A következő lépés az volt, hogy az előállított (és általunk Doogie-nak elkeresztelt) „szuperegerek” tanulási és memória képességeit pontosan felmérjük, ami főleg Ya-Ping Tang feladata volt. Először az emlékezés egyik legalapvetőbb aspektusát vizsgáltuk meg, a tárgyfelismerő képességet. A Doogie egereket egy nyitott dobozba raktuk, ahol 5 percig két tárgyat szabadon megvizsgálhattak. Pár nappal később az egyik tárgyat kicseréltük egy újra, és ismét beengedtük az egereket. A genetikailag megváltoztatott egerek felismerték a régi tárgyat és teljes idejüket az új objektum felderítésének szentelték. Az átlagos egerek, ezzel ellentétben, ugyanannyi időt fordítottak mindkét tárgyra, ami azt jelenti, hogy a pár nappal korábban már megvizsgált tárgy ugyanannyira idegennek tűnt, mint az újonnan berakott. A kísérletek közötti napok számának növelésével kiderítettük, hogy a „szuperegerek” akár 4-5-ször hosszabb ideig is képesek voltak emlékezni tárgyakra, mint átlagos fajtársaik. A második kísérletsorozatban Tang és én az egerek asszociációs készségét vizsgáltuk. Az egereknek a lábukba vezetett enyhe áramütést kellett összekapcsolni egy hanggal illetve, hogy éppen egy bizonyos fajta ketrecben voltak éppen. Az eredmény az volt, hogy a Doogie egerek sokkal gyakrabban merevedtek meg – annak a jele, hogy emlékeztek a korábbi félelmükre –, mint átlagos társaik, ha pár nappal később ugyanazt a hangot hallották, vagy ugyanabba a ketrecbe rakták őket. A kísérletek kimutatták, hogy a Doogie egereknek jobb a memóriájuk, de vajon gyorsabban is tanulnak?