A Magyar Országgyûlés 1999 elején eseti bizottság felállításáról döntött, amelynek feladatául a hazai választójog megreformálását tûzte ki. A bizottság – amelyben minden parlamenti frakció két-két taggal képviselteti magát – 1999. március 16-án tartotta meg alakuló ülését.

A bizottság tagjai:

Fidesz-MPP: Salamon László, Rubovszki György

FKgP: Pokol Béla (bizottsági elnök), Turi-Kovács Béla

MDF: Balsai István, Horváth Balázs

MSZP: Lampert Mónika (alelnök), Wiener György

SZDSZ: Kóródi Mária (alelnök), Hack Péter

MIÉP: Balczó Zoltán, Fenyvessy Zoltán

A frakciók megállapodtak továbbá abban, hogy az Országos Választási Iroda mindenkori vezetõje állandó meghívottként részt vesz a bizottság ülésein, sõt az érdemi munkában a képviselõcsoportok szakértõi is részt vállalhatnak.

Ahhoz, hogy a választójogi reform valamely eleme megváltozzon, az adott kérdésben a hat parlamenti párt közül legalább ötnek egyet kell értenie. Minden pártnak egy szavazata van a bizottságban. Ebbõl a megkötésbõl – tekintve a pártok közötti feszültségeket – szinte szükségszerûen következett a bizottság eredménytelen mûködése, bár a pártok képviselõi azt jelezték, hogy érdekeltek a kompromisszumos megoldások támogatásában, s így hajlandóak a megegyezésre is. Egyetértettek abban is, hogy az új szabályoknak legkésõbb 2001-re meg kell születniük ahhoz, hogy a 2002-ben esedékes választást az új szisztéma szerint lehessen megtartani.

Az eseti bizottságot a parlament hat hónap idõtartamra hozta létre, de mandátumát már többször is meghosszabbította. A tanulmány az eddigi munkálatokról kíván tájékoztatást adni a következõ fõbb témakörök érintésével:

–     az Országgyûlés létszámának csökkentése, az arányosság kérdésköre és a választási fordulók száma;

–     a hazai nemzeti kisebbségek parlamenti képviselete és a választójog reformja;

–     egyéb fontos kérdések, mint például a külföldön élõ magyar állampolgárok választójoga.

Az Országgyûlés létszámának csökkentése

Az MDF kivételével minden párt azt jelezte, hogy érdekelt az Országgyûlés létszámának csökkentésében.

Az alábbi táblázat az egyes pártok létszámcsökkentéssel kapcsolatos számszerû elképzeléseit foglalja össze:

Az MDF álláspontjának lényege a következõ: a parlamenti létszám csekély mértékû csökkentésének nincs értelme, a jelentõs csökkentésnek viszont a párt nem híve. Az MDF szerint a választójogi rendszer sem igényel komolyabb módosítást. A párt a kétfordulós választási szisztéma híve, szerintük az egyfordulós választás kétségbe vonná az egyéni képviselõk legitimitását, hiszen ebben a formulában az is elõfordulhatna, hogy valaki mindössze 15-20 százalékos választói támogatással jut mandátumhoz. Az MDF nem ért egyet a választókerületek számának csökkentésével sem, mert az aránytalan területnövekedéssel és a képviselet torzulásával járna.

A Fidesz-MPP a választási rendszerrel lényegében elégedett, ám a parlament létszámát csökkenteni kívánja. A cél tehát egy kisebb létszámú, hatékonyabb, lényegesen kisebb költséggel mûködõ parlament kialakítása. A párt a 25 százalékos létszámcsökkentés mellett a kétfordulós rendszer fenntartása mellett érvel, mondván: a kétfordulós mechanizmus megõrzése nagyobb legitimitást biztosít a megalakuló parlamentnek, és az eddigi három választás tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a választók másodlagos pártpreferenciái – amelyek a második fordulóban mutatkoznak meg – nagy jelentõséggel bírnak. A párt ezen túlmenõen jelezte, hogy továbbra is javasolja az 5 százalékos választási küszöb fenntartását, elsõsorban a kormányozhatóság érdekében. A kampányidõszak tartamát viszont jelentõsen csökkentené, mintegy 45 napra, ami a lényeges költségmegtakarítás mellett – a párt szerint – a választópolgárok akaratával is találkozna.

