A Magyar Demokrata Fórum az egyetlen olyan parlamenti párt – akár a jelenlegi, akár az elõzõ parlamenti ciklus pártjait veszem figyelembe –, amely nem rendelkezik "saját" sajtóval. A pártok számára viszont létkérdés – és ezt az MDF a saját bõrén tapasztalja meg nap mint nap –, hogy a médiában megjelenjen, méghozzá kedvezõ színben. E megjelenéshez olyan témát kell találni, ami a közvélemény, illetve a közvéleményt formáló média számára hírértékkel bír, más szóval eladható. 2000 tavaszától, de még inkább 2001-tõl kezdve a Magyar Demokrata Fórum leginkább szövetségi politikájával szerepelt a sajtóban. Vagyis mondhatjuk azt, hogy az MDF ezzel a témával vált a politikai napirend alakítójává.

A szövetségi politika nemcsak a médiában való megjelenés miatt fontos egy politikai erõ számára. Szerepe van abban is, hogy egy párt ezzel is meg tudja magát határozni a politikai palettán. Másrészt ha egy pártnak vannak szövetségesei, azzal hirdetheti magáról a kompromisszumkészséget, ami a választók szemében pozitív üzenettel bír, egy esetleges koalícióalkotásnál pedig döntõ lehet.

Az MDF szövetségi politikáját két tényezõ egyszerre határozta meg: a koalíció, illetve a koalíciós partnerek iránti lojalitás és a párt saját önállósága. A Magyar Demokrata Fórum általános célja a polgári erõk egysége, ennek jegyében kötött választási együttmûködési megállapodást 1998-ban a Fidesszel, és lett a választási gyõzelem után a jobbközép kormánykoalíció tagja. Ugyancsak a polgári erõk egysége vezérelte a Fórumot, amikor választási együttmûködési megállapodást kötött a 2002-es választásokra a Fidesz-Magyar Polgári Párttal, és lett egy széles körû összefogás egyik pillére. Az MDF partnereit mindig a politikai paletta jobbközépnek nevezett részén, illetve a politikai közép jobboldalán kereste, határozottan elutasítva a szövetségi együttmûködést a szélsõséges-radikális pártokkal és a baloldallal.

A koalíciós partnerekhez való viszony

A Magyar Demokrata Fórum és koalíciós partnerei közti viszonyt a kormányzás felelõssége szempontjából együttmûködésre való törekvés jellemezte. Az MDF támogatta a szakmailag jól kidolgozott, az ország érdekét szolgáló törvényjavaslatokat, még ha ennek ára az is volt, hogy saját elképzeléseit, javaslatait nem tudta érvényesíteni – melyek szintén az ország érdekeit szolgálták –, mint például a költségvetés elfogadásakor.

A szimbolikus területeken azonban a Fórumot számos kudarc érte. Így például a Fidesz-MDF-FKgP hárompárti koalíció megnevezésekor a közbeszédben elterjedt az MDF-et nélkülözõ “Fidesz-kormány” vagy az “Orbán-Torgyán-kormány” elnevezés, amit nemcsak a baloldali ellenzék, de a Kisgazdapárt is értelemszerûen sulykolt, és néha a Fidesz is viszonzott. Mindez annak ellenére is így volt, hogy a Fidesz rögtön a választások másnapján tárgyalásokat kezdett az MDF-fel és június 24-én a két párt vezetõi kézjegyükkel is ellátták a koalíciós szerzõdést. A Fidesz és az FKgP közti megállapodás csak ezt követõen született meg, és a két párt vezetõi ugyan rózsaszínben tüntették fel viszonyukat, de a közvélemény érezte, hogy ez csak "kényszerházasság", annak minden súrlódásával együtt, amelyekre most nem kívánok kitérni.

A Magyar Demokrata Fórum és a Fidesz viszonyát sokáig a szoros és olajozott együttmûködés jellemezte. Ez az MDF számára azt jelentette, hogy a közvélemény szemében tartósan az 5 %-os parlamenti küszöb alatt maradt a párt népszerûsége. A Fórum 2000 tavaszán, a legfõbb ügyész jelölése kapcsán került elõször szembe koalíciós partnereivel, amikor azok és a MIÉP – az MDF megkérdezése nélkül – Polt Péter ombudsmant jelölték a posztra, míg az MDF – az igazságügyi miniszteri posztot betöltõ pártelnök javaslatára – Heidrich Gábort, a Csongrád megyei bíróság elnökét javasolta. A Fórum jelöltje mögé az MSZP és az SZDSZ is felsorakozott. Legfõbb ügyésszé végül a köztársasági elnök javaslatára Polt Pétert választotta meg az Országgyûlés.

