Politikai Elemzések: A kereszténydemokrácia kialakulását, értékeit a katolikus valláshoz kötik a polgárok. Létrejöttét a Rerum Novarum megjelenésétõl számítják a történészek. Mit jelent a kereszténydemokrácia eszméje a protestáns egyházak számára?

Szászfalvi László: Az a kereszténydemokrácia, amelyrõl ma beszélünk, nem köthetõ a Rerum Novarumhoz. A Rerum Novarum címû pápai enciklika alapvetõen szociális tanítás. A mai értelemben vett kereszténydemokrácia a második világháború után alakult ki, az akkori katolikus államférfiak - Konrad Adenauer, Robert Schuman, De Gasperi - irányításával. A kereszténydemokrácia fogalma valóban jobban kötõdik a katolikusokhoz, de egyre erõsebb ökumenikus jellege. A protestantizmus részérõl a közjó érdekében végzett tevékenységnek fél évezredes hagyománya van. A kereszténydemokrácia és a protestantizmus kapcsolódásának gyökereit már a 16. századi reformációban is megtaláljuk. A protestáns ember már ekkor felelõsséget vállal a közjó érdekében. Bethlen Gábor fejedelem például mélyen hívõ ember volt, aki több mint harmincszor olvasta el a Bibliát. Erdély aranykorát ez a kitûnõ államférfi teremtette meg. Genfben Kálvin ugyan megkülönböztette a vallási és a polgári közösséget, de tevékenységével kézzelfoghatóan a közjót, a polgári lét kiteljesedését is szolgálta. A huszadik században élt Ravasz László egész élete a közösségért való áldozatvállalást példázza. Nálunk négy évszázados hagyománya volt, hogy egy-egy református település erkölcsi, szellemi, gazdasági életét a presbitérium határozta meg, mint világi testület.

PE: A katolikusoknál a pápai enciklikák katalizátorként hatottak a kereszténydemokrácia mozgalmak létrejöttére, megújulására. A protestánsoknál vannak az enciklikákhoz hasonló közösség, zsinati állásfoglalások?

Sz. L.: Mi a különbözõ zsinatokon döntünk a közösségi, a társadalom életét meghatározó kérdésekben. A katolikus egyház világegyház, ezért mint állam is megnyilvánulhat. A katolikusoknak ebbõl a szempontból könnyebb helyzetük van, hiszen ha a pápa véleményt nyilvánít valamiben, arra mindenki odafigyel. A mi zsinati döntéseink nem kaphatnak ekkora publicitást. A zsinati döntések mellett nagyon fontos szerepet tulajdonítok az ún. „ébredési mozgalmaknak” - a katolikusoknál lelkiségi mozgalomnak hívnák - , amelyeknek a létrejötte összefüggésben áll a protestánsok közügyek iránt való érdeklõdésével. Alapvetõ különbség a protestáns és katolikus felfogás között, hogy míg mi mindig a „gyökerekhez” térünk vissza, és a Szentírás ad útmutatást számunkra, a katolikus vallásúak álláspontját egyes kérdésekben a pápai enciklikák határozzák meg.

PE: Az Európai Unió legtöbb országát még mindig baloldali kormányok irányítják, s a „jobboldalinak” nevezett európai pártok nagy része sem tekinthetõ igazán kereszténydemokrata szervezetnek. Lehet jövõje a kereszténydemokráciának az Európai Unióban?

Sz. L.: Elõször is szeretnék egy pontosítást tenni: a kereszténydemokrácia és a konzervativizmus fogalma össze van mosva, pedig véleményem szerint két különbözõ irányzatról van szó. A konzervativizmus egy statikus értékrendszer, míg a kereszténydemokrácia egy dinamikus, „élõ”, komoly alapelvekben gyökerezõ, de az élethez mindig igazodó értékrend. Az európai kereszténydemokrácia elveszítette dinamizmusát és azt a mindig megújulni képes egységét, amely korábban jellemezte. Manapság sokszor ugyanazt mondja egy kereszténydemokrata, egy konzervatív és egy szociáldemokrata politikus. Sajnos rendkívül kevés igazi kereszténydemokrata párt van Európában. Örvendetes, hogy az Európai Néppárt összefogja a kereszténydemokrata és konzervatív irányultságú pártokat, szervezeteket, de az igazi az lenne, ha a Néppártot hiteles, igazi kereszténydemokrata értékrendet képviselõ közösségek, pártok alkotnák.

PE: Ön szerint melyik az a néhány kereszténydemokrata párt Európában, amelyik hitelesnek tekinthetõ?