Az MSZP olyan választási reform megvalósítását javasolta, amely a jelenleginél jobban biztosítja a választói akarat érvényesülését, és jelentõs költségmegtakarítást tesz lehetõvé. E kritériumoknak álláspontjuk szerint egy arányosított, egyfordulós szisztéma felel meg, amely egyben a parlamenti létszám csökkentésével jár együtt. Az MSZP úgy véli, Magyarországon a választási rend-szerben meglévõ nagymértékû torzítás a kétfordulós rendszer eredménye (1994-ben például az MSZP 33 százalékos szavazati aránya 54 százalékos mandátumarányt eredményezett). A párt által javasolt választási szisztéma magas fokú arányossága kizárja, hogy bármely párt szavazati részesedéséhez képest jelentõs számú mandátum-többlethez jusson. Az MSZP által javasolt rendszerben az országgyûlési képviselõk felét egyéni választókerületekben, felét területi listákon választanák, ám a mandátumokat kizárólag a listás szavazati arányok alapján osztanák ki. (Ehhez igen hasonló szisztéma alapján történik a választás a Német Szövetségi Köztársaságban.)

Az SZDSZ szerint szólnak érvek az egy- és a kétfordulós rendszer mellett is, bár a számukra legfontosabb kérdést, az arányosság érvényesítését mindkét változatban megoldhatónak vélik. A párt jelezte, hogy amennyiben az eseti bizottság a kétfordulós változat mellett foglalna állást, úgy az SZDSZ egyrészt az abszolút többség biztosítása érdekében, másrészt a kisebb pártok zsarolási potenciáljának csökkentése érdekében csak a legjobban szereplõ két jelölt második fordulós indulását támogatná. Az SZDSZ is fontos követelménynek tartja a parlament létszámának radikális csökkentését. Az ideális létszám a párt szakértõi szerint 250 fõ lenne, de semmiképpen sem haladhatná meg a 300-at. A párt ebben a rendszerben azonban nem tartja célszerûnek az egyéni kerületek számát csökkenteni, hiszen az egyrészt felborítaná a jelenleg is jól mûködõ rendszert, másrészt túlzottan megnövelné az egy körzetre jutó választópolgárok számát, ami hátráltatná az egyéni kerületi képviselõk szakmai munkáját. A Fideszhez hasonlóan az SZDSZ is indokoltnak tartja az 5 százalékos explicit küszöb fenntartását a kormányzati stabilitás érdekében. A párt véleménye szerint a jelenlegi választási rendszer aránytalanságát elsõsorban a megyei listák okozzák. Mindenképpen indokoltnak tartják tehát, hogy a listás elem csak az egyéni képviselõk meg-választásánál nem hasznosuló szavazatokra épüljön. Ehhez kapcsolódva, a szisztéma arányosabbá tétele végett, a párt megfontolandónak tartja egy tisztán országos, vagy a megyék összevonásával egy regionális lista kialakítását. A regionális lista mellett elsõsorban az szól, hogy ezáltal valódi politikai egységgé válhatnának a statisztikai-tervezési régiók. A párt az MSZP-hez hasonlóan támogathatónak véli a kétszavazatos német választási rendszer magyarországi meghonosítását (a mandátumok a párt-listákra adott szavazatok szerint kerülnek szétosztásra, majd ebbõl pártonként vonják le az egyéniben megszerzett képviselõi helyeket). A maradék mandátumot az adott párt betöltheti a listájáról. Ezzel párhuzamosan az SZDSZ a kompenzációs lista megszüntetése mellett foglalt állást.

A Kisgazdapárt és a MIÉP képviselõi is úgy nyilatkoztak a kérdést illetõen, hogy bármelyik variációt (egy-fordulós, illetve kétfordulós) támogatni tudják, feltéve, hogy az arányosabbá teszi a rendszert. Pokol Béla (FKgP) megítélése szerint az egyfordulós, csak listás – tehát egyéni kerület nélküli – szisztéma lenne a legarányosabb, bár ennek többpárti támogatottságáról borúlátóan nyilatkozott.