A koalíció Achilles-sarka az MDF-FKgP viszony volt. A két párt kapcsolatát eleve megterhelte Antall Józsefnek az MDF-ben hagyománnyá vált Torgyán-ellenessége (mindent megtett, hogy távol tartsa õt kormányától), a Torgyán-vezette Kisgazdapárt ellenzékbe vonulása az elsõ ciklusban (az Antall-kormány “hátba döfése”), valamint a jobboldali összefogás miatti stratégiai nézetkülönbségek 1998 elõtt: Torgyánéknak erõs fenntartásaik voltak az MDF-fel szemben, és szívesen preferálták a KDNP és a MIÉP bevonását a nemzeti oldal összefogásába.

A ’98-as választás után a koalícióban a kisgazdák nem kezelték partnerként az MDF-et, éreztették az erõkülönbséget, és azt, hogy õk a fontosabbak a Fidesz számára. Sokat elárult a viszonyukról, hogy 1998-ban e két párt nem kötött egymással koalíciós jellegû megállapodást. Az MDF politikusai többször élesen bírálták a Kisgazdapárt vezetését vagy a kisgazda irányítású minisztériumok munkáját – nem alaptalanul. Font Sándor MDF-es frakcióvezetõ-helyettes 2000-ben összetûzésbe került a késõbb megvesztegetési ügybe keveredett Székely Zoltán kisgazda képviselõvel.

A két koalíciós párt közti sohasem felhõtlen viszony legjobban talán akkor mérgesedett el, amikor Dávid Ibolya bejelentette: a Fórum nem támogatja a Kisgazdapárt elnökének köztársasági elnökké választását. A Fidesz-FKgP közt aláírt koalíciós megállapodás szerint ugyanis a Kisgazdapárt tehetett javaslatot az államfõ személyére, amihez a Fidesz egyetértése kellett. Már a megállapodás megkötésekor nyílt titok volt – noha az érintettek ezt tagadták –, hogy ez a passzus Torgyán Józsefre vonatkozik. A Kisgazdapárt nagyválasztmánya 2000 tavaszán aztán világossá tette a helyzetet, amikor a pártelnököt javasolta államfõnek. Torgyánnak azonban – az MDF vétójának és a Fidesz-támogatás hiányának ismeretében – végleg le kellett mondania az államelnöki pozíció megszerzésérõl.

A Békejobb

Új színt hozott a párt szövetségi politikájába az 1999. január 30-án pártelnökké választott Dávid Ibolya. Az új szövetségi politikára vonatkozó azon elképzelését, hogy a Fórum kezdjen tárgyalásokat a vele azonos vagy hozzá közel álló, kereszténydemokrata értékrendet valló politikai erõkkel, a párt Országos Választmánya május 29-én fogadta el, megadva a felhatalmazást az elõkészítõ lépések megtételére is. A nem elõzmények nélküli, szemlélet- és megjelenési módjában mégis újnak ható szövetségi politika annak felismerésén alapult, hogy a polgári kormányzás hosszú távú fenntartása csakis az erõk egyesítésével, a mérsékelt középerõk integrációjával lehetséges. Ennek jegyében a Somlóvásárhelyen 1999. június 27-én tartott Antall József-megemlékezésen az MDF mellett a Magyar Demokrata Néppárt, a Vállalkozók Pártja és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség is képviseltette magát.

Az 1999. október 4-re kiírt, és a csekély részvétel miatt eredménytelenül zárult székesfehérvári idõközi országgyûlési képviselõválasztáson Viniczai Tibor MDF-es jelöltet a párt új szövetségi politikájának jegyében az MDNP és a Vállalkozók Pártja is támogatta, aki így 12%-ot ért el.

A közel egy éves elõzmény után akkor történt lényeges hangsúlyeltolódás a párt szövetségi politikájában, amikor 2000. február 2-án a Gellért szállóban bemutatták a Békejobb plakátját. A plakát elõterét két pártelnök-asszony: Dávid Ibolya (MDF) és Pusztai Erzsébet (MDNP) mosolygós kézfogása uralta. Mögöttük Herényi Károly (MDF), Semjén Zsolt (MKDSZ) és Ékes József (Vállalkozók Pártja) nézett optimistán a jövõbe. Hátuk mögött néhány budapesti építmény zöld sziluettje, jobbra az MDF, MDNP és a VP emblémája, alatta három szó: párbeszéd, hagyomány, jövõkép. Legfelül pedig a felirat: “a BÉKEJOBB 2000”.

A kezdeményezés céljaként egy új közéleti stílus meghonosítását nevezték meg. A pártelnökök arra hívták fel a figyelmet, hogy a túlságosan kiélezett hangvétel miatt az emberek kiábrándultak a politikából és a politikusokból. Egyre inkább azt érzik, hogy a közélet nem róluk, nem az õ ügyeikrõl szól. E kezdeményezés nem volt más, mint felhívás az összefogásra, a párbeszédre, egyúttal nyitott mindenki felé. Elsõsorban az antalli értékrendet valló, keresztény-konzervatív politikai erõk csatlakozását várták, mert a hosszú távú kormányzás érdekében minden módon segíteni kell a szétaprózódott jobboldal társadalmi beágyazódását. Hozzátették: nem céljuk a koalíciós partnerek szavazóbázisának elszívása, csupán csak egyfajta háló kifeszítése a vezetõ kormánypártból kiábrándult szavazók jobboldalon való megtartására.