Sz. L.: Például Hollandiában a Keresztény Unió, amelynek vezetõi valóban komolyan veszik a hitbéli alapon való tevékenységet. A német CDU-CSU-ban is fellelhetõek nyomokban a valódi keresztény értékek, és az utóbbi idõben nyitottá váltak az uniópártok a protestánsok felé. Ezeknek a pártoknak a példája követendõ.

PE: Miben kellene megújulnia a kereszténydemokrata pártoknak?

Sz. L.: Nagyon fontos lenne a gyökerekhez való visszatérés. Nem létezik kereszténydemokrácia élõ hit nélkül. Hit nélkül a kereszténydemokrácia olcsó, „elsivatagosodott” eszme, hiteltelen szlogen. A mai értelemben vett kereszténydemokrácia és az Európai unió létrehozói nem „kirakat-keresztények” voltak. Robert Schuman a következõt mondta: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz többé Európa”. Az oly sokat hangoztatott keresztény értékek, mint például a szolidaritás, vagy a szubszidiaritás nagyon fontosak, de az alapvetõ kérdés az, hogy ezek Isten Igéjébõl levezetett értékek, vagy sem. A kereszténydemokrácia megújítása ökumenikus feladat, közös felelõssége minden keresztyén embernek.

PE: Mostanában rengeteget vitatkoznak az európai politikusok arról, hogy az Európai Unió készülõ alkotmányában szerepeljen-e utalás Európa keresztény hagyományaira, illetve Istenre. Ön szerint ez egy állvita, vagy valóban fontos kérdés?

Sz. L.: Van aki vallásos emberként azt mondja, hogy nem érdekli, s van, aki szerint ez egy rendkívül fontos kérdés. Az én álláspontom a kettõ között van. Nagyon fontosnak tartanám, hogy legyen Istenrõl szó az EU alkotmányában, de csak akkor, ha ezt komolyan gondolják a döntéshozók. Pusztán azért ne legyen benne a szövegben, hogy „kipipáljuk”. Ha valóban olyan liberálisak az európai politikusok, akkor a sokszínû Európa alkotmányában lenne a helye az Istenre való utalásnak. Ha az illetékesek ezt komolyan gondolnák, az azt jelentené, hogy a hívõ emberek is vállalhatják önazonosságukat. A Szájer József által benyújtott javaslat egyébként kompromisszumnak tekinthetõ, hiszen a szöveg nem egy adott felekezetre utal, hanem Istenre. A javaslat tehát jó, hiszen a közöset találja meg a különbözõ vallásokban, s nem a különbségeket keresi.

PE: Néhány hónappal ezelõtt alakult meg a Kereszténydemokrata Fórum (KDF). Milyen célból jött létre a KDF? Milyen a pártokhoz való iszonya?

Sz. L.: A Kereszténydemokrata Fórum egy közhasznú egyesület. A KDF azokat az embereket akarja megszólítani, akik nem kívánnak pártokba belépni, de élénken érdeklõdnek a közügyek iránt, és hasonlóképpen gondolkodnak a világról, mint mi. Vannak olyan feladatok, amelyeket pártok nem tudnak ellátni. Szeretnénk teret adni a közéletben azoknak a keresztény iskolában végzett fiataloknak is, akik a politika iránt érdeklõdnek, s a közjó elõmozdításáért akarnak tevékenykedni. Örülnénk, ha mozgalmunkhoz csatlakoznának határon túliak is, és intézményes összefogás alakulna ki közöttünk. Mint egy ezeréves keresztény múlttal rendelkezõ, jövõbeli Európai Uniós tagország polgárai be kívánunk kapcsolódni továbbá az Európa jövõjérõl szóló nemzetközi beszélgetésbe is.

PE: Milyen konkrét lépések tett eddig céljainak  elérése érdekébent a KDF?

Sz. L.: Vízkeresztkor jöttünk létre. Azóta több konferenciát szerveztünk, közleményeket adtunk ki, képzési programokat - Mindszenty József kollégium, Bethlen Gábor kollégium - támogattunk, s rendszeresen elnökségi üléseket tartottunk. Nemrég konferenciát szerveztünk a keresztény ember felelõssége a fogyatékkal élõk iránt témában, a közeljövõben pedig Debrecenben tartunk tanácskozást „Kereszténység és Európa” címmel.

PE: A beszélgetésben említette, hogy a kereszténydemokrácia és a konzervativizmus egymástól eltérõ fogalmak., a Magyar Demokrata Fórum azonban mindkét jelzõt rendszeresen használja. Ön szerint melyik jelzõ illik inkább pártunkra?

Sz. L.: Az MDF-nek véleményem szerint el kellene döntenie, hogy kereszténydemokrata vagy konzervatív pártként határozza meg önmagát. Én azért dolgozom, hogy igazi, modern kereszténydemokrata párttá váljon a Magyar Demokrata Fórum.

Kuglics Gábor, Thaisz Mikós