A Kisgazdapárt szintén változtatni kívánná a parlamenti létszámot: szerintük a mai 176 helyett 100 egyéni mandátumra, és a mai 210 helyett 250 listás képviselõi helyre lenne szükség. A kétszavazatos rendszer fenn-tartása mellett a párt javasolja, hogy az állampolgárok a területi pártlisták helyett az országos szintû pártlistákra adják le szavazataikat, így nem jönnének létre a jelenlegi rendszerben meglévõ húsz területi lista miatti töredék-szavazatok, s megszûnne az országos lista kompenzációs jellege. Így a jövõben az egyéni választókerületekben felhalmozódó töredékszavazatok beszámítására sem kerülhet sor. Az FKgP radikálisan, mintegy 30 napra csökkentené a kampányidõszakot, sõt a kopogtató-cédula helyett megvalósíthatónak vélné – a komolytalan jelölések kiszûrése érdekében – a kaució lehetõségének bevezetését. A kaució összegét a párt szakértõi az egyéni választókerületekben 200 ezer forintban, míg az országos pártlista felállításakor 5 millió forintban határoznák meg. Ezen túlmenõen a párt a kampányfinanszírozásra szánt összeg felsõ határát is csökkentené, a száz egyéni kerületi jelöltet alapul véve, 100 millió forintban határozná meg.

A MIÉP a legfontosabb szempontnak az arányosságot tartja, illetve azt, hogy a kormányozhatóság fenntartása mellett szorosabb legyen a kapcsolat a választói támogatottság és a megszerzett mandátumok aránya között. A párt elképzelése szerint a listás mandátumokat a jövõben a pártok az országos listájukról kapnák, s ezáltal a területi lista megszûnne. Ahogy a táblázatból is kitûnik, a MIÉP 130 egyéni kerületi mandátumot és 190 listás képviselõi helyet tart elfogadhatónak. Amennyiben tehát a parlamenti pártok többsége az egyfordulós választási rendszer mellett döntene, a MIÉP szerint – az általa támogatott 190 listás mandátumot alapul véve – a 160 listás mandátum kiosztására a bekerülési küszöböt elért pártok listáira adott szavazatok arányában kerülne sor. A fennmaradó 30 listás (úgynevezett kompenzációs) mandátum elosztása pedig az egyéni választókerületekben a pártok képviselõire adott, de mandátumot nem eredményezõ szavazatok száma alapján történne. Ha azonban – és a MIÉP ettõl a szisztémától sem zárkózott el – a pártok többsége a kétfordulós választási rendszert tartaná meg a továbbiakban is, a párt elképzelése szerint a kompenzációs mandátumok elmaradnának, és a 190 listás mandátum elosztása tisztán a pártlistákra adott szavazatok arányában valósulna meg.

Miképp az látható, a Fidesz-MPP javaslata fenntartja a jelenlegi választási rendszerben megjelenõ arányosság mértékét. A legnagyobb kormányzópárt koncepciójáról a bizottság ülésén éles vita alakult ki, s szinte minden frakció képviselõje – az SZDSZ ezen az ülésen nem képviseltette magát – elutasítóan nyilatkozott. A kisgazda-párt a Fidesz koncepciójával kapcsolatban leszögezte, hogy annak megvalósulása aránytalanságot eredményezne a választási rendszerben, s hátrányosan érintené a kis- és közepes pártokat. A Fidesz delegáltja a bizottsági ülésen elhangzottakra reagálva közölte, hogy pártja soha nem azonosult azzal a véleménnyel, mely szerint a választási rendszernek a jelenleginél nagyobb arányosítására kellene törekedni. Szerinte ez a választásokat követõen életképtelen koalíciókat hozna létre. A képviselõ leszögezte: a Fidesz-MPP a választási rendszerrel elégedett, tehát alapjaiban a rendszert nem kívánják megváltoztatni. A párt mindössze a parlament létszámának csökkentését kívánja, a kisebb költségek, a hatékonyabb és eredményesebb mûködés érdekében.

A kisebbségek parlamenti képviseletével kapcsolatos álláspontok

A kisebbségek parlamenti képviselete kapcsán is jelentõs eltérések figyelhetõk meg a pártok álláspontja között. A Fidesz-MPP, az MSZP és az SZDSZ teljes szavazati joggal járó parlamenti képviselethez juttatná a nemzetiségek reprezentánsait. Abban azonban már nem azonos a pártok álláspontja, hogy a kisebbségi képviselõk miként kerülhetnének be a parlamentbe.