Úgy tûnik, a koalíciós partnerek a számukra szóba jöhetõ elõnyöket nem ismerték fel, ugyanis a Fidesz és az FKGP vezetõ személyiségei megütközéssel, ingerülten fogadták a legkisebb koalíciós párt integrációs törekvését a jobbközép összefogására. A kisgazdapárt vezetõ politikusai eléggé lekicsinylõen, sõt ironikusan minõsítették a kezdeményezést, illetve azzal szemben saját szerepüket hangsúlyozták. A Fidesz részérõl hivatalosan senki sem kommentálta a kezdeményezést, de arra felhívták a figyelmet, hogy a Békejobb három pártjának együttes támogatottsága sem éri el az 5%-ot, a Fidesz nélkül egyik sem lenne képes bejutni a parlamentbe. A Fidesz az MDF különutasságát megbosszulandó és ellensúlyozandó két államtitkárt csábított el a Fórumtól (Manninger Jenõt – aki rögtön felvételét kérte a vezetõ kormánypártba – és Demeter Ervint), illetve június elsejei hatállyal felmentették politikai államtitkári beosztásából Pusztai Erzsébetet, a Néppárt elnökét, amit képtelen indokokkal magyaráztak.

A Békejobb fogadtatása a benne részt vevõ pártokon belül sem volt egyértelmû. Mindhárom pártban élénk vitákat, nézeteltéréseket váltott ki. Ide sorolható Demeter Ervin titkosszolgálati és Manninger Jenõ közlekedési államtitkár távozása is. (Õket egyébként Csapody Miklós képviselõ "megélhetési politikusoknak" nevezte. Elmondása szerint Demeter Ervin korábban nem adott hangot pártjától eltérõ véleményeknek, így nála inkább arról volt szó, hogy a Fidesz kivásárolta az MDF-bõl, majd miniszteri bársonyszékkel jutalmazta.) A Békejobb meghirdetését követõen, ugyancsak a koalíciós partnerekkel szembeni politika tiltakozásaként lemondott a Fórumban viselt általános alelnöki posztjáról Gémesi György. Lemondása okaként nehezményezte az elnökségi ülések állandó rendjének és a minden részletre kiterjedõ egyeztetések hiányát. A Békejobb 2000-rõl elmondta, hogy azt több ponton aggályosnak és átgondolatlannak tartja. Megjegyezte: a program kialakításakor nem volt megfelelõ a döntés-elõkészítés és az egyeztetés folyamata, amelybe személy szerint be sem vonták. A Békejobb a másik két pártban is vitákat váltott ki: mind a Vállalkozók Pártjában, mind a Néppártban többen kilépéssel tiltakoztak a Békejobb-politika ellen.

Néhány nappal az együttmûködés meghirdetése után a Magyar Demokrata Fórum megtartotta XV. Országos Gyûlését. A napirendi pontok között szerepelt a Békejobb megvitatása is. A tanácskozás Dávid Ibolya vitaindítójával kezdõdött. “Nem gondoljuk, hogy mi vagyunk az egyetlen letéteményesei a nemzet ügyének, nem gondoljuk, hogy csak nekünk van mondanivalónk a nemzet számára, azt azonban tudjuk, hogy összefogni, integrálni kell.” – hangsúlyozta Dávid Ibolya, majd leszögezte: “A Békejobb összefogás együttmûködésre hívja mindazokat, akik elfogadják kinyújtott kezünket, hiszen az ország mind több polgárának meggyõzõdése, hogy szükség van egy mérsékelt nemzeti középerõre, ami ma hiányzik a politikai palettáról. Az MDF tudja, hogy a jobbközép erõket össze kell fogni.” A gyûlésen a várakozásoknak megfelelõen a felszólalók összességében egyetértettek az Fórum által meghirdetett politikával, a vita során senki sem kérdõjelezte meg a "Békejobb 2000" összefogást. Végül az országos gyûlés személyi kérdésekben is döntött. Az elnökség tagjává választotta a párt Fidesszel szembeni önállósága mellett kiálló Csapody Miklós országgyûlési képviselõt és Viniczai Tibort, a párt és a Békejobb-együttmûködés székesfehérvári képviselõjelöltjét.

A kezdeményezés számára az elsõ jelentõs megmérettetést a fehérgyarmati és székesfehérvári idõközi választások jelentették, amelyek tovább élezték az MDF és koalíciós partnereinek viszonyát. Mint ismeretes, a Fidesz Fehérgyarmaton nem az MDF, hanem a Független Kisgazdapárt jelöltjét támogatta (jóllehet Fehérgyarmat az elhunyt MDF-es képviselõ, Zilahi József körzete volt). Bár korábban az MDF arra kérte a Fideszt, hogy a Fórum (ill. a Békejobb) jelöltje mögé sorakozzon fel, a Fidesz elnöksége mégis a kisgazda jelölt támogatása mellett határozott. A Fidesz-frakcióban az elnökség döntését ironikusan “békejobbegyenesnek” nevezték. A Fidesz több vezetõje szerint a párt azért sorakozik fel az FKGP jelöltje mögé, mert az MDF nem tartja be az idõközi választásokkal kapcsolatban született pártközi megállapodást, Viniczai Tibor székesfehérvári (újra)indításával veszélyeztetve a koalíciós gyõzelmet.

