ok nélkül elterjedt közhiedelem, hogy a jobboldal szociálisan nem érzékeny. Ebbe igazodott a Fidesz vezette kormány is, amely bár jelentõsen szélesítette a szociális ellátások körét ezek nagy része a középosztályt segítette. Az MDF-nek az emberi méltóság tisztelete alapján fel kell vállalnia a nehéz helyzetben élõ, leszakadó rétegek képviseletét. Nagyon fontos, hogy ne csak a polgári középosztály felé politizáljunk, hanem próbáljuk megszólítani és képviselni a nyugdíjasokat, nagy átalakulások (rendszerváltozás, Európai Unió) veszteseit és a munkavállalókat. Ezzel új választórétegeket tudna a párt megszólítani nem csak maga, hanem az egész jobboldal számára. Az MDF-nek mindezt az egyházak társadalmi tanításainak alapján állva kell megvalósítani. Ez jelenti a családközpontúságot, a szubszidiaritás elvét és az állam gazdasági beavatkozásának támogatását a piac igazságtalanságainak korrigálására és a mezõgazdaság hátrányának csökkentését az iparral szemben. A párt történetében van hagyománya ennek a gondolatnak, elég ha csak a Fórum korai idõszakára vagy Antall József szociális piacgazdaság alapján álló elképzeléseire és politikájára gondolunk. Az elmúlt idõszakban mindezek kevésbé kaptak szerepet.

A párt politizálásában nem arra kell törekednie, hogy minden témában megszólaljon, hanem elsõsorban ott kell hangsúlyosnak lennie, ahol ezeket a gondolatokat képviselni tudja. Ilyenek lehetnek a szociális kérdések, ifjúság és nyugdíjasok ügye, egészségügy. Ugyanakkor tekintve, hogy Magyarországon a politikai törésvonalak kulturális, ideológiai természetûek és nem gazdaságiak ezen kérdésekben mint nemzet, oktatás, kultúra mentén is meg kell jeleníteni önálló határozott véleményét a pártnak. Nagyon fontos, hogy a Fórum szembe nézzen a választokkal ne maga mellé tekintsen, hogy mit mond a többi párt.

Ez a tervezett egy gondolatkísérlet egy olyan politikára, amely megkülönböztetheti a pártot a többi politikai erõtõl és biztosíthat egy legalább 7-8%-os szavazótábort. Remélem sikerült elgondolkodtatni a tisztelt olvasót és kérem, hogy véleményét ossza meg velem a huberszebasztian@mdf-budapest.hu címre küldött emailjében.