A Fidesz szerint a kisebbségi önkormányzatok egyen-ként országos listát állítanának, és a szavazóknak választaniuk kellene, hogy egy párt területi listájára vagy a kisebbségi listára voksolnak. Az SZDSZ hasonló állás-pontot fejtett ki a vitában, míg az MSZP jelezte, hogy a háromszavazatos megoldás híve, azaz lehetõvé tenné a voksolást a területi és a kisebbségi listára is.

A Fidesz elõterjesztése a kisebbségi országos listákról az elsõ jelöltet juttatná kedvezményes – ötezres – szavazatszámmal mandátumhoz, de a listákról további jelöltek is parlamenti helyet kaphatnának, feltéve, hogy elérik az egyes pártok országos listán nyerhetõ mandátumaihoz szükséges szavazatszámot. A párt álláspontja szerint a nemzeti és etnikai kisebbségekre az 5 százalékos küszöb feltétele nem alkalmazandó. Az elõterjesztés ugyanakkor leszögezi: a Fidesz-MPP csak akkor tartja megvalósíthatónak a kisebbségek parlamenti képviseletére vonatkozó indítványát, ha a pártok meg tudnak állapodni a parlament létszámának csökkentésében.

Az FKgP és a MIÉP egyaránt jelezte, hogy a kérdés megnyugtató rendezésére a kétkamarás parlament lenne a megfelelõ megoldás. Amennyiben azonban a kisebbségi képviselet megoldására a jelenlegi egykamarás parlament keretein belül kerülne sor, akkor a két párt legfeljebb korlátozott szavazati joggal, illetve szavazati jog nélkül juttatná a kisebbségeket parlamenti képviselethez.

Pokol Béla, a testület kisgazda elnöke amiatt tartja aggályosnak a kisebbségek teljes jogú képviseletét, mert adott szituációban néhány fõs kormánytöbbség esetén túlságosan sok múlhatna a kisebbségi képviselõk szavazatain. Ezért az FKgP elképzelése szerint – a párt 13 nemzetiségi képviselõvel számol – a kisebbségi hon-atyák jogköre két szempontból korlátozottabb lenne, mint a többi képviselõé. Egyrészt a miniszterelnök meg-választásánál, illetve a kormány megbuktatására irányuló bizalmatlansági indítványnál, másrészt a költségvetési törvény vitájánál és szavazásánál nem gyakorolhatnának szavazati jogot. Ezt a korlátozást a párt szerint alkotmány-jogilag elfogadhatóvá teszi az a jóval kisebb mérvû szavazói támogatás, amely a nemzetiségi képviselõk mögött állna a többi képviselõhöz képest. A MIÉP – hasonló elvek miatt – csak a tanácskozási jogú, szavazati joggal nem rendelkezõ kisebbségi képviselõk megválasztását tartja elfogadhatónak.

Az MDF – az FKgP és a MIÉP álláspontjához hasonlóan – az egykamarás rendszerben nem látja megoldhatónak a teljes szavazati jog biztosítását a kisebbségi honatyák számára.

Egyéb kérdések

Végül azokra az egyéb jellegû kérdésekre térünk ki, amelyek, noha másodlagosnak tûnnek, mégis jelentõségteljesek egy demokratikus választási rendszerben. Ennek keretében röviden tárgyaljuk:

–     a külföldön élõ magyar állampolgárok választási jogának lehetõségét;

–     a nõk esélyegyenlõségét a parlamenti képviselõk között;

–     az európai parlamenti képviselõk választásának szabályozási koncepcióját.

Ami a külföldön élõ magyar állampolgárok választó-jogát illeti, az MDF álláspontja a következõ: a modern országok gyakorlatával összeegyeztethetetlen, hogy a külföldön tartózkodó adófizetõ állampolgárok ne vehessenek részt a választásokon. (Az alkotmányban rögzített szabályozás a választásokon való részvételt a Magyar Köztársaság területén éléshez és a választás napján az ország területén való tartózkodáshoz köti.) Az MDF szerint alkotmányellenes az is, hogy a tartósan külföldön élõ, kivándorolt, külföldre települt magyar állampolgárok sem vehetnek részt a szavazáson.

Az MDF véleményével egybecsengõen a Fidesz-MPP, az FKgP és a MIÉP támogatja, hogy a külföldön élõ, de magyar állampolgársággal rendelkezõ személyek szavaz-hassanak a magyar választásokon.