Az idõközi választás elsõ fordulója a Fejér megyei választókörzetben érvénytelen volt, míg Fehérgyarmaton elérte ugyan a részvétel az 50%-ot, de az elsõ forduló nem hozott döntést. Itt az SZDSZ jelöltje elütötte a második fordulóban való részvételtõl a Békejobb jelöltjét. Fehérgyarmaton végül a koalíciós pártok jelöltje gyõzött. Székesfehérváron Viniczai Tibor 10%-os eredménye elmaradt az 1999-es 12%-tól, talán ezért is döntött úgy, hogy a közös kisgazda-fideszes jelölt javára visszalép. Eredményét azonban – némiképp talán túlzóan – Dávid Ibolya úgy kommentálta, hogy a Magyar Demokrata Fórum túljutott azon a küszöbön, mely a parlamentbe jutáshoz kell, társadalmi támogatottsága alapján a harmadik legerõsebb párt Magyarországon. Székesfehérváron végül a szocialista jelölt nyert. Nyíregyházán egy idõközi önkormányzati választáson a Békejobb pártjai közösen állítottak jelöltet. Fazekas János az MDF-MDNP-Vállalkozók Pártja-MKDSZ és egy helyi civil szervezet jelöltjeként 14%-ot szerzett, amivel 3. lett az MSZP és a Fidesz jelöltje mögött.

A békejobbos jelöltek által elért eredmény alapján az MDF igazolva látta azt az elképzelést, hogy sok Fidesz-szavazónak elege van a jobbra húzó kormánypolitikából, és nem hajlandó kisgazda jelöltet támogatni, a bizonytalanok pedig egy kis párt által megszólíthatók. Ez az eredmény mutatja azt is, hogy nemcsak két nagy pártról szól a magyar politika, a palettán a kicsiknek is van keresnivalójuk.

A Békejobb 2000 egyedülálló voltát nemcsak a nyugodtabb légkörû politizálás megteremtésének terve és a kisebb jobboldali pártok összefogására irányuló törekvés jelentette. Egyedülállóvá tette az is, hogy a benne részt vevõ pártok megyei (illetve helyi) szervezetei is együttmûködési megállapodást írtak alá. Ilyenre a rendszerváltás óta Magyarországon még nem volt példa. E megállapodásoknál az MDF, az MDNP és a Vállalkozók Pártja mindig szerepelt együttmûködõ partnerként, de rajtuk kívül más kisebb jobbközép-politikai szervezetek is aláírók voltak. Így a Kisgazda Szövetség, az Egyesült Kisgazdapárt, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség, illetve a Kereszténydemokrata Néppárt csatlakozott az együttmûködéshez. Míg a két utóbbi tömörülés országos vezetõsége bírálta a kezdeményezést, addig megyei szervezeteik aláíróként is csatlakoztak hozzá.

Az elsõ ilyen jellegû megállapodások az MDF, az MDNP és a VP szervezetei között 1999 õszén jöttek létre, míg az utolsó 2000 novemberében íródott. Ezek a megállapodások sokkal nagyobb és hosszabb távú politikai célokat fogalmaznak meg, így alkalmasak voltak arra, hogy a Békejobb helyi alapját megteremtsék. A Békejobb-ban részt vevõ pártok országos választmányi elnökeik által 2000. február 25-én Pátyodon írtak alá megállapodást. Ebben kinyilvánították, elérkezettnek látják az idõt, hogy az együttmûködés minõségileg új szakaszába lépjenek. A három választmányi elnök kinyilvánítja szándékát a megkezdett együttmûködési folyamat gyorsítására és erõsítésére a koalíció erõsítése céljából. Kijelentették, hogy szükség van a jobbközép-kormányzásra a 2002-es választások után is, ennek érdekében szorgalmazzák az összefogást. Sürgetik, hogy a Békejobb pártjai minél elõbb szövetséget (uniót) hozzanak létre, amiben a velük egyetértõ civil szervezetek is közremûködhetnek.

A Békejobb ismertségérõl és a kezdeményezés lakossági fogadtatásáról három felmérés is készült. A Medián 2000 júliusi felmérése szerint a megkérdezettek csupán 23 százaléka hallott a Békejobbról. A legtöbben – tízbõl négyen – a kulturált politikai párbeszéd megteremtését, a pártok közötti civakodás megszüntetését említették a mozgalom elsõdleges céljaként. A Békejobb-kezdeményezés alacsony ismertségét az is mutatta, hogy az MDF szavazók közül is csak minden második hallott a róla. Jelentõs része azoknak, akik hallottak már a mozgalomról, meglehetõsen hiányos ismeretekkel rendelkezik az abban résztvevõ politikai erõkrõl: 62 százalékuk jelölte meg az MDF-et, egyharmaduk pedig az MDNP-t.

