Egy korhadt fatörzsben, Madagaszkár egyik fennsíkján Brian Fisher amerikai rovarszakértő felfedezett egy hangyanépet, amely az államalkotó rovarok egy korai szakaszából származó leletnek tűnik. A darázsderekú kannibálhangyák saját lárváik vérét szívják. Fisher, aki az elmúlt öt évben 600 hangyafajt katalogizált Madagaszkáron, azt gyanítja, hogy legújabb, az Adetomyrma nemzetséghez tartozó hangyatörzs nem csupán egy új faj, hanem valószínűleg az összes ma élő hangyaféle közös őse – a hiányzó láncszem abban az evolúciós történetben, amelyben a hangyák 70-100 millió évvel ezelőtt elkezdtek kifejlődni a darazsakból. Sok más hangyafajhoz hasonlóan a felnőtt állatok e madagaszkári hangyáknál sem képesek szilárd táplálékot magukhoz venni. A legtöbb modern hangyafajnál dolgozóhangyák etetik a lárvákat, amelyek a megemésztett táplálék egy részét újra kilökik magukból. A dolgozók aztán ezzel az előemésztett élelemmel táplálják önmagukat és a kolónia többi tagját. A Fisher által felfedezett őshangyáknál viszont a felnőtt példányok egyszerűen véresre harapdálják a lárvákat, és a kiserkenő lárvavérrel táplálkoznak. E különös táplálkozási szokásukra tekintettel nevezte el felfedezettjeit kannibál- vagy Drakula-hangyáknak az amerikai kutató. A “nem destruktív kannibalizmust” gyakorló madagaszkári hangyák torát és potrohát csak egy ízület kapcsolja össze, szemben a modern hangyafajok dupla vagy tripla ízületével. Fisher szerint ez az egyízületes “darázsderék” egyértelmű jele annak, hogy a Drakula-hangyák kapcsolatban állnak korai darázsfajokkal. Madagaszkár a viszonylagos elszigeteltség miatt biológiai kincsestárnak számít. Számos régi faj fennmaradhatott azért, mert nem támasztottak nekik versenyt új jövevények.