Az MSZP és az SZDSZ ezzel ellentétes álláspontot fejtett ki. Véleményük szerint nem célszerû, ha választó-jogot kap az, aki külföldön élve nem szembesül döntéseinek következményeivel. Arra mutattak rá, hogy biztosított a szavazás lehetõsége a külföldi magyar állampolgárok számára is, ha hazatelepülnek és magyarországi lakó-helyet létesítenek.

A bizottsági vitában a Fidesz-MPP és az FKgP azt az álláspontot képviselte, hogy a választójog állampolgári státuszjog, amely minden állampolgárt meg kell, hogy illessen.

A vitában felvetõdött a külföldön leadott szavazatok ellenõrzésének problematikája, illetve az, hogy mely választókörökben jelennének meg a külföldön élõ magyar választópolgárok szavazatai. A MIÉP áthidaló megoldásként azt javasolta, hogy ez a választói csoport csak pártlistára szavazhasson. Többen jelezték azonban, hogy ez az elképzelés ellentétes a jelenlegi magyar választó-jogi rendszerrel, amely két szavazat leadására biztosít jogot.

2000 tavaszán a szocialisták ismertették a nõk és a férfiak közötti esélykülönbségek mérséklésére vonatkozó javaslatukat, amely szerint a választási eljárásról szóló törvény rögzítené, hogy a pártok területi és országos listáján a nõi jelöltek aránya nem lehet alacsonyabb 20 százaléknál. Az MSZP-s elképzelés alapján az elsõ nõi jelöltnek legalább a második, az öt követõknek pedig a hatodik, tizenegyedik és tizenhatodik helyet kellene elfoglalniuk a rangsorban.

A tervezettel kapcsolatban a MIÉP fejtette ki a leghatározottabban véleményét. A párt képviselõi komolytalannak minõsítették azt az eljárást, amely elõírás alapján határozza meg a listán szereplõ nõk és férfiak arányát, s nem a tehetség dominál – függetlenül a nemtõl – a listára kerüléskor. A párt egyetért azzal, hogy csökkenteni és felszámolni szükséges mindazokat a társadalmi korlátokat, amelyek a nõk közéleti szerepvállalását gátolják, ugyanakkor elvetik az MSZP javaslatát, amely szerintük elsõsorban éppen a nõkre nézve lenne sértõ, akik azt érezhetnék, hogy nem saját teljesítményük alapján lettek képviselõk. Részben az elutasítás, részben az érdektelenség miatt ez a kérdéskör lekerült a bizottság napi-rendjérõl.

Talán Pokol Béla kisgazda bizottsági elnök tervezete az európai parlamenti képviselõk választásának szabályozási koncepciójáról volt az egyetlen olyan kérdéskör, amelyben nem bontakozott ki éles vita a pártok között, sõt egyetértés mutatkozott. A koncepció egyfordulós, listás választási rendszer bevezetését szorgalmazza. A felek abban is megegyeztek, hogy ne gátolja küszöb a pártok mandátumhoz jutását, és a választás érvényessége se legyen meghatározott arányú választói részvételhez kötve. A testületben egyedüliként a MIÉP érvel amellett, hogy az európai parlamenti választásokon érvényességi küszöböt kellene megállapítani. Az állásponttal kapcsolatban több párt képviselõje jelezte, hogy a küszöbállítás felettébb kockázatos lenne a várhatóan alacsony rész-vétel miatt.

Az elképzelések szerint a listaállításhoz az ország-gyûlési képviselettel nem rendelkezõ pártoknak meghatározott számú ajánlószelvényt kell majd összegyûjteniük, vagy kauciót kell letenniük, amit csak akkor kaphatnak vissza, ha az érvényes szavazatoknak legalább egy százalékát megszerzik.

A pártok abban is megegyeztek, hogy a kampányt az állam finanszírozza, és az európai parlamenti tagság legyen összeférhetetlen a magyar országgyûlési képviselõi mandátummal.

Összességében megállapítható, hogy az eseti bizottság eddigi tevékenysége sikertelennek bizonyult, igaz, háttér-beszélgetések alapján világossá vált, hogy a pártoknál sohasem mutatkozott igazi érdek és elszántság a választó-jogi reform végigvitelére. Az már most bizonyosnak tekinthetõ azonban, hogy a 2002-es választások a jelenleg hatályos szabályozás alapján kerülnek megrendezésre.