A Medián azt is megkérdezte, hogy miként vélekednek a szavazópolgárok az MDF politikájáról, stratégiájáról. A legtöbben azzal a kijelentéssel értettek egyet, miszerint a párt Dávid Ibolya népszerûségének köszönheti, hogy nem tûnt még el a magyar politikából (egyetért: 60%, nem ért egyet: 40%). Sokan vélték úgy, hogy az MDF csak azért mutatkozik békülékenynek, mert bukott politikusai a túlélésért küzdve így akarják megtéveszteni a választókat (egyetért: 46%, nem ért egyet: 54%). Ugyanakkor – cáfolandó a koalíciós partnerek irányából érkezõ vádakat – a válaszadók többsége nem értett egyet azzal a kijelentéssel, hogy az MDF megbízhatatlan szövetséges, megosztja a jobboldalt és ezzel a baloldal malmára hajtja a vizet (egyetért: 22%, nem ért egyet: 78%).

A Medián 2000 decemberében egy 1200 fõs mintán ismét felmérést végzett a Békejobb ismertségérõl, fogadtatásáról. Ebbõl kiderült, hogy a Békejobb ismertsége alig változott július és december között (július: 23, december: 24%), de a kezdeményezésrõl tudók körében két százalékról kilencre nõtt azoknak a száma, akik pontosan meg tudták nevezni az abban részt vevõ pártokat. Az elemzés második szakaszában azt vizsgálták, hogy milyen a fogadtatása azoknak a politikai céloknak, amelyeket a Békejobb 2000 tûzött ki maga elé, illetve, hogy a közvélekedés szerint ezeket mennyire sikerült elérnie. A felmérés szerint a botránymentes politizálás közel 90%-os arányban visszhangra talált a közvéleményben, míg az új jobbközép-erõ létrehozásának kisebb a támogatottsága (48%). A válaszadók szerint a Békejobbnak nagyon kevéssé sikerült megvalósítania ezeket, ráadásul éppen ellentétes sorrendben a kívánalmakkal: az új jobbközép-erõ létrehozásában látják az emberek a leginkább eredményesnek a Békejobbot. A felmérésbõl kiderült az is, hogy a választók 36%-a a kétpártiság híve, míg 50% szerint szükség van a kisebb pártokra is, mert nélkülük a politika nem képes képviselni a társadalomban meglévõ sokféle érdeket.

A Békejobb-együttmûködés kapcsán gyakran felmerült az a vélemény, hogy a kezdeményezés a jobboldal egységét fenyegeti, így tulajdonképpen a baloldal érdekeit képviseli. A felméréskor kiderült, hogy a közvélemény nem osztja ezeket az aggodalmakat. Amikor pedig azt kérdezték az emberektõl, hogy szerintük az MDF-nek hogyan kellene indulnia a 2002-es választásokon, a megkérdezettek másfélszer annyian szavaztak a Békejobb keretében való indulásra, mint a Fidesszel közös megmérettetésre.

A harmadik felmérést egy ezerfõs országos reprezentatív mintán a Szonda Ipsos végezte 2000 augusztusában. Ebbõl kiderült, hogy a magyar választópolgár szerint a pártok közül leginkább az MDF tekinthetõ centrumpártnak. Ha a centrumban létrejönne egy új tömörülés, akkor az a választók rokonszenvére biztosan számíthatna. Ha pedig az akkori MDF indulna a választásokon, akkor több szavazatot kapna, amennyiben más jobbközép-pártokkal közösen vállalná a megmérettetést, mintha egyedül vágna neki a választásoknak.

Mindhárom felmérés azt mutatta, hogy a magyar közvéleményben van igény a centrumpárti politizálásra, amit leginkább egy MDF-vezette pártszövetség, a Békejobb valósíthatna meg.

2000 õszétõl, amikor a Magyar Demokrata Fórum tárgyalásokba kezdett a Fidesszel a választási együttmûködésrõl, a Békejobb helyzetében változás állt be. A Fórum felhagyott a békejobbos megnyilvánulásokkal, a kezdeményezés motorja egyre inkább az a Néppárt lett, amely egy MDF-Fidesz megegyezés esetén vitathatatlanul elvesztette volna a Parlamentbe való bejutás lehetõségét. A Néppárt aktivitását fokozta, hogy Buza Attila fideszes képviselõ halála miatt megüresedett a dabasi mandátum, ezért oda kiírták az idõközi választást. Pusztai Erzsébet, a Néppárt elnöke november közepén bejelentette: indulni kíván a Néppárt, az MDF és a VP, tehát a Békejobb jelöltjeként a mandátum megszerzéséért.

Bejelentése a Fórum vezetésében is zavart okozott. Gémesi György, a párt elnökségi tagja azonnal kezdeményezte az MDF elnökségének összehívását, mert szerinte Pusztai a párt vezetõ testületeinek jóváhagyása nélkül akart közös jelöltként indulni. Szerinte Dávid Ibolya és Kövér László folyamatosan egyeztet a két párt 2002-es választási együttmûködésérõl. Gémesi szerint mindez csak félreértés, de ha nem, akkor mindent megtesz annak érdekében, hogy a Fidesz és az MDF együttmûködését és közös indulását semmi se zavarja.

Kölcsönös vádaskodások, a székesfehérvári és a fehérgyarmati helyzet felemlegetése után a Fidesz által megnevezett képviselõjelölt végül Szûcs Lajos lett, Buza Attila korábbi titkára, a Pest megyei közgyûlés tagja. Az MDF helyi szervezetei is mellé álltak, amit a párt megyei szervezete, majd az országos választmány is jóváhagyott. A választás elsõ fordulója érvénytelen lett. Pusztai Erzsébet 5,72 %-ot kapott, amivel a Fidesz-MDF-FKgP, az MSZP és a MIÉP jelöltje mögött a 4. helyen végzett. A második fordulóban Pusztai visszalépett a koalíciós jelölt javára, aki így magabiztosan, 54 %-kal megnyerte a dabasi idõközi választást.

2001. február 27-én tartotta Gödöllõn XVI. Országos Gyûlését a Magyar Demokrata Fórum. A tanácskozás fõ feladata a 2002-es választásokra való felkészülés irányelveinek meghatározása, a kormányzati munka értékelése és a tisztújítás volt. A gyûlés kinyilvánította, hogy a párt hosszú távú szövetségesének a Fideszt tekinti, és hitet tettek a mérsékelt jobboldali együttmûködés mellett. A párt elnökségébe beválasztották a Békejobb-kezdeményezés támogatójaként ismert Csapody Miklóst, Viniczai Tibort és Boross Pétert, valamint a Fidesszel való együttmûködés hívei közül Gémesi Györgyöt és Lezsák Sándort. Elnökké elsöprõ többséggel Dávid Ibolyát választották meg.

A gyûlésen történteket kommentálva a Néppárt elnöke elmondta: szerinte “Dávid Ibolya beszámolója azt mutatta, hogy van lehetõség az együttmûködésre a Békejobb pártjai között, és ezt minden bizonnyal meg is fogják találni. Mások szerint viszont a gyûlésen hûségükrõl biztosították a koalíció vezetõ erejét és “csendesen leengedték a Békejobbot”.

Szövetség a Fidesszel

Az MDF-en belül egyre inkább elõtérbe került a Fidesszel kötendõ választási megállapodás. Az MDF Országos Választmánya még 2000 szeptemberében felhatalmazta Dávid Ibolyát, hogy választási együttmûködésrõl kezdjen tárgyalásokat a Fidesszel. A vezetõ kormánypárt akkori elnöke, Kövér László ajánlata szerint a Fórum 30 egyéni körzetben és 20 listás helyen nevezhetné meg a képviselõjelöltet, köztük lehetne a párt valamennyi akkori képviselõje. Dávid Ibolya korainak tartotta a megállapodás megkötését, és mind az Országos Választmány januári ülésén (melyen Csáky Andrást választották a testület elnökévé), mind a XVI. Országos Gyûlésen az MDF önálló választási felkészülésérõl beszélt, de nem zárta ki annak lehetõségét, hogy akár közvetlenül a választások elõtt választási szövetséget kössön a Fidesszel. A párton belül a Balsai István és Horváth Balázs nevével fémjelzett csoport a mielõbbi szövetségkötést szorgalmazta.

A kisgazdapárton belüli harcokkal és Torgyán József lemondásával a párt felértékelõdött: Kövér László már az MDF-et nevezte a Fidesz elsõ számú szövetségesének. A kisgazdák mélyrepülése következtében igazolódott Dávid Ibolya óvatossága: el kell kerülni egy idõ elõtti választási szövetség megkötését. 2001 februárjában a pártelnök már be is jelentette, hogy nincsenek tárgyalások a Fidesz és az MDF között. A holtpontról az MDF-frakció mozdította ki a kérdést májusban, amikor elengedhetetlennek nevezték a Fidesszel való közös listaállítást. A választási együttmûködési tárgyalások májusban indultak újra a két párt között, amelyben szerepet játszott Pokorni Zoltán Fidesz-elnökké választása. Az MDF 2001. május 21-én önálló frakcióra, közös listára és közös jelöltekre tett javaslatot, melybõl 44-et a Fórum nevezne meg. A Fidesz ezt irreálisnak tartotta.

A két párt közti tárgyalássorozat neuralgikus pontja volt, hogy a Fidesz Csapody Miklós és Herényi Károly körzetét az MKDSZ-nek ígérte, holott Csapody korábban ott háromszor nyert egyéni mandátumot, illetve a Fidesz a korábbi 30 közös egyéni jelöltre tett ajánlatát 22-24-re csökkentette. (Csapody mindvégig kiállt a Fórum önállósága mellett, illetve “megélhetési politikusnak” minõsítette az MDF-bõl a Fideszbe távozó két államtitkárt, Herényi pedig a Békejobb egyik kulcsszereplõje volt, s így személye nem tetszett a vezetõ kormánypártnak.) A Fidesz azt sem akarta, hogy a közös lista elnevezésében szerepeljen az MDF neve, továbbá 9 megyében elzárkózott attól, hogy az MDF ott is képviselõ-jelölteket nevezhessen meg. Az önálló MDF-frakció megalakulása is veszélybe került, hiszen nem volt garantálható, hogy a Házszabályban elõírt 15 fõt eléri a Fórum képviselõinek létszáma. Végezetül problémát okozott a két párt között a választási eredmény révén járó állami támogatás elosztása is.

2001. július 20-án került sor az MDF Országos Választmányának ülésére, melynek fõ témája a választási együttmûködés volt. Az OV olyan határozatot hozott, mely szerint ha augusztus 31-ig nem sikerül megállapodni a Fidesszel, akkor önállóan indulnak a 2002-es országgyûlési választásokon. A Fórum feltételei: közös listaállítás, amelyben szerepel az MDF neve, önálló frakcióalakítás lehetõsége a választások után, jelöltállítási jog az akkor is a párt által képviselt választókerületekben, teljes területi lefedettség (az ország minden megyéjében állíthasson a párt legalább egy képviselõ-jelöltet) és az állami támogatás méltányos elosztása. A két párt tárgyalódelegációja újra folytatta a tárgyalásokat, és nem sokkal a határidõ lejárta elõtt, augusztus 31-én éjjel a felek megegyeztek a választási együttmûködési megállapodásról, amit szeptember 3-án a Gellért Szállóban ünnepélyesen alá is írtak. Ennek értelmében a két párt közös választási programot dolgoz ki, közös listát állítanak Fidesz-MDF néven, melyet Orbán Viktor vezet, a második helyen Dávid Ibolya áll, Hende Csaba, az MDF általános alelnöke pedig a további 13 hely valamelyikén kap helyet. Az MDF legalább hét olyan területi listás helyet kap, melyrõl a Fidesz 1998-ban képviselõt küldött a Parlamentbe, az országos lista és a területi listák további helyeire is felkerülhetnek az MDF jelöltjei. A Fórum 27 egyéni körzetben nevezhet meg képviselõ-jelöltet, és mind a 16 képviselõje újra indulhat közös jelöltként. Azon jelöltek indulásáról, akik az elõzõ ciklusban nem voltak képviselõk, a két párt megfelelõ testületeinek együttes jóváhagyása szükséges. Az új Országgyûlésben mindkét párt külön frakciót hozhat létre, a közös listára esõ szavazatokból pedig az MDF legalább 5 %-ot kap.

A megállapodás értelmében az MDF az alábbi választókerületekben nevezhette meg a közös jelölteket:

1. Bács-Kiskun megye 3. vk. (Tiszakécske)

2. Bács-Kiskun megye 6. vk. (Kiskõrös)

3. Békés megye 6. vk. (Orosháza)

4. Budapest 2. vk. (II. ker.)

5. Budapest 15. vk. (XI. ker.)

6. Csongrád megye 2. vk. (Szeged)

7. Fejér megye 7. vk. (Bicske)

8. Gyõr-Moson-Sopron megye 1. vk. (Gyõr)

9. Pest megye 4. vk. (Gödöllõ)

10. Pest megye 15. vk. (Cegléd)

11. Somogy megye 4. vk. (Balatonboglár)

12. Somogy megye 5. vk. (Marcali)

13. Tolna megye 5. vk. (Tamási)

14. Vas megye 5. vk. (Körmend)

15. Veszprém megye 1 vk. (Ajka)

16. Veszprém megye 6. vk. (Veszprém)

17. Baranya megye 7. vk. (Szigetvár)

18. Borsod-Abaúj-Zemplén megye 4. vk. (Miskolc, Diósgyõr)

19. Budapest 3. vk. (III. kerület, Óbuda)

20. Budapest 5. vk. (IV. kerület, Újpest)

21. Hajdú-Bihar megye 8. vk. (Balmazújváros)

22. Heves megye 5. vk. (Heves)

23. Jász-Nagykun-Szolnok megye 1. vk. (Jászberény)

24. Komárom-Esztergom megye 4. vk. (Komárom)

25. Nógrád megye 2. vk. (Pásztó)

26. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 9. vk. (Mátészalka)

27. Zala megye 5. vk. (Zalaszentgrót)

A megállapodás megkötése után megkezdõdött annak tartalommal való kitöltése. Szeptember 26-án a Fidesz és az MDF országgyûlési képviselõcsoportja is együttmûködési megállapodást kötött, november 10-én pedig mindkét párt elnöke kizárta a MIÉP-pel való koalíció lehetõségét. Az MDF Országos Választmányának ülésén a programalkotó-egyeztetõ testületet és a kampánycsapatot állítottak fel Dávid Ibolya vezetésével, elõbbi munkáját Pongrácz Tibor fõtanácsadó, utóbbiét Lezsák Sándor alelnök irányítja.

Decemberben tovább bõvült a polgári együttmûködés tábora. December 19-én Budapesten aláírták a Fidesz, az MDF és a Kisgazda Polgári Egyesület választási megállapodását, mely szerint tizenegy kisgazda politikus indul a két kormánypárt közös jelöltjeként. Két nappal késõbb együttmûködési megállapodást írt alá a Fidesz-MDF és a Lungo Drom roma szervezet, ez utóbbi összesen tíz listás jelölt állítására kapott lehetõséget. Ugyancsak e hónapban változásra került sor a Fidesz kérésére az MDF-nek adott körzetek körében: a Fórum Hajdú-Bihar megye 8. választókerülete helyett a 9. választókerületben (Hajdúböszörmény) állíthatott jelöltet.

2002. február 16-án az “Összefogás kongresszusával”, vagyis a Fidesz-Magyar Polgári Párt XIV. Kongresszusával – amelyen a szövetséges pártok és szervezetek elnökei, illetve a közös képviselõjelöltek is részt vettek – megkezdõdött a kormánykoalíció választási kampánya. Orbán Viktor miniszterelnök elsõként írja alá a polgárokkal kötött jelképes (“ötkarikás”) szerzõdést. Február 23-án a közös kampány a gyakorlatban is kezdetét veszi: több napilapban közzéteszik a választási program rövidített változatát, utcára kerülnek a közös jelöltek plakátjai. A fizetett televíziós hirdetésekben “az utca emberei” mondják el, miért szavaznak a polgári pártszövetségre. Február 28-án a Magyar Polgári Együttmûködés Egyesület által kezdeményezett Nemzetiszalag Mozgalom a kokárda március 15-tõl a választásokig tartó viselésére szólít fel. A Fidesz-MDF képviselõjelöltjei gyakorlatilag egységesen csatlakoztak a felhíváshoz.

Ez a széles körû jobboldali, polgári együttmûködés – melynek csak ismétlésképpen, részese volt a Fidesz-MPP, az MDF, az MKDSZ, a Fidelitas, a Kisgazda Polgári Egyesület, a Lungo Drom, illetve az MDF szövetségeseként az Ifjúsági Demokrata Fórum – jó eséllyel indult a 2002-es országgyûlési választásokon, és csak kis híja volt, hogy meg nem nyerte azt.

A tanulság

A pártok vezetõi sokat vitatkoztak arról, hogy valójában melyikük nyerte meg a 2002-es országgyûlési választásokat. Tényként megállapíthatjuk, hogy a Fidesz-MDF összefogás együtt több képviselõt küldhetett a Tisztelt Házba, mint az MSZP, ám az SZDSZ bejutása miatt mégis a baloldal alakíthatott kormányt. Az MDF 24 képviselõje került be a Parlamentbe, amivel így a Fórum a harmadik legnagyobb párttá vált.

Azt különösen fontos kiemelni, hogy a párt képviselõinek zöme egyéni kerületbõl jutott mandátumhoz (a 24 fõs frakcióból 19-en). Ha ezt összevetjük más pártok hasonló mutatóival, messze az MDF vezeti a sort. Ugyancsak fontos hangsúlyozni, hogy az MDF az a párt, amelynek legtöbb egyéni képviselõjelöltje jutott mandátumhoz a választások után (a 27 egyéni kerületi jelölt 70,4%-a, míg a Fidesz és többi szövetségese jelöltjei közül 51%), és az elõzõ ciklusbeli képviselõk közül egyet kivéve mind bejutott az új törvényhozásba is. Mindez azt is mutatja, hogy az MDF tudta leginkább kiválasztani azokat a személyeket, akik hitelesek a magyar választópolgárok szemében, másrészt az MDF-es jelöltek nemcsak személyükkel, de a mögéjük felsorakozó helyi és országos kampánystábbal együtt hitelesen képviselték a részben az MDF által fogalmazott közös választási programot a választópolgárok felé. Mindezt csak azért kellett leírni, hogy lássuk: az MDF nélkül ez a jobboldali eredmény nem jöhetett volna létre.

Milyen végsõ konklúziót tudunk levonni az eddigiekbõl? Azt, hogy a rendszerváltás óta egyetlen párt nem képes lefedni a politikai paletta jobboldalát. Más szavakkal: a magyar társadalomban meglévõ sokféle érdeket és értéket egyetlen jobboldali párt – bármennyire sokszínû, univerzális is – nem képes integrálni és megjeleníteni. A jobboldalon nemcsak hely, de szükség is van egy nagy múltú, kellõ tapasztalattal rendelkezõ, a társadalomba kellõen beágyazott, hiteles embereket felvonultató pártra, amelyet ma a Magyar Demokrata Fórum jelent.